Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23
Elmélkedés:
Életet adó és hirdető Lélek
Ma, a feltámadás húsvéti ünnepét követő ötvenedik napon, Pünkösd
vasárnapján a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. A szentmise olvasmányában
az Apostolok Cselekedeteiből hallottuk az esemény leírását. A harmadik
isteni személy egészen különleges jelek kíséretében szállt le az
apostolokra: heves szélzúgás támadt, lángnyelvek ereszkedtek le a magasból
és megkapták a nyelveken való beszéd adományát. De mit is jelent a Lélek
eljövetele, jelenléte Jézus és benne hívők számára?
A virágvasárnapi és nagypénteki passió legmeghatóbb része az, amikor Jézus
meghal. Így szoktuk mondani: kilehelte lelkét (vö.: Mt 27,50, Mk 15,37, Lk
23,46, Jn 19,30). Néhány perccel korábban ezt mondta a kereszten: "Atyám,
kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). Abban a pillanatban tehát, amikor
Jézus meghal és kileheli lelkét, valójában átadja lelkét az Atyának. A
köznapi beszédben az elhunyt személyre szoktuk mondani, hogy kilehelte
lelkét. S itt nem egy költőien szép megfogalmazásról van szó, hanem egy
olyan kifejezésről, amely nagyon pontosan fogalmazza meg, hogy mi is a
halál: az ember kileheli lelkét, s átadja azt, visszaadja azt Istennek,
akitől kapta. Jézus is, amikor meghal a kereszten, visszaadja lelkét
Istennek. A feltámadáskor ennek a fordítottja történik: az Atya újra
életet ad Jézusnak, lelket lehel belé. Természetesen új testet,
megdicsőült testet is ajándékoz Jézusnak, de ugyanakkor új lelket is. A
mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a feltámadt Jézus, amikor
megjelenik apostolainak, rájuk lehel és ezt mondja: Vegyétek a
Szentlelket! (vö.: Jn 20,22). Egyesek furcsának tartják, hogy Jézus "az
apostolokra lehel", de az előbb mondottak alapján már megértjük, hogy
miért fontos, s mit jelent ez a "lehelés". Az a Jézus, aki meghalt, aki
kilehelte lelkét, most "lehelni" tud, mert él, mert lélek van benne, mert
élet van benne. A Szentlélek elküldése ebben az értelemben a feltámadás
egyik közvetett bizonyítéka. A halott, lélek nélküli Jézus erre nem volna
képes. Csak az élő, a feltámadt Krisztus képes elküldeni a Lelket. Ahol
nincs lélek, ott halál van. Ahol lélek van, ott élet van!
Pünkösd napján a Jézust éltető Szentlélek jön el, hogy éltesse az
apostolokat, a tanítványokat, az Egyházat és minket is. A hitvallásban ezt
a Lelket nevezzünk "Urunknak és éltetőnknek". A Szentlélek nem csupán
éltet, hanem az élet hirdetésére ösztönöz mindenkit. Az első pünkösdkor
Szent Péter apostol olyat tesz, amihez korábban még nem volt bátorsága: a
nép elé áll és szól hozzájuk. A Szentlélek erővel tölti el őt és az életet
hirdeti. Ezt mondta: "Isten feloldozta a halál bilincseit, és
feltámasztotta Jézust" (ApCsel 2,24). Jézus az élet evangéliumának
hirdetését bízta az általa kiválasztott személyekre, akik most megkapják
az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy teljesítsék ezt a küldetést. Említsünk
meg erre egy másik példát is. Szent János így kezdi első levelét: "Ami
kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit
kezünk tapintott, az Élet igéjét hirdetjük nektek" (1Jn 1,1). Az apostoli
igehirdetés Élet hirdetésével kezdődött. Éppen ezért az Egyház mindig is
az életet, a feltámadást hirdeti.
II. János Pál pápa Az élet Evangéliuma kezdetű, 1995. március 25-én
megjelent enciklikájában összefoglalja az emberi életről, az élet
méltóságáról, sérthetetlenségéről, tiszteletéről és védelméről szóló
keresztény tanítást. Ezen írásában a Szentatya megfogalmazza többek között
azt, hogy az Egyháznak és benne minden hívőnek kötelessége az élet
Evangéliumának hirdetése, ünneplése és szolgálata. Ezen küldetésben
meghatározó és pótolhatatlan szerepe van a családnak, minden keresztény
családnak. A családban új életek, gyermekek születnek, akiknek hitre
nevelése a szülők részéről az élet evangéliumának hirdetését jelenti. A
mindennapos családi lelki együttlét és imádság, valamint a család közös
részvétele a vasárnapi szentmisén az életet evangéliumának ünneplését
jelenti, bekapcsolódva a nagyobb család, az Egyház közösségébe. Az élet
evangéliumát akkor szolgáljuk, amikor a fogantatástól a természetes
halálig, a megfogant emberi személytől az utolsó pillanatig embernek
tekintett haldoklókig, mindenkinek az életét védelmezzük.
Az elmúlt vasárnap Jézus mennybemenetelére emlékeztünk. Az Úr távozása,
elmenetele egykor szomorúsággal töltötte el az apostolokat, de
vigasztalásukra volt mesterük ígérete, hogy hamarosan elérkezik a
Szentlélek. A jézusi ígéret pünkösdkor teljesedett be. E naptól kezdve a
Szentlélek által Jézus tovább él a világban, az Egyházban. Látható alakban
már nincs köztünk, de jelen van tanításában, a szentségekben és a
Szentlélek által. Kegyelme, jelenléte ma is megtapasztalható. Az Egyház
azért él, működik és növekszik, mert Jézus él benne. Éljen bennünk Jézus!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Urunk, segíts minket annak megértésében, hogy a Lélek ajándék, Isten
ajándéka, s ugyanígy az életet is mindig ajándéknak, az Ő ajándékának
tekintsük. Tégy minket az élet evangéliumának hirdetőivé, ünneplőivé és
szolgálóivá. Élj bennünk mindenkor Szentlelked által, hogy élet legyen
bennünk, s egykor eljussunk az örök életre.
2009. május 31., vasárnap
2009. május 30., szombat
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
"Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés:
János apostol azzal indokolja evangéliumának megírását, hogy tanúságot
kíván tenni Jézusról. Egész írására jellemző, hogy Jézust az Isten Fiát
akarja bemutatni. Jánosnak, a szeretett tanítványnak a tanúságtétele
szóbeli és írásbeli. Igehirdetése, valamint evangéliuma, levelei és
jelenéseinek könyve a Jézus eseményt tárja az olvasók elé azzal a
szándékkal, hogy hitet ébreszt.
Más apostolok úgy tettek tanúságot Jézusról igehirdetésükkel, hogy később
eljutottak a vértanúságra is. Az üldözések ugyanis éppen Jézus megvallása,
a róla való tanúságtétel miatt érik a hívőket. A vértanúság a hit
tanúságtételének magasabb formája a tanítvány részéről.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
"Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés:
János apostol azzal indokolja evangéliumának megírását, hogy tanúságot
kíván tenni Jézusról. Egész írására jellemző, hogy Jézust az Isten Fiát
akarja bemutatni. Jánosnak, a szeretett tanítványnak a tanúságtétele
szóbeli és írásbeli. Igehirdetése, valamint evangéliuma, levelei és
jelenéseinek könyve a Jézus eseményt tárja az olvasók elé azzal a
szándékkal, hogy hitet ébreszt.
Más apostolok úgy tettek tanúságot Jézusról igehirdetésükkel, hogy később
eljutottak a vértanúságra is. Az üldözések ugyanis éppen Jézus megvallása,
a róla való tanúságtétel miatt érik a hívőket. A vértanúság a hit
tanúságtételének magasabb formája a tanítvány részéről.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.
2009. május 29., péntek
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,15-19
Elmélkedés:
Péter apostol vallomása arra emlékeztet minket, hogy újra és újra meg kell
vallanunk szeretetünket Istennek. A keresztény prédikátorok Péter
háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az
apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó
vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból
születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésekből, a
kereszthordozásból, az emberi bántalmazásokból születik meg a
keresztáldozat, mint Isten szeretetének legnagyobb jele. Ezért sem kell
félnünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket,
hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,15-19
Elmélkedés:
Péter apostol vallomása arra emlékeztet minket, hogy újra és újra meg kell
vallanunk szeretetünket Istennek. A keresztény prédikátorok Péter
háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az
apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó
vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból
születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésekből, a
kereszthordozásból, az emberi bántalmazásokból születik meg a
keresztáldozat, mint Isten szeretetének legnagyobb jele. Ezért sem kell
félnünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket,
hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier
2009. május 28., csütörtök
Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26
Elmélkedés:
Az utolsó vacsorán Jézus azt kéri imájában az Atyától, hogy tanítványai
egyek legyenek és így elhiggye a világ, hogy őt az Atya küldte. A
keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk
is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk hitelességét.
Ha úgy próbáljuk felmutatni Krisztus képét, hogy közben egymással
vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot.
A megosztottság olyan akadály, amely épp egyik legfőbb küldetésünk, az
evangelizáció végrehajtásában gátol minket. A krisztusi örömhír
továbbadása út számunkra, amelyen haladva Istenhez is és egymáshoz is
közelebb kerülhetünk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé.
Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26
Elmélkedés:
Az utolsó vacsorán Jézus azt kéri imájában az Atyától, hogy tanítványai
egyek legyenek és így elhiggye a világ, hogy őt az Atya küldte. A
keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk
is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk hitelességét.
Ha úgy próbáljuk felmutatni Krisztus képét, hogy közben egymással
vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot.
A megosztottság olyan akadály, amely épp egyik legfőbb küldetésünk, az
evangelizáció végrehajtásában gátol minket. A krisztusi örömhír
továbbadása út számunkra, amelyen haladva Istenhez is és egymáshoz is
közelebb kerülhetünk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé.
Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.
2009. május 27., szerda
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Elmélkedés:
A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott beszéde. E
részből azt a kijelentést vegyük szemügyre, amikor így imádkozik az
Atyához: "Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság". E
kijelentés megértéséhez Jézus küldetésének helyes értelmezése szükséges.
Az Atya megszentelte a Fiút és elküldte őt ebbe a világba azzal a
feladattal, hogy hirdesse a tanítást, az Atya tanítását. Ő ezt a küldetést
hűségesen teljesítette, s ezzel dicsőséget szerzett az Atyának. Az Atya
tanítványokra kiáradó megszentelése azt szolgálja és eredményezi, hogy ők
folytassák Jézus munkáját, az Atya tanításának hirdetését. E tanítványi
küldetés a világ megszentelése és az emberek üdvössége mellett az Atya
dicsőségét is szolgálja.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye
és szükséglete szerint. Add meg, Uram, a lelkiismeretnek azt a
tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket,
nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod
élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a
szavadat.
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Elmélkedés:
A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott beszéde. E
részből azt a kijelentést vegyük szemügyre, amikor így imádkozik az
Atyához: "Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság". E
kijelentés megértéséhez Jézus küldetésének helyes értelmezése szükséges.
Az Atya megszentelte a Fiút és elküldte őt ebbe a világba azzal a
feladattal, hogy hirdesse a tanítást, az Atya tanítását. Ő ezt a küldetést
hűségesen teljesítette, s ezzel dicsőséget szerzett az Atyának. Az Atya
tanítványokra kiáradó megszentelése azt szolgálja és eredményezi, hogy ők
folytassák Jézus munkáját, az Atya tanításának hirdetését. E tanítványi
küldetés a világ megszentelése és az emberek üdvössége mellett az Atya
dicsőségét is szolgálja.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a követelménye
és szükséglete szerint. Add meg, Uram, a lelkiismeretnek azt a
tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket,
nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem látom jeleidet. Csak Te tudod
élessé tenni fülemet, tisztává tenni szememet, megtisztítani és megújítani
szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál és hallgassam a
szavadat.
2009. május 26., kedd
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
"Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd -, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a
Elmélkedés:
Jézus utolsó vacsorán mondott szavait olvassuk az evangéliumban,
amelyekben az Atyával való kapcsolatáról, egységéről beszél. Földi
küldetésének, a megváltás műve megvalósulásához közeledve Jézus egyrészt
előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az Atyával,
másrészt tanítványaira gondol, azokért imádkozik, akik hittek benne. S
mivel minden tanítványát sajátjának tekint, ezért mindenkit szeretne
elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a
Jézussal való egységet, hiszünk benne. Mennybe jutásunk alapja az a
remény, hogy a Jézus megdicsőítő Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk,
örök otthonunk a mennyben van.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
"Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd -, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a
Elmélkedés:
Jézus utolsó vacsorán mondott szavait olvassuk az evangéliumban,
amelyekben az Atyával való kapcsolatáról, egységéről beszél. Földi
küldetésének, a megváltás műve megvalósulásához közeledve Jézus egyrészt
előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az Atyával,
másrészt tanítványaira gondol, azokért imádkozik, akik hittek benne. S
mivel minden tanítványát sajátjának tekint, ezért mindenkit szeretne
elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a
Jézussal való egységet, hiszünk benne. Mennybe jutásunk alapja az a
remény, hogy a Jézus megdicsőítő Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk,
örök otthonunk a mennyben van.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
2009. május 25., hétfő
Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön az
óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33
Elmélkedés:
Jézus azzal bátorítja övéit, hogy Ő legyőzte a világot. De mi ez a
győzelem, s mi a jelentősége? Az emberiség története, miként arról a
szentírás elején a bűnbeesés elbeszélése beszámol, egy vereséggel,
bukással, kudarccal kezdődik. Az ember vereséget szenved az őt kísértő
gonosszal szemben. Ettől kezdve minden ember élete állandó küzdelmet
jelent. Döntenünk kell, hogy a jónak vagy a rossznak, Istennek vagy a
gonosznak engedelmeskedünk. Ebbe a küzdelembe száll be Jézus, amikor a
világra jön, s ezt nyeri meg végérvényesen, amikor meghal a kereszten.
Halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy legyőzte a gonoszt, a bűnt és a
halált. Jézus segít minket abban, hogy mi is eredményesen vegyük fel a
küzdelmet, s győzzünk a rossz felett. Ha engedelmeskedünk neki, győzelemre
segít minket, s ez nem más, mint az üdvösség.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön az
óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33
Elmélkedés:
Jézus azzal bátorítja övéit, hogy Ő legyőzte a világot. De mi ez a
győzelem, s mi a jelentősége? Az emberiség története, miként arról a
szentírás elején a bűnbeesés elbeszélése beszámol, egy vereséggel,
bukással, kudarccal kezdődik. Az ember vereséget szenved az őt kísértő
gonosszal szemben. Ettől kezdve minden ember élete állandó küzdelmet
jelent. Döntenünk kell, hogy a jónak vagy a rossznak, Istennek vagy a
gonosznak engedelmeskedünk. Ebbe a küzdelembe száll be Jézus, amikor a
világra jön, s ezt nyeri meg végérvényesen, amikor meghal a kereszten.
Halála és feltámadása azt bizonyítja, hogy legyőzte a gonoszt, a bűnt és a
halált. Jézus segít minket abban, hogy mi is eredményesen vegyük fel a
küzdelmet, s győzzünk a rossz felett. Ha engedelmeskedünk neki, győzelemre
segít minket, s ez nem más, mint az üdvösség.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
2009. május 24., vasárnap
Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20
Elmélkedés:
Sorsunk és küldetésünk
A világirodalomban és a magyar irodalomban nagyon sok vers és elbeszélés
dolgozza fel azt a témát, hogy milyen gondolatok járnak a hazatérő ember
fejében. Az írók és költők általában személyes élményekről vallanak az
ilyen művekben. A szülőfalujától messzi városban tanuló ifjú hazafelé tart
a szülői házba, a mesterséget kitanult legény hazatér otthonába, vagy a
távoli országban harcoló katona végre hazatérhet, s közben gondolkoznak.
Az út hazafelé hosszú. Akár gyalog mennek vagy lóháton, akár vonattal vagy
repülővel, van idő a gondolkozásra. Átgondolják, hogy mi minden történt
velük azóta, hogy elhagyták szülőhelyüket, mi mindenen mentek keresztül az
elmúlt években. Elképzelik, hogy milyen változásokon mehetett át időközben
szülőfalujuk, s milyen lesz az első találkozás szüleikkel és barátaikkal.
A hazatérő embernek sok mondanivalója van és szeretni mindent megtudni,
ami távollétében odahaza történt. Talán már mindannyiunkkal történt ilyen
eset, amikor hosszabb távollétet követően hazafelé tartottunk és
gondolkoztunk útközben.
A mai napon Jézus mennybemenetelének van az ünnepe. Arra emlékezünk, hogy
Jézus hazatér. Vajon milyen gondolatok jártak a fejében? A kérdésre
válaszolva nem kell sokat képzelődnünk, hiszen a szentírásból pontosan
tudjuk, hogy mire gondolt Jézus a világból való távozását,
mennybemenetelét megelőzően. Szent János evangélista az utolsó vacsora
leírásánál hosszasan, egészen részletesen elbeszéli, hogy miként készült
Jézus erre az útra. Többek között ezt mondja apostolainak: "Az Atya szeret
titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől
jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot,
és visszatérek az Atyához" (Jn 16,27-28). E szavakból világosan láthatjuk,
hogy Jézus nem egyszerűen arra készül, hogy távozzon ebből a világból,
hanem ez a távozás egyúttal visszatérést jelent a mennyei Atyához, akitől
jött. Oda tér vissza, ahonnan jött. Az utolsó vacsorán a későbbiekben
Jézus az Atyához fordul a következő szavakkal: "Én megdicsőítettelek téged
a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te
is dicsőíts meg engem, Atyám!" (Jn 17,4-5). Jézus tehát annak tudatában
készül visszatérni a mennybe, hogy földi küldetését teljesítette. És Jézus
dicsőségről beszél. A mennybemenetel számára nem egy helyváltoztatás,
eddig a földön volt, mostantól pedig a mennyben lesz, hanem megdicsőülést
jelent számára. A mi Urunk visszatér abba a mennyei dicsőségbe, ahonnan
eljött közénk. A mennybemenetel szó tulajdonképpen egy kifejezés arra,
hogy az Atya megdicsőíti, felmagasztalja a Fiút, aki elfoglalja a mennyben
az őt megillető helyet (vö.: Mk 16,19). Ezt látszik alátámasztani az, hogy
az evangéliumokban mondanivalóját tekintve szorosan összetartozik Jézus
feltámadása és mennybemenetele, hiszen mindkét eseménynél arról van szó,
hogy az Atya megdicsőíti Jézust. Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mind
az evangéliumok, mind az Apostolok Cselekedeti (ApCsel 1,9-11) nagyon
egyszerűen fogalmazzák meg a történteket. Jézus az apostolok és
tanítványok szemeláttára felemelkedett az égbe és egy felhő eltakarta. A
szent írók szándéka nem az, hogy valamiféle diadalmas, dicsőséges
égbeszállást tárjanak elénk. A történet mondanivalója egyszerűen
megfogalmazható: miután feltámadását követően Jézus többször is megjelent
övéinek és találkozott velünk, most egy érzékelhető jelét adja annak, hogy
közvetlen jelenléte a világban megszűnik, visszatér a mennybe, és ígéretet
tesz, hogy a hamarosan elérkező Szentlélek által követőivel marad a világ
végéig (vö.: Mt 28,20).
Miként egykor az égre szegezett tekintettel álló apostoloknak sem volt
könnyű, ugyanúgy nekünk is nehéz elképzelünk, hogy hova is távozott Jézus.
Több, e naphoz kapcsolódó liturgikus szokás is segítette, illetve segíti
sok helyütt manapság is az ünnep megértését. Szokás például, hogy az
evangélium felolvasását követően eloltják a húsvéti gyertyát és elviszik a
feltámadt Jézus szobrát. Még olyanról is hallottam, hogy egy templomban a
feltámadt Jézus szobrát valamilyen szerkezettel a magasba emelték, s
eltűnt a templom mennyezetén kialakított nyílásban. A hívek pedig úgy
nézték végig e felemelkedést, miként az apostolok nézhették egykor Jézus
mennybemenetelét.
Befejezésül még két, komolyabb dologról ejtsünk szót legalább röviden.
Először is arról, hogy Jézus minket is a mennybe vár. Megmutatja nekünk az
utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat és azt szeretné, ha
mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaiként erre a sorsra számíthatunk.
Másodszor pedig ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor a mi
Urunk az apostoloknak adott, s amely nekünk is szól: "Menjetek el az egész
világra, és hirdessétek az evangéliumot!" (Mk 16,15). Vagy ahogyan Máté
írásában olvashatjuk: "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" (Mt
28,19). Legyünk Krisztus hűséges tanítványai és tegyük az Ő tanítványává
az embereket: ez a mi küldetésünk!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram! Ahol te vagy, ott a mennyország, s ahol te nem vagy, ott a halál meg
a kárhozat. Te élsz minden vágyamban, és azért lehetetlen, hogy folyton
utánad ne kiáltsak, hozzád ne fohászkodjam. Te vagy reményem, bizodalmam,
te vagy vigasztalóm, hozzám mindenben leghűségesebb.
Kempis Tamás
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20
Elmélkedés:
Sorsunk és küldetésünk
A világirodalomban és a magyar irodalomban nagyon sok vers és elbeszélés
dolgozza fel azt a témát, hogy milyen gondolatok járnak a hazatérő ember
fejében. Az írók és költők általában személyes élményekről vallanak az
ilyen művekben. A szülőfalujától messzi városban tanuló ifjú hazafelé tart
a szülői házba, a mesterséget kitanult legény hazatér otthonába, vagy a
távoli országban harcoló katona végre hazatérhet, s közben gondolkoznak.
Az út hazafelé hosszú. Akár gyalog mennek vagy lóháton, akár vonattal vagy
repülővel, van idő a gondolkozásra. Átgondolják, hogy mi minden történt
velük azóta, hogy elhagyták szülőhelyüket, mi mindenen mentek keresztül az
elmúlt években. Elképzelik, hogy milyen változásokon mehetett át időközben
szülőfalujuk, s milyen lesz az első találkozás szüleikkel és barátaikkal.
A hazatérő embernek sok mondanivalója van és szeretni mindent megtudni,
ami távollétében odahaza történt. Talán már mindannyiunkkal történt ilyen
eset, amikor hosszabb távollétet követően hazafelé tartottunk és
gondolkoztunk útközben.
A mai napon Jézus mennybemenetelének van az ünnepe. Arra emlékezünk, hogy
Jézus hazatér. Vajon milyen gondolatok jártak a fejében? A kérdésre
válaszolva nem kell sokat képzelődnünk, hiszen a szentírásból pontosan
tudjuk, hogy mire gondolt Jézus a világból való távozását,
mennybemenetelét megelőzően. Szent János evangélista az utolsó vacsora
leírásánál hosszasan, egészen részletesen elbeszéli, hogy miként készült
Jézus erre az útra. Többek között ezt mondja apostolainak: "Az Atya szeret
titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől
jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot,
és visszatérek az Atyához" (Jn 16,27-28). E szavakból világosan láthatjuk,
hogy Jézus nem egyszerűen arra készül, hogy távozzon ebből a világból,
hanem ez a távozás egyúttal visszatérést jelent a mennyei Atyához, akitől
jött. Oda tér vissza, ahonnan jött. Az utolsó vacsorán a későbbiekben
Jézus az Atyához fordul a következő szavakkal: "Én megdicsőítettelek téged
a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te
is dicsőíts meg engem, Atyám!" (Jn 17,4-5). Jézus tehát annak tudatában
készül visszatérni a mennybe, hogy földi küldetését teljesítette. És Jézus
dicsőségről beszél. A mennybemenetel számára nem egy helyváltoztatás,
eddig a földön volt, mostantól pedig a mennyben lesz, hanem megdicsőülést
jelent számára. A mi Urunk visszatér abba a mennyei dicsőségbe, ahonnan
eljött közénk. A mennybemenetel szó tulajdonképpen egy kifejezés arra,
hogy az Atya megdicsőíti, felmagasztalja a Fiút, aki elfoglalja a mennyben
az őt megillető helyet (vö.: Mk 16,19). Ezt látszik alátámasztani az, hogy
az evangéliumokban mondanivalóját tekintve szorosan összetartozik Jézus
feltámadása és mennybemenetele, hiszen mindkét eseménynél arról van szó,
hogy az Atya megdicsőíti Jézust. Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mind
az evangéliumok, mind az Apostolok Cselekedeti (ApCsel 1,9-11) nagyon
egyszerűen fogalmazzák meg a történteket. Jézus az apostolok és
tanítványok szemeláttára felemelkedett az égbe és egy felhő eltakarta. A
szent írók szándéka nem az, hogy valamiféle diadalmas, dicsőséges
égbeszállást tárjanak elénk. A történet mondanivalója egyszerűen
megfogalmazható: miután feltámadását követően Jézus többször is megjelent
övéinek és találkozott velünk, most egy érzékelhető jelét adja annak, hogy
közvetlen jelenléte a világban megszűnik, visszatér a mennybe, és ígéretet
tesz, hogy a hamarosan elérkező Szentlélek által követőivel marad a világ
végéig (vö.: Mt 28,20).
Miként egykor az égre szegezett tekintettel álló apostoloknak sem volt
könnyű, ugyanúgy nekünk is nehéz elképzelünk, hogy hova is távozott Jézus.
Több, e naphoz kapcsolódó liturgikus szokás is segítette, illetve segíti
sok helyütt manapság is az ünnep megértését. Szokás például, hogy az
evangélium felolvasását követően eloltják a húsvéti gyertyát és elviszik a
feltámadt Jézus szobrát. Még olyanról is hallottam, hogy egy templomban a
feltámadt Jézus szobrát valamilyen szerkezettel a magasba emelték, s
eltűnt a templom mennyezetén kialakított nyílásban. A hívek pedig úgy
nézték végig e felemelkedést, miként az apostolok nézhették egykor Jézus
mennybemenetelét.
Befejezésül még két, komolyabb dologról ejtsünk szót legalább röviden.
Először is arról, hogy Jézus minket is a mennybe vár. Megmutatja nekünk az
utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat és azt szeretné, ha
mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaiként erre a sorsra számíthatunk.
Másodszor pedig ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor a mi
Urunk az apostoloknak adott, s amely nekünk is szól: "Menjetek el az egész
világra, és hirdessétek az evangéliumot!" (Mk 16,15). Vagy ahogyan Máté
írásában olvashatjuk: "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" (Mt
28,19). Legyünk Krisztus hűséges tanítványai és tegyük az Ő tanítványává
az embereket: ez a mi küldetésünk!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram! Ahol te vagy, ott a mennyország, s ahol te nem vagy, ott a halál meg
a kárhozat. Te élsz minden vágyamban, és azért lehetetlen, hogy folyton
utánad ne kiáltsak, hozzád ne fohászkodjam. Te vagy reményem, bizodalmam,
te vagy vigasztalóm, hozzám mindenben leghűségesebb.
Kempis Tamás
2009. május 23., szombat
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.
Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is
szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az
Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az
Atyához.
Jn 16,23b-28
Elmélkedés:
Mennybemenetelét megelőzően Jézus arról beszél tanítványainak, hogy most
elhagyja a világot és visszatér az Atyához, akitől jött. Szavainak
egyszerűsége mögött végtelen nyugodtságot érzek. Jézus nyugalma abból
fakadhat, hogy a rábízott küldetést hűséggel teljesítette. Mindent
megtett, amit az Atya rábízott. Tanúságot tett Isten szeretetéről, s ennek
köszönhetően mindenki számára megismerhetővé vált Isten. A szeretet
önfeláldozásával érte el tetőpontját, amelyet az Atya elfogadott, s amely
a megváltást szerezte meg nekünk.
Távozásakor Jézus nyugodt, mert tudja, hogy a hamarosan elérkező
Szentlélek folytatni fogja munkáját a világban. A Lélek fog működni
tanítványaiban, s ő szenteli meg életüket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Köszöntelek, ó örömünknek Anyja. Te valóban áldott vagy, mert az asszonyok
között egyedül te voltál méltó arra, hogy Teremtőd anyja légy. Boldognak
mondanak téged minden nemzetek. Ó Mária, ha beléd vetem bizalmamat,
üdvözülni fogok. Ha oltalmad alatt leszek, nincs mitől félnem, mert aki
téged tisztel, annak birtokában vannak az üdvösség fegyverei, melyeket
Isten csak azoknak ad meg, akiket üdvözíteni akar.
Jeruzsálemi Szent András
nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.
Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is
szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az
Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az
Atyához.
Jn 16,23b-28
Elmélkedés:
Mennybemenetelét megelőzően Jézus arról beszél tanítványainak, hogy most
elhagyja a világot és visszatér az Atyához, akitől jött. Szavainak
egyszerűsége mögött végtelen nyugodtságot érzek. Jézus nyugalma abból
fakadhat, hogy a rábízott küldetést hűséggel teljesítette. Mindent
megtett, amit az Atya rábízott. Tanúságot tett Isten szeretetéről, s ennek
köszönhetően mindenki számára megismerhetővé vált Isten. A szeretet
önfeláldozásával érte el tetőpontját, amelyet az Atya elfogadott, s amely
a megváltást szerezte meg nekünk.
Távozásakor Jézus nyugodt, mert tudja, hogy a hamarosan elérkező
Szentlélek folytatni fogja munkáját a világban. A Lélek fog működni
tanítványaiban, s ő szenteli meg életüket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Köszöntelek, ó örömünknek Anyja. Te valóban áldott vagy, mert az asszonyok
között egyedül te voltál méltó arra, hogy Teremtőd anyja légy. Boldognak
mondanak téged minden nemzetek. Ó Mária, ha beléd vetem bizalmamat,
üdvözülni fogok. Ha oltalmad alatt leszek, nincs mitől félnem, mert aki
téged tisztel, annak birtokában vannak az üdvösség fegyverei, melyeket
Isten csak azoknak ad meg, akiket üdvözíteni akar.
Jeruzsálemi Szent András
2009. május 22., péntek
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti
szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül,
szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már
nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni
fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon
már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés:
A mai evangélium kapcsán érdemes felfigyelnünk a Szentlélek átalakító
tevékenységére. A tanítványok szomorúsága, amelyet Jézus távozása miatt
éreznek, örömre fordul, amikor a Szentlélek eljön és általa újból
érezhetővé válik az isteni kegyelem. A Szentlélek, aki kiárad a bűnök
bocsánatára, a bűnös embert átalakítja, s visszahelyezi a megszentelő
kegyelem állapotába. Az Istentől elforduló és a bűn útjára lépő embereket
úgy formálja át, hogy felismerjék bűnüket, és annak következményeit, s
visszavezesse őket Istenhez. A lelkileg halott ember a Szentlélek
kiáradásának köszönhetően újra életre kel. Az engedetlenségével Istentől
elforduló az irgalom révén újból rátalál a szeretetre.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.
nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti
szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül,
szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már
nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni
fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon
már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés:
A mai evangélium kapcsán érdemes felfigyelnünk a Szentlélek átalakító
tevékenységére. A tanítványok szomorúsága, amelyet Jézus távozása miatt
éreznek, örömre fordul, amikor a Szentlélek eljön és általa újból
érezhetővé válik az isteni kegyelem. A Szentlélek, aki kiárad a bűnök
bocsánatára, a bűnös embert átalakítja, s visszahelyezi a megszentelő
kegyelem állapotába. Az Istentől elforduló és a bűn útjára lépő embereket
úgy formálja át, hogy felismerjék bűnüket, és annak következményeit, s
visszavezesse őket Istenhez. A lelkileg halott ember a Szentlélek
kiáradásának köszönhetően újra életre kel. Az engedetlenségével Istentől
elforduló az irgalom révén újból rátalál a szeretetre.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.
2009. május 21., csütörtök
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még egy kis idő és már
nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az
Atyához megyek.)" Tanítványai erre így tanakodtak: "Mit akar mondani
ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és
viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még
egy kis idő? Nem értjük, mit beszél." Jézus észrevette, hogy kérdezni
akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ
pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."
Jn 16,16-20
Elmélkedés:
Jézus arról beszél tanítványainak, hogy milyen sors vár rá. Előre
megmondja nekik távozását és visszatérését. A tanítványok persze nem értik
ezeket a szavakat, s valószínűleg újabb magyarázatuk sem oszlatja el
kételyeiket. Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy
mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább
elbizonytalanítja őket, s ezen esemény után még inkább nem értik, hogy
miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás
jelenti majd harmadnap a visszatérést, de ezt az Atyához való örök
visszatérés követ. Jézus elmenetele a feltétele annak, hogy eljöjjön a
Szentlélek, aki az ő művét fogja folytatni a világban. A tanítványokat és
minket is öröm tölt el egyrészt amiatt, hogy küldetését befejezvén Jézus
visszatér Atyjához, másrészt amiatt, hogy Szentlelke által örökre velünk
marad.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az
Atyához megyek.)" Tanítványai erre így tanakodtak: "Mit akar mondani
ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és
viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még
egy kis idő? Nem értjük, mit beszél." Jézus észrevette, hogy kérdezni
akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ
pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."
Jn 16,16-20
Elmélkedés:
Jézus arról beszél tanítványainak, hogy milyen sors vár rá. Előre
megmondja nekik távozását és visszatérését. A tanítványok persze nem értik
ezeket a szavakat, s valószínűleg újabb magyarázatuk sem oszlatja el
kételyeiket. Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy
mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább
elbizonytalanítja őket, s ezen esemény után még inkább nem értik, hogy
miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás
jelenti majd harmadnap a visszatérést, de ezt az Atyához való örök
visszatérés követ. Jézus elmenetele a feltétele annak, hogy eljöjjön a
Szentlélek, aki az ő művét fogja folytatni a világban. A tanítványokat és
minket is öröm tölt el egyrészt amiatt, hogy küldetését befejezvén Jézus
visszatér Atyjához, másrészt amiatt, hogy Szentlelke által örökre velünk
marad.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
2009. május 19., kedd
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még sok mondanivalóm
volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az
Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15
Elmélkedés:
Jól tudjuk, hogy, hogy a mindennapi életben milyen nehéz felismernünk a
kerülendő rosszat és a megteendő jót. Értelmünket is sokszor homály fedi,
máskor pedig akaratunk bénul meg, amikor a jót kellene tennünk vagy éppen
akaratunk nem képes arra, hogy ellenálljunk a rossz megtételének.
Lelkiismeretünk szüntelenül a jó és a rossz megkülönböztetésén fáradozik,
legalábbis, ha helyesen működik, s készségesek vagyunk hallgatni
indításaira. A Jézus által megígért Szentlélek, akit a mi Urunk az Igazság
Lelkének nevez, ezt a lelki tevékenységet segíti. Segít a felismerésben,
és erősíti akaratunkat is. Ebben az értelemben a Szentlélek a lelki
megújulás, újjászületés forrása és ösztönzője. Ha hallgatunk a Lélek
sugallataira, elindulhatunk az újjászületés útján.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mélyszívű Szeretet, sohasem hagytál el, most hát neked ajánlom lelkemet!
Halálom óráján végy magadhoz, szavaddal szólíts hozzád, mondván: Ma velem
leszel; immár hagyd el a számkivetést, jöjj a múlhatatlan Holnapra, az
örökkévalóságba! Ott leszek én, Jézusod, az örök Ma, a fényességes; én
vagyok kezdete és vége minden teremtménynek; nem köszönt már rád többé a
mulandó holnap, hanem bennem vár rád az örök Ma, hogy miként én élek, te
is élj bennem, aki Jézusod, szerelmed vagyok és legyen vég nélkül
örvendezésed.
volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az
Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15
Elmélkedés:
Jól tudjuk, hogy, hogy a mindennapi életben milyen nehéz felismernünk a
kerülendő rosszat és a megteendő jót. Értelmünket is sokszor homály fedi,
máskor pedig akaratunk bénul meg, amikor a jót kellene tennünk vagy éppen
akaratunk nem képes arra, hogy ellenálljunk a rossz megtételének.
Lelkiismeretünk szüntelenül a jó és a rossz megkülönböztetésén fáradozik,
legalábbis, ha helyesen működik, s készségesek vagyunk hallgatni
indításaira. A Jézus által megígért Szentlélek, akit a mi Urunk az Igazság
Lelkének nevez, ezt a lelki tevékenységet segíti. Segít a felismerésben,
és erősíti akaratunkat is. Ebben az értelemben a Szentlélek a lelki
megújulás, újjászületés forrása és ösztönzője. Ha hallgatunk a Lélek
sugallataira, elindulhatunk az újjászületés útján.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mélyszívű Szeretet, sohasem hagytál el, most hát neked ajánlom lelkemet!
Halálom óráján végy magadhoz, szavaddal szólíts hozzád, mondván: Ma velem
leszel; immár hagyd el a számkivetést, jöjj a múlhatatlan Holnapra, az
örökkévalóságba! Ott leszek én, Jézusod, az örök Ma, a fényességes; én
vagyok kezdete és vége minden teremtménynek; nem köszönt már rád többé a
mulandó holnap, hanem bennem vár rád az örök Ma, hogy miként én élek, te
is élj bennem, aki Jézusod, szerelmed vagyok és legyen vég nélkül
örvendezésed.
2009. május 18., hétfő
Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: "Most elmegyek ahhoz, aki
küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam
nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb
nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el
hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi
majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem
hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok
engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték."
Jn 16,5-11
Elmélkedés:
Jézus kissé rejtélyes kijelentést tesz, amikor azt állítja az eljövendő
Szentlélekről, hogy Ő fogja meggyőzni a világot a bűnről, majd hozzáteszi,
hogy azért, mert nem hittek benne, azaz Jézusban. Úgy tűnik tehát, hogy a
Lélek nem általában a bűnről fogja meggyőzni az embereket, hanem Jézus
elutasításának bűnéről. Ha figyelmen kívül hagynánk Isten jóságát,
irgalmát és üdvözítő szándékát, könnyen abba a tévedésbe esnénk, hogy ez a
meggyőzés valamiféle vádat, ítéletet, sőt kárhoztatást jelent. A meggyőzés
valódi célja azonban az emberek üdvösségre segítése. Ezzel a küldetéssel
jött Krisztus, s ezt a feladatot folytatja a Szentlélek is. E meggyőzés
tehát egyrészről azt jelenti, hogy a Szentlélek segít belátni vétkeinket,
másrészről megmutatja a bűntől való szabadulás útját, a bűnbocsánatot. A
Szentlélek ajándék számunkra, hogy lelkiismeretünk felismerje
bűnösségünket, és ajándék, amely a megváltottság tudatát ébreszti fel
bennünk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Bölcs Szeretet, add, hogy okosan szeresselek! Édes Szeretet, add, hogy
édesen ízleljelek! Drága Szeretet, add, hogy csak neked éljek! Hűséges
Szeretet, légy vigasztalóm, segítőm minden szükségben! Részvevő Szeretet,
te légy minden munkám munkása bennem! Győzedelmes Szeretet, adj kitartást
melletted mindörökké!
küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam
nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb
nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el
hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi
majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem
hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok
engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték."
Jn 16,5-11
Elmélkedés:
Jézus kissé rejtélyes kijelentést tesz, amikor azt állítja az eljövendő
Szentlélekről, hogy Ő fogja meggyőzni a világot a bűnről, majd hozzáteszi,
hogy azért, mert nem hittek benne, azaz Jézusban. Úgy tűnik tehát, hogy a
Lélek nem általában a bűnről fogja meggyőzni az embereket, hanem Jézus
elutasításának bűnéről. Ha figyelmen kívül hagynánk Isten jóságát,
irgalmát és üdvözítő szándékát, könnyen abba a tévedésbe esnénk, hogy ez a
meggyőzés valamiféle vádat, ítéletet, sőt kárhoztatást jelent. A meggyőzés
valódi célja azonban az emberek üdvösségre segítése. Ezzel a küldetéssel
jött Krisztus, s ezt a feladatot folytatja a Szentlélek is. E meggyőzés
tehát egyrészről azt jelenti, hogy a Szentlélek segít belátni vétkeinket,
másrészről megmutatja a bűntől való szabadulás útját, a bűnbocsánatot. A
Szentlélek ajándék számunkra, hogy lelkiismeretünk felismerje
bűnösségünket, és ajándék, amely a megváltottság tudatát ébreszti fel
bennünk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Bölcs Szeretet, add, hogy okosan szeresselek! Édes Szeretet, add, hogy
édesen ízleljelek! Drága Szeretet, add, hogy csak neked éljek! Hűséges
Szeretet, légy vigasztalóm, segítőm minden szükségben! Részvevő Szeretet,
te légy minden munkám munkása bennem! Győzedelmes Szeretet, adj kitartást
melletted mindörökké!
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló,
akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd
tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől
fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor
mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így
tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket
azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy
előre megmondtam nektek.
Jn 15,26 - 16,4a
Elmélkedés:
A húsvéti időszak végéhez közeledvén annak záró ünnepére, a Pünkösdre, a
Szentlélek eljövetelének napjára irányítja figyelmünket a liturgia. Az
evangéliumban arról olvashattunk, hogy Jézus az Atyától érkező
Szentlélekről beszél, aki ezek szerint a feltámadt Jézus ígérete és
ajándéka. A Fiú küldetése az volt, hogy tanúságot tegyen az Atyáról, s
miután ezt a feladatát teljesítette, visszatér az Atyához a mennybe. Ezt
követően jön el a világba a Szentlélek, aki azt a küldetést kapja, hogy a
világ végezetéig tanúságot tegyen Jézusról, és megerősítse
tanúságtételükben az Úr tanítványait. A Lélek jelenléte bizonyítja, hogy
Isten szüntelenül velünk van és megszenteli életünket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Szeretet, magadnak és nem másnak választottál ki, add, hogy csak tied
legyek! Szeretet Istene, ingyen szerettél, érdemem nélkül; add, hogy
teljes szívvel, teljes elmével, teljes erővel szeresselek. Ó Szeretet,
mindenható Isten, szilárdíts meg szeretetedben!
akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd
tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől
fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor
mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így
tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket
azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy
előre megmondtam nektek.
Jn 15,26 - 16,4a
Elmélkedés:
A húsvéti időszak végéhez közeledvén annak záró ünnepére, a Pünkösdre, a
Szentlélek eljövetelének napjára irányítja figyelmünket a liturgia. Az
evangéliumban arról olvashattunk, hogy Jézus az Atyától érkező
Szentlélekről beszél, aki ezek szerint a feltámadt Jézus ígérete és
ajándéka. A Fiú küldetése az volt, hogy tanúságot tegyen az Atyáról, s
miután ezt a feladatát teljesítette, visszatér az Atyához a mennybe. Ezt
követően jön el a világba a Szentlélek, aki azt a küldetést kapja, hogy a
világ végezetéig tanúságot tegyen Jézusról, és megerősítse
tanúságtételükben az Úr tanítványait. A Lélek jelenléte bizonyítja, hogy
Isten szüntelenül velünk van és megszenteli életünket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Szeretet, magadnak és nem másnak választottál ki, add, hogy csak tied
legyek! Szeretet Istene, ingyen szerettél, érdemem nélkül; add, hogy
teljes szívvel, teljes elmével, teljes erővel szeresselek. Ó Szeretet,
mindenható Isten, szilárdíts meg szeretetedben!
2009. május 17., vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!
Jn 15,9-17
Elmélkedés:
Barátaim vagytok
Az ókorban úgy gondolták, hogy az emberek közti szeretetkapcsolatok közül
a barátság a legszebb, s ez teszi a leginkább boldoggá az embert.
Idézhetnénk a görögök mondását, amely szerint mindazon javak közül,
amelyek a teljes boldogságot jelentik az ember számára, a legnagyobb a
barátság. Ciceró, a híres római költő pedig azt vallotta, hogy se víznek,
se tűznek, sem más dolgoknak nem vesszük annyi hasznát, mint a
barátságnak. Manapság mintha sokan leértékelnék a barátság jelentőségét. A
gyorsan fejlődő világban, a gyorsan változó kapcsolatok korában ritkán
alakulnak ki mély barátságok. Szinte minden fiatalnak vannak cimborái és
haverjai, akikkel összejárnak és szórakoznak, de ez még igen messze áll az
igazi barátságtól.
Márpedig az embernek szüksége van arra, hogy legyen barátja, legyen egy
igazán jó barátja. Elmondok ezzel kapcsolatban egy történetet. Még a
nagyböjti időben egy középiskolás fiatal jött hozzám gyónni és egy kis
lelki beszélgetésre. Mivel nem szeretném elárulni az igazi nevét, ezért a
jól bevált módszernél maradva nevezzük őt Eszternek. Eszter többek között
elmesélte, hogy az előző nap törölte magát minden internetes közösségi
oldalról. Az okáról nem kellett faggatnom, megmondta anélkül is.
Elmesélte, hogy az elmúlt 4-5 év alatt tizenkettő virtuális közösségnek
lett a tagja, kivétel nélkül minden nap az internet előtt ült és
ismerősöket gyűjtött magának, már közel ötezer ismerőse volt. Néhány
nappal korábban az egyik ilyen közösségi oldal új funkciókkal bővült,
mégpedig azzal, hogy minden ismerősnél be lehetett jelölni, hogy ki a
lakótárs, ki a munkatárs vagy üzleti partner, kik a családtagok, ki az
iskolatárs, kivel lakik egy utcában és hasonlók. Eszter az első
pillanatban nagyon megörült ennek az új lehetőségnek és három napon
keresztül csak azzal foglalkozott, hogy mindenkinél bejelölje, hogy honnan
ismeri. Amikor a nagy munka végére ért, teljesen váratlanul átvillant az
agyán egy gondolat: A lehetőségek között nem volt olyan, hogy "barát".
Volt ott szinte mindenféle emberi kapcsolat, de barátként senkit nem
lehetett megjelölni. Teljesen megdöbbent azon a tényen, hogy a honlap
készítőinek eszébe sem jutott, hogy az embereknek lehetnek barátaik is.
Aztán néhány másodperc múlva átfutott a fején egy másik gondolat: "Nincs
barátom!" Ha lett volna ilyen lehetőség, akkor sem tudott volna senkit
megjelölni barátként. Hirtelen nagyon szegénynek érezte magát. De Eszter
volt annyira okos lány, hogy azonnal átlátta a szomorú helyzet valódi
okát: azért nincsenek hús-vér, élő barátai, mert minden idejét a virtuális
ismerősökkel töltötte. Aztán jött harmadik gondolat: ennek azonnal véget
kell vetni. Gyorsan cselekedett, törölte magát az oldalról, aztán az
összes többiről is. Mindezek után jött el hozzám egy beszélgetésre,
amelynek a végén felszabadult örömmel mondta: "Szabadnak érzem magam új,
baráti kapcsolatokra!"
Mindannyian igazi, emberi kapcsolatokra, valódi barátságra vágyunk. Ebben
valamennyien hasonlítunk Eszterre. A barátságban megtalálható a bizalom, a
hűség, az önzetlenség, tehát olyan tulajdonságok, amelyek Isten és az
emberek kapcsolatában is jelen vannak. Nem véletlen tehát, hogy a
szentírásban lépten-nyomon találkozunk azzal a gondolattal, hogy Isten
barátságot ajánl az embereknek. Az ószövetségi időkben például Ábrahám és
Mózes is kiérdemelte, hogy "Isten barátjának" nevezzék őket (vö.: Iz 41,8;
Kiv 33,11). Jézus barátként tekint mindenekelőtt apostolaira és
tanítványaira, de minden emberre. Barátsággal fordul még a bűnösökhöz is,
amelynek köszönhetően ellenfelei többször azzal vádolják, hogy a vámosok,
az utcanők és a bűnösök barátja, s ezt ő nem utasítja el, hiszen küldetése
hozzájuk is szól.
Az elhangzottak fényében talán jobban megértjük Jézus kijelentésének
lényegét. Így tanított: "Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket." (Jn
15,14-15). Jézus barátságra hív minket. Barátként gondolt ránk, amikor
életét adta értünk. És mindig barátként tekint ránk. Szükségünk is van
barátságára, szeretetére. Jézus barátsága segítsen minket abban, hogy
emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot.
Tízezer virtuális ismerősnél is többet ér egyetlen igaz barát.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!
Jn 15,9-17
Elmélkedés:
Barátaim vagytok
Az ókorban úgy gondolták, hogy az emberek közti szeretetkapcsolatok közül
a barátság a legszebb, s ez teszi a leginkább boldoggá az embert.
Idézhetnénk a görögök mondását, amely szerint mindazon javak közül,
amelyek a teljes boldogságot jelentik az ember számára, a legnagyobb a
barátság. Ciceró, a híres római költő pedig azt vallotta, hogy se víznek,
se tűznek, sem más dolgoknak nem vesszük annyi hasznát, mint a
barátságnak. Manapság mintha sokan leértékelnék a barátság jelentőségét. A
gyorsan fejlődő világban, a gyorsan változó kapcsolatok korában ritkán
alakulnak ki mély barátságok. Szinte minden fiatalnak vannak cimborái és
haverjai, akikkel összejárnak és szórakoznak, de ez még igen messze áll az
igazi barátságtól.
Márpedig az embernek szüksége van arra, hogy legyen barátja, legyen egy
igazán jó barátja. Elmondok ezzel kapcsolatban egy történetet. Még a
nagyböjti időben egy középiskolás fiatal jött hozzám gyónni és egy kis
lelki beszélgetésre. Mivel nem szeretném elárulni az igazi nevét, ezért a
jól bevált módszernél maradva nevezzük őt Eszternek. Eszter többek között
elmesélte, hogy az előző nap törölte magát minden internetes közösségi
oldalról. Az okáról nem kellett faggatnom, megmondta anélkül is.
Elmesélte, hogy az elmúlt 4-5 év alatt tizenkettő virtuális közösségnek
lett a tagja, kivétel nélkül minden nap az internet előtt ült és
ismerősöket gyűjtött magának, már közel ötezer ismerőse volt. Néhány
nappal korábban az egyik ilyen közösségi oldal új funkciókkal bővült,
mégpedig azzal, hogy minden ismerősnél be lehetett jelölni, hogy ki a
lakótárs, ki a munkatárs vagy üzleti partner, kik a családtagok, ki az
iskolatárs, kivel lakik egy utcában és hasonlók. Eszter az első
pillanatban nagyon megörült ennek az új lehetőségnek és három napon
keresztül csak azzal foglalkozott, hogy mindenkinél bejelölje, hogy honnan
ismeri. Amikor a nagy munka végére ért, teljesen váratlanul átvillant az
agyán egy gondolat: A lehetőségek között nem volt olyan, hogy "barát".
Volt ott szinte mindenféle emberi kapcsolat, de barátként senkit nem
lehetett megjelölni. Teljesen megdöbbent azon a tényen, hogy a honlap
készítőinek eszébe sem jutott, hogy az embereknek lehetnek barátaik is.
Aztán néhány másodperc múlva átfutott a fején egy másik gondolat: "Nincs
barátom!" Ha lett volna ilyen lehetőség, akkor sem tudott volna senkit
megjelölni barátként. Hirtelen nagyon szegénynek érezte magát. De Eszter
volt annyira okos lány, hogy azonnal átlátta a szomorú helyzet valódi
okát: azért nincsenek hús-vér, élő barátai, mert minden idejét a virtuális
ismerősökkel töltötte. Aztán jött harmadik gondolat: ennek azonnal véget
kell vetni. Gyorsan cselekedett, törölte magát az oldalról, aztán az
összes többiről is. Mindezek után jött el hozzám egy beszélgetésre,
amelynek a végén felszabadult örömmel mondta: "Szabadnak érzem magam új,
baráti kapcsolatokra!"
Mindannyian igazi, emberi kapcsolatokra, valódi barátságra vágyunk. Ebben
valamennyien hasonlítunk Eszterre. A barátságban megtalálható a bizalom, a
hűség, az önzetlenség, tehát olyan tulajdonságok, amelyek Isten és az
emberek kapcsolatában is jelen vannak. Nem véletlen tehát, hogy a
szentírásban lépten-nyomon találkozunk azzal a gondolattal, hogy Isten
barátságot ajánl az embereknek. Az ószövetségi időkben például Ábrahám és
Mózes is kiérdemelte, hogy "Isten barátjának" nevezzék őket (vö.: Iz 41,8;
Kiv 33,11). Jézus barátként tekint mindenekelőtt apostolaira és
tanítványaira, de minden emberre. Barátsággal fordul még a bűnösökhöz is,
amelynek köszönhetően ellenfelei többször azzal vádolják, hogy a vámosok,
az utcanők és a bűnösök barátja, s ezt ő nem utasítja el, hiszen küldetése
hozzájuk is szól.
Az elhangzottak fényében talán jobban megértjük Jézus kijelentésének
lényegét. Így tanított: "Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket." (Jn
15,14-15). Jézus barátságra hív minket. Barátként gondolt ránk, amikor
életét adta értünk. És mindig barátként tekint ránk. Szükségünk is van
barátságára, szeretetére. Jézus barátsága segítsen minket abban, hogy
emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot.
Tízezer virtuális ismerősnél is többet ér egyetlen igaz barát.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
2009. május 16., szombat
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: "Ha a világ gyűlöl titeket,
tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne
titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert
kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a
tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik
azt, aki küldött engem."
Jn 15,18-21
Elmélkedés:
A bűnös ember gyakran gyűlölettel tekint az igazakra, mert zavarja őt,
hogy a másik ember tud tisztességesen élni, ő viszont nem. A bibliában
számos példát találunk erre, amelyek közül talán a próféták esetei a
legszembetűnőbbek. Őket Isten azért küldi, hogy szavukkal, vagy egyszerűen
csak a puszta létükkel figyelmeztessék az embereket arra, hogy elhagyták a
törvények útját, s térjenek vissza Istenhez. A próféták elleni gyűlölet
odáig fajult, hogy az életükre törtek. Ugyanez lett a sorsa Jézusnak is,
aki igaz Istenként jött a világba azzal a küldetéssel, hogy megmutassa a
bűnösöknek az Istennek tetsző életet. Akik Jézust követik, az ő sorsában
részesednek magukra vonva a világ gyűlöletét. Erre azonban nem válaszolhat
gyűlölettel, mert tudja, hogy egyedül a szeretet képes legyőzni a felé
irányuló rosszat.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás
órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem
el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom:
Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!
Romano Guardini
tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne
titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert
kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a
tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik
azt, aki küldött engem."
Jn 15,18-21
Elmélkedés:
A bűnös ember gyakran gyűlölettel tekint az igazakra, mert zavarja őt,
hogy a másik ember tud tisztességesen élni, ő viszont nem. A bibliában
számos példát találunk erre, amelyek közül talán a próféták esetei a
legszembetűnőbbek. Őket Isten azért küldi, hogy szavukkal, vagy egyszerűen
csak a puszta létükkel figyelmeztessék az embereket arra, hogy elhagyták a
törvények útját, s térjenek vissza Istenhez. A próféták elleni gyűlölet
odáig fajult, hogy az életükre törtek. Ugyanez lett a sorsa Jézusnak is,
aki igaz Istenként jött a világba azzal a küldetéssel, hogy megmutassa a
bűnösöknek az Istennek tetsző életet. Akik Jézust követik, az ő sorsában
részesednek magukra vonva a világ gyűlöletét. Erre azonban nem válaszolhat
gyűlölettel, mert tudja, hogy egyedül a szeretet képes legyőzni a felé
irányuló rosszat.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás
órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem
el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom:
Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!
Romano Guardini
2009. május 15., péntek
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Az az én parancsom, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim
vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket
többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam
nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és
arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó
gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt
parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"
Jn 15,12-17
Elmélkedés:
Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus
parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban
nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr
követői, nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az
ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él
valakiben ez az érzés vagy nem, de parancsszóra alig képes bárki is
szeretni a másikat. A szeretettel kapcsoltban azonban észre kell vennünk,
hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen
parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer
megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belő ösztönzést, belső
késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a
lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a
szeretetet.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám.
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim
vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket
többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam
nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és
arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó
gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt
parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"
Jn 15,12-17
Elmélkedés:
Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus
parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban
nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr
követői, nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az
ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él
valakiben ez az érzés vagy nem, de parancsszóra alig képes bárki is
szeretni a másikat. A szeretettel kapcsoltban azonban észre kell vennünk,
hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen
parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer
megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belő ösztönzést, belső
késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a
lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a
szeretetet.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám.
2009. május 14., csütörtök
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Amint engem szeret az Atya, úgy
szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen."
Jn 15,9-11
Elmélkedés:
Isten szeretetének a megtapasztalása örömöt ébreszt az ember szívében.
Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik
mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy
érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. A találkozás nem csak
érzelmet, a szeretet érzését ébreszti bennem, hanem megmozgatja értelmemet
és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis belátom, hogy az engem szerető Isten
jót akar nekem, sőt, a legfőbb jót, az üdvösséget, az örökké tartó
együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja ezt az isteni akaratot. Az
érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és akaratom meghajlása által
fejlődök a szeretetben, növekszem Isten szeretetében.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Hogy jól végezz szentségimádást, ne feledd: E Szentség: Jézus Krisztus,
múlt, jelen és jövő! A Szentség a Megtestesülés utolsó foka, Urunk földi
életének végső, végigtartó fázisa, aki ebben Szentségben minden
kegyelmével eláraszt. Minden hitigazság itt van, ide tart, ide torkollik.
Semmit nem kell hozzátennünk, amikor mondjuk: Eucharisztia,
Oltáriszentség, mert ez maga Jézus Krisztus.
szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen."
Jn 15,9-11
Elmélkedés:
Isten szeretetének a megtapasztalása örömöt ébreszt az ember szívében.
Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik
mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy
érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. A találkozás nem csak
érzelmet, a szeretet érzését ébreszti bennem, hanem megmozgatja értelmemet
és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis belátom, hogy az engem szerető Isten
jót akar nekem, sőt, a legfőbb jót, az üdvösséget, az örökké tartó
együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja ezt az isteni akaratot. Az
érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és akaratom meghajlása által
fejlődök a szeretetben, növekszem Isten szeretetében.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Hogy jól végezz szentségimádást, ne feledd: E Szentség: Jézus Krisztus,
múlt, jelen és jövő! A Szentség a Megtestesülés utolsó foka, Urunk földi
életének végső, végigtartó fázisa, aki ebben Szentségben minden
kegyelmével eláraszt. Minden hitigazság itt van, ide tart, ide torkollik.
Semmit nem kell hozzátennünk, amikor mondjuk: Eucharisztia,
Oltáriszentség, mert ez maga Jézus Krisztus.
2009. május 13., szerda
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
A Fiúisten és az Atya közti kapcsolatot a kölcsönös szeretet élteti, s a
szeretet éltető ereje lüktet a mi Istennel való kapcsolatunkban is. Észre
kell vennünk az felé áradó, s minket körülvevő isteni szeretetet. Ez az a
közeg, amelyben életünk biztosított. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn
keresztül szívják magukba az éltető nedvességet és tápanyagokat, ugyanúgy,
mi is szüntelenül az isteni szeretetből táplálkozunk. Az örökkévaló Isten
az örök életet ígéri mindannyiunknak, akik vele élünk. Isten, akinek
lényege a szeretet, arra hív minket, hogy vele éljünk a szeretetben. Ebből
az is következik, hogy az ember hivatása, küldetése is az, hogy állandóan
megvalósítsa a szeretetet. Ez emberségünk lényege, emberi létünk igazi
célja.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Irgalmasságnak Atyja, ki a Szentlélek által és szent igéddel kisded
nyájadat összegyűjtötted, és széles e világon elterjesztvén, annyi
tévelygés, üldözés, háborúság között e mai napig megtartottad, igazgattad,
vezérletted, igaz tanítók által legeltetted és a pokol kapui ellen
győzelmessé tetted. Add szent nevedért, hogy a Te hajódat a háborgó
tengeri habok el ne nyomják és el ne merítsék; add meg segítségedet, hogy
a Te épületed amaz igaz fundamentumon, az erős sziklán épen megmaradjon;
őrizz minket, Uram, szárnyad alatt, hogy az igazságban mindvégig
tökéletesen megmaradván egy szívvel, egy lélekkel dicsérhessük szent
Felségedet.
Pázmány Péter
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
A Fiúisten és az Atya közti kapcsolatot a kölcsönös szeretet élteti, s a
szeretet éltető ereje lüktet a mi Istennel való kapcsolatunkban is. Észre
kell vennünk az felé áradó, s minket körülvevő isteni szeretetet. Ez az a
közeg, amelyben életünk biztosított. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn
keresztül szívják magukba az éltető nedvességet és tápanyagokat, ugyanúgy,
mi is szüntelenül az isteni szeretetből táplálkozunk. Az örökkévaló Isten
az örök életet ígéri mindannyiunknak, akik vele élünk. Isten, akinek
lényege a szeretet, arra hív minket, hogy vele éljünk a szeretetben. Ebből
az is következik, hogy az ember hivatása, küldetése is az, hogy állandóan
megvalósítsa a szeretetet. Ez emberségünk lényege, emberi létünk igazi
célja.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Irgalmasságnak Atyja, ki a Szentlélek által és szent igéddel kisded
nyájadat összegyűjtötted, és széles e világon elterjesztvén, annyi
tévelygés, üldözés, háborúság között e mai napig megtartottad, igazgattad,
vezérletted, igaz tanítók által legeltetted és a pokol kapui ellen
győzelmessé tetted. Add szent nevedért, hogy a Te hajódat a háborgó
tengeri habok el ne nyomják és el ne merítsék; add meg segítségedet, hogy
a Te épületed amaz igaz fundamentumon, az erős sziklán épen megmaradjon;
őrizz minket, Uram, szárnyad alatt, hogy az igazságban mindvégig
tökéletesen megmaradván egy szívvel, egy lélekkel dicsérhessük szent
Felségedet.
Pázmány Péter
2009. május 12., kedd
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
"Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha
szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya
nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ
fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a
Elmélkedés:
Nyilvános működésének ideje alatt Jézus többször is beszél tanítványainak
arról, hogy az Atyától jött. Származása meghatározó volt számára, s
egyúttal olyan tény, amelynek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük
tanítását és cselekedeteit. A mennyei Atya által rábízott igazságot
hirdette és az Atya által tett mindent, sőt, tettei az Atya dicsőségét
szolgálták.
Küldetése befejezéséhez közeledve, már kevésbé beszél származásáról,
inkább arról tanít, hogy hová indul. Természetesen Ahhoz tér vissza,
akitől e világra jött. A mai evangélium szerint az utolsó vacsorán
világosan kijelentette övéinek, hogy a mennyei Atyához tér vissza. E
mennybe indulása örömmel tölti el azokat, akik szeretik őt, mert ez jelzi,
hogy küldetése beteljesedett, s indul, hogy a mennyországban helyet
készítsen. Helyet mindazoknak, akik szeretik Őt. Nekem is.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a
lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas
méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain
hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ
kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is
megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz
"Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha
szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya
nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ
fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a
Elmélkedés:
Nyilvános működésének ideje alatt Jézus többször is beszél tanítványainak
arról, hogy az Atyától jött. Származása meghatározó volt számára, s
egyúttal olyan tény, amelynek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük
tanítását és cselekedeteit. A mennyei Atya által rábízott igazságot
hirdette és az Atya által tett mindent, sőt, tettei az Atya dicsőségét
szolgálták.
Küldetése befejezéséhez közeledve, már kevésbé beszél származásáról,
inkább arról tanít, hogy hová indul. Természetesen Ahhoz tér vissza,
akitől e világra jött. A mai evangélium szerint az utolsó vacsorán
világosan kijelentette övéinek, hogy a mennyei Atyához tér vissza. E
mennybe indulása örömmel tölti el azokat, akik szeretik őt, mert ez jelzi,
hogy küldetése beteljesedett, s indul, hogy a mennyországban helyet
készítsen. Helyet mindazoknak, akik szeretik Őt. Nekem is.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a
lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas
méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain
hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ
kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is
megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz
2009. május 11., hétfő
Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: "Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám
is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki."
Júdás - nem a karióti - itt közbeszólt: "Uram, hogyan van az, hogy nekünk
akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?" Jézus így folytatta:
"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt,
hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem
tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az
enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani,
amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben
küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt,
amit mondtam nektek."
Jn 14,21-26
Elmélkedés:
Jézus újra és újra lelkére köti tanítványainak, hogy nem elegendő az, ha
valaki ismeri őt. Azt kéri követőitől, hogy teljesítsék parancsait,
amelyek végső soron a mennyei Atya útmutatásai az ember számára. Jézus
arra is rávilágít, hogy tanításának teljesítése nem fakadhat kényszerből,
s fakadhat a kicsiny embernek a hatalmas Istentől való félelméből, hanem
az Isten törvényei szerinti életnek egyetlen forrása a szeretet lehet. Fel
kell ismernünk tehát, hogy az isteni parancsok a javukat szolgálják, fel
kell ismernünk a mögött rejlő isteni szeretetet és gondoskodást, s akkor
majd mi is képesek leszünk arra, hogy a szeretet vezéreljen minket az
Isten törvényeinek útján.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ima Máriához
Tebenned örvend, kegyelemmel teljes, minden teremtmény: az angyali rendek
s az összes emberi nem. Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek
dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől fogva
Isten volt; mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennynél
ékesebbé tette. Tebenned örvend, kegyelemmel teljes, minden teremtmény.
Dicsőség néked!
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám
is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki."
Júdás - nem a karióti - itt közbeszólt: "Uram, hogyan van az, hogy nekünk
akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?" Jézus így folytatta:
"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt,
hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem
tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az
enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani,
amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben
küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt,
amit mondtam nektek."
Jn 14,21-26
Elmélkedés:
Jézus újra és újra lelkére köti tanítványainak, hogy nem elegendő az, ha
valaki ismeri őt. Azt kéri követőitől, hogy teljesítsék parancsait,
amelyek végső soron a mennyei Atya útmutatásai az ember számára. Jézus
arra is rávilágít, hogy tanításának teljesítése nem fakadhat kényszerből,
s fakadhat a kicsiny embernek a hatalmas Istentől való félelméből, hanem
az Isten törvényei szerinti életnek egyetlen forrása a szeretet lehet. Fel
kell ismernünk tehát, hogy az isteni parancsok a javukat szolgálják, fel
kell ismernünk a mögött rejlő isteni szeretetet és gondoskodást, s akkor
majd mi is képesek leszünk arra, hogy a szeretet vezéreljen minket az
Isten törvényeinek útján.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ima Máriához
Tebenned örvend, kegyelemmel teljes, minden teremtmény: az angyali rendek
s az összes emberi nem. Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek
dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől fogva
Isten volt; mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennynél
ékesebbé tette. Tebenned örvend, kegyelemmel teljes, minden teremtmény.
Dicsőség néked!
2009. május 10., vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Szeretetben élni
Az öreg bölcshöz egy gazdag üzletember a következő ajánlattal állított be
egy reggelen: "Fizetek magának 10 ezer dollárt, ha három nap alatt
megtanít az igazi bölcsességre. Szeretnék bölcs lenni, de több időm nincs
a bölcsesség megszerzésére." Az öreghez már sokféle ember érkezett
korábban, akik a legkülönbözőbb ügyekben kérték ki tanácsát, de ilyen
furcsa kéréssel még ő sem találkozott. A meglepődés vagy csodálkozás
legkisebb jelét sem mutatva az válaszolta, hogy ehhez bizony egyetlen nap
is elég, és még fizetni sem kell érte. Aztán még hozzátette, hogy akár
rögtön el is kezdhetik a tanulást. Az üzletember persze csodálkozott a
bölcs ajánlatán, de beleegyezett. Ekkor a bölcs felszólította, hogy vesse
le zakóját és nyakkendőjét, szabaduljon meg cipőjétől és zoknijától, aztán
álljon ki a zuhogó esőben a szabad ég alá és mindkét kezét tárja magasra
az ég felé, s maradjon így, amíg ő azt nem mondja, hogy elég. A gazdag
ember még jobban elcsodálkozott, de nem akarta elszalasztani a
lehetőséget, ezért engedelmeskedett. Kiállt az esőre, karját az ég felé
tárta, a bölcs öreg pedig elment. Percek alatt bőrig ázott, de nem bánta,
ha ez a bölcsesség ára. Így állt egész nap, amíg estefelé visszajött a
bölcs, s mondta neki, hogy most már beállhat a tető alá, majd megkérdezte
tőle, hogy min járt az esze egész nap? Az üzletember ezt válaszolta:
"Először a munkámra gondoltam, amit a mai napon nem tudok elvégezni, utána
meg a családomra, akikre kevés idő jut a munkám miatt. Aztán pedig arra
gondoltam a zuhogó esőben, hogy én is csak egy szegény ember vagyok. Végül
- miután itt álltam egéz nap a szakadó esőben - úgy éreztem magam, mint
aki teljesen megbolondult, mint egy igazi bolond". Nagyon jó - kiáltott
fel lelkesen a bölcs - az igazi bölcsesség egy ilyen felismeréssel
kezdődik.
A történetet azért mondtam el, mert mindannyian hasonlítunk a gazdag
emberhez abban, hogy szeretnénk bölcsen élni. Ha nem is vagyunk tehetősek,
bölcsességre szükségünk van az életben ahhoz, hogy helyes döntéseket
tudjunk hozni. Mindenki keresi a bölcsességet, azt az életszemléletet, azt
a gondolkodást, amely segíti őt a földi élet során a boldogulásban. Ha
átgondoljuk az emberiség és az emberi gondolkodás eddigi történetét,
láthatjuk, hogy a bölcsességnek sokszor semmi köze sincs a vallásossághoz,
hanem egyszerűen csak emberi bölcsességet jelent. A vallásos, hívő ember
viszont a bölcsességet is, mint minden mást az életben, Isten ajándékának
tekinti. Ebben az értelemben a bölcsesség már nem csupán a földi életben
való boldoguláshoz nyújt segítséget, hanem jóval többhöz. Az igazi
bölcsesség megmutatja számunkra az utat Istenhez és az örök élethez, s ez
az út annak felismerésével kezdődik, hogy egyszerű, szegény emberek
vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus a következőket mondta: "Én vagyok a
szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést
hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15,5). A keresztény ember
számára ott kezdődik a bölcsesség, hogy nem elégszik meg egy felületes
ismerettel Jézusról, hanem felismeri Jézus személyében az Istenhez vezető
utat. Ezekben a napokban a Szentatya, XVI. Benedek pápa a Szentföldön
tartózkodik, s többek között ellátogat Jordániába is. Lelkipásztori útját
megelőzően egy jordán katolikus pap a következőt mondta: "Mi, katolikusok
nem csak látni szeretnék Péter apostol utódát, hanem szeretnénk együtt
imádkozni vele és érte és a világon élő minden egyházért". Ez a kijelentés
jól mutatja, hogy a pápa útjai egyrészről kifejezik az ő törődését,
szeretetét a hívők iránt, másrészt alkalmat adnak a híveknek, hogy ők is
kifejezzék egységüket a pápával. Ennek kapcsán eszünkbe jut az az
evangéliumi jelenet, amikor a Jeruzsálembe érkező görög zarándokok így
fordulnak Fülöp apostolhoz: "Látni szeretnénk Jézust!" (Jn 12,21). Igen,
mi is látni szeretnénk Jézust, de ennél többet is szeretnénk. Szeretnénk,
ha olyan szoros lehetne a kapcsolatunk vele, miként a szőlővesszők
kapcsolódnak a szőlőtőhöz. Jézus szoros kapcsolatban, egységben van az
Atyával, s ez a kapcsolat élteti. Ennek mintájára mi is Jézus által az
Atyával való kapcsolatból élünk, minket is Isten szeretete éltet.
Emberi kapcsolataink mind-mind a magány, az egyedüllét, a társtalanság
megszüntetésére irányulnak. Így van ez család, a barátság vagy éppen a
szerelem esetében. E kapcsolataink sok örömet szerezhetnek nekünk, máskor
viszont csalódást okoznak. Emberi kapcsolataink elhidegülnek, megszűnnek,
ha nem élteti, ha nem újítja meg őket szüntelenül a szeretet. De így van
ez Istennel való kapcsolatunk esetében is, melyet szintén a szeretet
éltet. Istent, a szeretet forrását szeretnénk megismerni, Őbenne akarunk
hinni, Őbenne szeretnénk élni, s az Ő szeretetét akarjuk továbbadni
mindenkinek.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja,
Te ajándékoztad a világnak
az igaz világosságot,
Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát.
Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására,
s így a jóság forrásává lettél,
mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá.
Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
hogy mi magunk is
valóban szerető emberek
és az élő víz forrásai lehessünk
egy szomjazó világban.
XVI. Benedek pápa
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Szeretetben élni
Az öreg bölcshöz egy gazdag üzletember a következő ajánlattal állított be
egy reggelen: "Fizetek magának 10 ezer dollárt, ha három nap alatt
megtanít az igazi bölcsességre. Szeretnék bölcs lenni, de több időm nincs
a bölcsesség megszerzésére." Az öreghez már sokféle ember érkezett
korábban, akik a legkülönbözőbb ügyekben kérték ki tanácsát, de ilyen
furcsa kéréssel még ő sem találkozott. A meglepődés vagy csodálkozás
legkisebb jelét sem mutatva az válaszolta, hogy ehhez bizony egyetlen nap
is elég, és még fizetni sem kell érte. Aztán még hozzátette, hogy akár
rögtön el is kezdhetik a tanulást. Az üzletember persze csodálkozott a
bölcs ajánlatán, de beleegyezett. Ekkor a bölcs felszólította, hogy vesse
le zakóját és nyakkendőjét, szabaduljon meg cipőjétől és zoknijától, aztán
álljon ki a zuhogó esőben a szabad ég alá és mindkét kezét tárja magasra
az ég felé, s maradjon így, amíg ő azt nem mondja, hogy elég. A gazdag
ember még jobban elcsodálkozott, de nem akarta elszalasztani a
lehetőséget, ezért engedelmeskedett. Kiállt az esőre, karját az ég felé
tárta, a bölcs öreg pedig elment. Percek alatt bőrig ázott, de nem bánta,
ha ez a bölcsesség ára. Így állt egész nap, amíg estefelé visszajött a
bölcs, s mondta neki, hogy most már beállhat a tető alá, majd megkérdezte
tőle, hogy min járt az esze egész nap? Az üzletember ezt válaszolta:
"Először a munkámra gondoltam, amit a mai napon nem tudok elvégezni, utána
meg a családomra, akikre kevés idő jut a munkám miatt. Aztán pedig arra
gondoltam a zuhogó esőben, hogy én is csak egy szegény ember vagyok. Végül
- miután itt álltam egéz nap a szakadó esőben - úgy éreztem magam, mint
aki teljesen megbolondult, mint egy igazi bolond". Nagyon jó - kiáltott
fel lelkesen a bölcs - az igazi bölcsesség egy ilyen felismeréssel
kezdődik.
A történetet azért mondtam el, mert mindannyian hasonlítunk a gazdag
emberhez abban, hogy szeretnénk bölcsen élni. Ha nem is vagyunk tehetősek,
bölcsességre szükségünk van az életben ahhoz, hogy helyes döntéseket
tudjunk hozni. Mindenki keresi a bölcsességet, azt az életszemléletet, azt
a gondolkodást, amely segíti őt a földi élet során a boldogulásban. Ha
átgondoljuk az emberiség és az emberi gondolkodás eddigi történetét,
láthatjuk, hogy a bölcsességnek sokszor semmi köze sincs a vallásossághoz,
hanem egyszerűen csak emberi bölcsességet jelent. A vallásos, hívő ember
viszont a bölcsességet is, mint minden mást az életben, Isten ajándékának
tekinti. Ebben az értelemben a bölcsesség már nem csupán a földi életben
való boldoguláshoz nyújt segítséget, hanem jóval többhöz. Az igazi
bölcsesség megmutatja számunkra az utat Istenhez és az örök élethez, s ez
az út annak felismerésével kezdődik, hogy egyszerű, szegény emberek
vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus a következőket mondta: "Én vagyok a
szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést
hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15,5). A keresztény ember
számára ott kezdődik a bölcsesség, hogy nem elégszik meg egy felületes
ismerettel Jézusról, hanem felismeri Jézus személyében az Istenhez vezető
utat. Ezekben a napokban a Szentatya, XVI. Benedek pápa a Szentföldön
tartózkodik, s többek között ellátogat Jordániába is. Lelkipásztori útját
megelőzően egy jordán katolikus pap a következőt mondta: "Mi, katolikusok
nem csak látni szeretnék Péter apostol utódát, hanem szeretnénk együtt
imádkozni vele és érte és a világon élő minden egyházért". Ez a kijelentés
jól mutatja, hogy a pápa útjai egyrészről kifejezik az ő törődését,
szeretetét a hívők iránt, másrészt alkalmat adnak a híveknek, hogy ők is
kifejezzék egységüket a pápával. Ennek kapcsán eszünkbe jut az az
evangéliumi jelenet, amikor a Jeruzsálembe érkező görög zarándokok így
fordulnak Fülöp apostolhoz: "Látni szeretnénk Jézust!" (Jn 12,21). Igen,
mi is látni szeretnénk Jézust, de ennél többet is szeretnénk. Szeretnénk,
ha olyan szoros lehetne a kapcsolatunk vele, miként a szőlővesszők
kapcsolódnak a szőlőtőhöz. Jézus szoros kapcsolatban, egységben van az
Atyával, s ez a kapcsolat élteti. Ennek mintájára mi is Jézus által az
Atyával való kapcsolatból élünk, minket is Isten szeretete éltet.
Emberi kapcsolataink mind-mind a magány, az egyedüllét, a társtalanság
megszüntetésére irányulnak. Így van ez család, a barátság vagy éppen a
szerelem esetében. E kapcsolataink sok örömet szerezhetnek nekünk, máskor
viszont csalódást okoznak. Emberi kapcsolataink elhidegülnek, megszűnnek,
ha nem élteti, ha nem újítja meg őket szüntelenül a szeretet. De így van
ez Istennel való kapcsolatunk esetében is, melyet szintén a szeretet
éltet. Istent, a szeretet forrását szeretnénk megismerni, Őbenne akarunk
hinni, Őbenne szeretnénk élni, s az Ő szeretetét akarjuk továbbadni
mindenkinek.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja,
Te ajándékoztad a világnak
az igaz világosságot,
Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát.
Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására,
s így a jóság forrásává lettél,
mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá.
Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt,
hogy mi magunk is
valóban szerető emberek
és az élő víz forrásai lehessünk
egy szomjazó világban.
XVI. Benedek pápa
2009. május 9., szombat
Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ha ismernétek engem,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz
engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól
mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a
tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még
nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek
majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14
Elmélkedés:
Igazi újdonságként hat egykori hallgatói számára, amikor Jézus úgy beszél
Istenről, mint saját Atyjáról. De még ennél is tovább megy akkor, amikor
azt állítja, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden emberé. Arra
bátorít minket, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s gyermeki
bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és irgalmas
atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk arról, hogy
Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani és visszafogadni minket.
Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással fordul
felénk, s mindent megad nekünk, ami földi boldogságunkhoz és örök
életünkhöz szükséges. Engedjük, hogy Jézus Atyánkhoz vezessen minket!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Jézusom, hadd szeressem és gyakoroljam mindennap ezt a magányos és
titkos imát; azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya,
és amelyben teljesen egyedül vagyunk vele titkos és édes beszélgetésben, s
szabadon és távol mindenki szemétől, kiöntjük előtte szívünket.
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz
engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól
mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a
tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még
nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek
majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14
Elmélkedés:
Igazi újdonságként hat egykori hallgatói számára, amikor Jézus úgy beszél
Istenről, mint saját Atyjáról. De még ennél is tovább megy akkor, amikor
azt állítja, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden emberé. Arra
bátorít minket, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s gyermeki
bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és irgalmas
atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk arról, hogy
Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani és visszafogadni minket.
Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással fordul
felénk, s mindent megad nekünk, ami földi boldogságunkhoz és örök
életünkhöz szükséges. Engedjük, hogy Jézus Atyánkhoz vezessen minket!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Jézusom, hadd szeressem és gyakoroljam mindennap ezt a magányos és
titkos imát; azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya,
és amelyben teljesen egyedül vagyunk vele titkos és édes beszélgetésben, s
szabadon és távol mindenki szemétől, kiöntjük előtte szívünket.
2009. május 8., péntek
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok
hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: "Elmegyek, és helyet készítek
nektek?" Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és
magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen
ismeritek az utat oda, ahová én megyek!" Ekkor Tamás így szólt: "Uram, mi
nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus ezt
felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az
Atyához, csak általam."
Jn 14,1-6
Elmélkedés:
Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre,
amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult
Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a
későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az
ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert
minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember
persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba
vezető széles útját. Az örök életre vezető út Jézus szavai szerint
keskeny, s csak kevesen járnak rajta. Jézus személyében Isten olyan új
utat mutat számunkra, amely mindannyiunk számára járható. Ő a legbiztosabb
út, aki az Atyához vezet minket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenem, a te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon,
alázzon meg és emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg
egész bensőmet a veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben.
Lemondok a saját akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik,
vezess, aki által akarsz, csak te légy az én mesterem.
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok
hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: "Elmegyek, és helyet készítek
nektek?" Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és
magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen
ismeritek az utat oda, ahová én megyek!" Ekkor Tamás így szólt: "Uram, mi
nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus ezt
felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az
Atyához, csak általam."
Jn 14,1-6
Elmélkedés:
Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre,
amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult
Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a
későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az
ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert
minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember
persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba
vezető széles útját. Az örök életre vezető út Jézus szavai szerint
keskeny, s csak kevesen járnak rajta. Jézus személyében Isten olyan új
utat mutat számunkra, amely mindannyiunk számára járható. Ő a legbiztosabb
út, aki az Atyához vezet minket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenem, a te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon,
alázzon meg és emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg
egész bensőmet a veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben.
Lemondok a saját akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik,
vezess, aki által akarsz, csak te légy az én mesterem.
2009. május 7., csütörtök
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt
hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem
a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is
cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket
választottam. De be kell teljesednie az írásnak: "Akivel megosztottam
kenyeremet, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék,
hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom
nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem
fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Jn 13,16-20
Elmélkedés:
Jézus ugyanazt a küldetést adja tanítványainak, mint ami az övé is, ezért
küldöttei az ő feladatát folytatják. Az emberek küldöttekkel szembeni
magatartása az Atya iránti állásfoglalás. Az apostolok küldetése tehát a
legszorosabban kapcsolóik Jézushoz. Jézus küldetése azáltal teljesedhet be
a későbbi korok nemzedékei számára, hogy tanítványai folytatják munkáját.
Az Egyház mindenkor magáénak érzi az első apostolok feladatát, s erre
vezethető vissza az a tudat, hogy az Egyház ma is az Úr követségében
hirdeti az evangéliumot, s szolgálata által vezeti az embereket Isten
felé. Az evangélium hírnökei hűséges szolgálatának köszönhetően az emberi
szívekben megszületik a Krisztusban való hit.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!
hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem
a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is
cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket
választottam. De be kell teljesednie az írásnak: "Akivel megosztottam
kenyeremet, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék,
hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom
nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem
fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Jn 13,16-20
Elmélkedés:
Jézus ugyanazt a küldetést adja tanítványainak, mint ami az övé is, ezért
küldöttei az ő feladatát folytatják. Az emberek küldöttekkel szembeni
magatartása az Atya iránti állásfoglalás. Az apostolok küldetése tehát a
legszorosabban kapcsolóik Jézushoz. Jézus küldetése azáltal teljesedhet be
a későbbi korok nemzedékei számára, hogy tanítványai folytatják munkáját.
Az Egyház mindenkor magáénak érzi az első apostolok feladatát, s erre
vezethető vissza az a tudat, hogy az Egyház ma is az Úr követségében
hirdeti az evangéliumot, s szolgálata által vezeti az embereket Isten
felé. Az evangélium hírnökei hűséges szolgálatának köszönhetően az emberi
szívekben megszületik a Krisztusban való hit.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!
2009. május 6., szerda
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem
énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja,
aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja
meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a
világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó
napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem,
hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő
parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya
mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés:
Az ószövetségi időkben a próféták voltak Isten küldöttei. Azért küldi őket
Isten, hogy megtérítsék az embereket, s szívüket újra Isten felé vezessék.
Azt teszik, amit küldőjük kér, s azt hirdetik, amit Isten ajkukra ad.
Küldetésük az isteni üdvözítő szándékot szolgálja. Mindez elmondható
Jézusról is, nála azonban e küldetés az Atyával való személyes
kapcsolatból fakad. Jézus egyetlen vágya az, hogy teljesítse azt, amit az
Atya rábízott, s ebben a legvégsőkig elmegy, feláldozza önmagát. Az Atya
és a Fiú közti szoros kapcsolat következményeként a Jézushoz való
viszonyunk - szembefordulásunk vagy ráhagyatkozásunk - egyúttal
állásfoglalást jelent az Atyával szemben vagy mellette.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat,
családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar
egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és
világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária
országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és
vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!
énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja,
aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja
meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a
világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó
napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem,
hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő
parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya
mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés:
Az ószövetségi időkben a próféták voltak Isten küldöttei. Azért küldi őket
Isten, hogy megtérítsék az embereket, s szívüket újra Isten felé vezessék.
Azt teszik, amit küldőjük kér, s azt hirdetik, amit Isten ajkukra ad.
Küldetésük az isteni üdvözítő szándékot szolgálja. Mindez elmondható
Jézusról is, nála azonban e küldetés az Atyával való személyes
kapcsolatból fakad. Jézus egyetlen vágya az, hogy teljesítse azt, amit az
Atya rábízott, s ebben a legvégsőkig elmegy, feláldozza önmagát. Az Atya
és a Fiú közti szoros kapcsolat következményeként a Jézushoz való
viszonyunk - szembefordulásunk vagy ráhagyatkozásunk - egyúttal
állásfoglalást jelent az Atyával szemben vagy mellette.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat,
családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar
egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és
világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária
országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és
vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!
2009. május 5., kedd
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban
minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt:
"Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám
nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem
vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem
őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el
soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket,
hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
az Atya egy vagyunk."
Jn 10,22-30
Elmélkedés:
A jó pásztorról szóló példabeszéd folytatásában Jézus az Atyával való
kapcsolatáról, egységéről beszél. A mennyei Atyától kapta azt a küldetést,
hogy összegyűjtse és az örök életre vezesse az embereket, mindazokat, akik
hittel hallgatják szavát, s benne felismerik az örök élet tanítását. Az
Atyához akarja vezetni mindazokat, akik elfogadják őt vezetőnek, s a
hitbeli engedelmesség jeleként követik őt. A cél az, hogy eljussunk az
Atyához és egységbe legyünk vele. A pásztor és juhok között, az emberek és
Jézus között egészen személyes, bizalmas kapcsolat alakul ki. Bizalommal
hagyatkozunk Jézus vezetésére, mert érezzük, hogy jót akar nekünk,
gondoskodik rólunk, s nem szeretné, ha elvesznénk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk, hozzád fordulunk imádságunkkal, mert Te vagy a szeretet! Eléd
hozzuk most nemzetünk sorsát: örömeinket és gondjainkat egyaránt. Nálad
keressük a békét, amelyet a világ nem adhat meg, és a boldogságot,
amelynek egyedül Te vagy a forrása. Ma azért imádkozunk, hogy felismerjük
és elmélyítsük hitünk értékeit, s azokat figyelmes szeretettel tudjuk
átadni Téged kereső testvéreinknek.
Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban
minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt:
"Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám
nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem
vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem
őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el
soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket,
hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
az Atya egy vagyunk."
Jn 10,22-30
Elmélkedés:
A jó pásztorról szóló példabeszéd folytatásában Jézus az Atyával való
kapcsolatáról, egységéről beszél. A mennyei Atyától kapta azt a küldetést,
hogy összegyűjtse és az örök életre vezesse az embereket, mindazokat, akik
hittel hallgatják szavát, s benne felismerik az örök élet tanítását. Az
Atyához akarja vezetni mindazokat, akik elfogadják őt vezetőnek, s a
hitbeli engedelmesség jeleként követik őt. A cél az, hogy eljussunk az
Atyához és egységbe legyünk vele. A pásztor és juhok között, az emberek és
Jézus között egészen személyes, bizalmas kapcsolat alakul ki. Bizalommal
hagyatkozunk Jézus vezetésére, mert érezzük, hogy jót akar nekünk,
gondoskodik rólunk, s nem szeretné, ha elvesznénk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk, hozzád fordulunk imádságunkkal, mert Te vagy a szeretet! Eléd
hozzuk most nemzetünk sorsát: örömeinket és gondjainkat egyaránt. Nálad
keressük a békét, amelyet a világ nem adhat meg, és a boldogságot,
amelynek egyedül Te vagy a forrása. Ma azért imádkozunk, hogy felismerjük
és elmélyítsük hitünk értékeit, s azokat figyelmes szeretettel tudjuk
átadni Téged kereső testvéreinknek.
2009. május 4., hétfő
Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki
viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a
juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a
hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
nem ismerik."
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10
Elmélkedés:
A jó pásztorról szóló példabeszédben saját hivatásáról vall Jézus.
Megtudjuk belőle, hogy legfőbb szándéka az emberek vezetése, az, hogy
elvezessen minket a mennyei Atyához. Jól ismer és nevükön szólít minket, s
mi már megismerjük barátságos, szeretetteljes hangját. A jó pásztor
céltudatos, tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat. Jézus is tudja, hogy
kihez szeretne minket elvezetni. A példázat azonban nem csak pásztorról, s
ezen keresztül Jézus küldetéséről szól, hanem arról is, hogy a tévelygő
juhokban magunkat ismerhetjük fel. Mi vagyunk azok, akik eltávolodunk
urunktól és egymástól. Mi vagyunk azok, akik nem tudjuk, hogy kihez
tartozunk. Mi vagyunk azok, akiknek szükségünk van Jézus vezetésére, hogy
eljuthassunk az Atyához.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság - csak az igazság -
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!
kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki
viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a
juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a
hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
nem ismerik."
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10
Elmélkedés:
A jó pásztorról szóló példabeszédben saját hivatásáról vall Jézus.
Megtudjuk belőle, hogy legfőbb szándéka az emberek vezetése, az, hogy
elvezessen minket a mennyei Atyához. Jól ismer és nevükön szólít minket, s
mi már megismerjük barátságos, szeretetteljes hangját. A jó pásztor
céltudatos, tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat. Jézus is tudja, hogy
kihez szeretne minket elvezetni. A példázat azonban nem csak pásztorról, s
ezen keresztül Jézus küldetéséről szól, hanem arról is, hogy a tévelygő
juhokban magunkat ismerhetjük fel. Mi vagyunk azok, akik eltávolodunk
urunktól és egymástól. Mi vagyunk azok, akik nem tudjuk, hogy kihez
tartozunk. Mi vagyunk azok, akiknek szükségünk van Jézus vezetésére, hogy
eljuthassunk az Atyához.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság - csak az igazság -
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!
2009. május 3., vasárnap
Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor
életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok
nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a
farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut
el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem,
és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni
fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az
Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van
rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
Jn 10,11-18
Elmélkedés:
A pásztori szeretet
Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket,
ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul
lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok
hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken
keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos
hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A
műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra
segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor
azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve,
felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására
gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem
látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna
az életre.
Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb
eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába
hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt
édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan
csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és
visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem
történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a
mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a
méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet,
amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.
Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az
édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.
Az édesanyákról való szeretetteljes megemlékezésünk mellett a mai
vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások
napja. Minden pap példaképe maga Krisztus, aki egész földi életével
megmutatta, hogy milyennek kell lennie a papnak. Istentől kapott
hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha egészen őrá, a Jó Pásztorra
hasonlítunk. A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondta: "A jó
pásztor életét adja a juhokért." Majd így folytatta: "Ismerem enyéimet, és
enyéim is ismernek engem". Jézus tehát ismerte övéit, ismerte mindazokat,
akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse az
embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra kaptunk
megbízást, hogy folytassuk, amit Jézus megkezdett, s tegyük láthatóvá
szüntelen jelenlétét a világban.
Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket.
Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a
híveket a jézusi életre. Minél inkább a mi Urunk szolgálatába állítjuk
életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten
szolgálatába állítsák.
A papi élet a szeretet megvalósítására törekszik. Minden pap a szeretet
megélésére törekszik. Szeretet él azoknak a fiataloknak a szívében, akik
vállalják a papi életre való felkészülést és a papszentelést. Szeretet
Isten iránt, szeretet az Egyház iránt, szeretet a hívek közössége iránt.
Lehet, hogy ez a szeretet az évek során megkopik, lehet, hogy a hívek
számára nehezebben észrevehető, de biztosan ott él minden pap szíve
mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy ember
szeretete, hanem Isten szeretetének a tükröződése, Isten szeretetének a
jele a hívek felé.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged,
hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük
nálad, Istennek szent Anyja!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és
küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat,
oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,
Papok Édesanyja!
életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok
nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a
farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut
el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem,
és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni
fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az
Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van
rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
Jn 10,11-18
Elmélkedés:
A pásztori szeretet
Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket,
ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul
lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok
hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken
keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos
hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A
műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra
segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor
azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve,
felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására
gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem
látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna
az életre.
Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb
eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába
hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt
édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan
csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és
visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem
történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a
mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a
méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet,
amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.
Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az
édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.
Az édesanyákról való szeretetteljes megemlékezésünk mellett a mai
vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások
napja. Minden pap példaképe maga Krisztus, aki egész földi életével
megmutatta, hogy milyennek kell lennie a papnak. Istentől kapott
hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha egészen őrá, a Jó Pásztorra
hasonlítunk. A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondta: "A jó
pásztor életét adja a juhokért." Majd így folytatta: "Ismerem enyéimet, és
enyéim is ismernek engem". Jézus tehát ismerte övéit, ismerte mindazokat,
akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse az
embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra kaptunk
megbízást, hogy folytassuk, amit Jézus megkezdett, s tegyük láthatóvá
szüntelen jelenlétét a világban.
Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket.
Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a
híveket a jézusi életre. Minél inkább a mi Urunk szolgálatába állítjuk
életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten
szolgálatába állítsák.
A papi élet a szeretet megvalósítására törekszik. Minden pap a szeretet
megélésére törekszik. Szeretet él azoknak a fiataloknak a szívében, akik
vállalják a papi életre való felkészülést és a papszentelést. Szeretet
Isten iránt, szeretet az Egyház iránt, szeretet a hívek közössége iránt.
Lehet, hogy ez a szeretet az évek során megkopik, lehet, hogy a hívek
számára nehezebben észrevehető, de biztosan ott él minden pap szíve
mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy ember
szeretete, hanem Isten szeretetének a tükröződése, Isten szeretetének a
jele a hívek felé.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged,
hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük
nálad, Istennek szent Anyja!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és
küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat,
oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,
Papok Édesanyja!
2009. május 2., szombat
Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69
Elmélkedés:
Az élet kenyeréről mondott beszéd vízválasztó volt, melynek hatására
egyesek elhagyják Jézus. Nem arról van szó, hogy a hallgatóság nagyobb
tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy olyan tanítványok,
akik korábban hittek benne, most mégsem tudják hittel fogadni a most
hallottakat. Valószínűleg nem is értik pontosan, hogy mit takar Jézus azon
kijelentése, hogy ő az élet kenyere.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját
állítja elénk. Talán ő maga sem a többi apostol sem értették mesterük
beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus
szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!
Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.
Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!
Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,
Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69
Elmélkedés:
Az élet kenyeréről mondott beszéd vízválasztó volt, melynek hatására
egyesek elhagyják Jézus. Nem arról van szó, hogy a hallgatóság nagyobb
tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy olyan tanítványok,
akik korábban hittek benne, most mégsem tudják hittel fogadni a most
hallottakat. Valószínűleg nem is értik pontosan, hogy mit takar Jézus azon
kijelentése, hogy ő az élet kenyere.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját
állítja elénk. Talán ő maga sem a többi apostol sem értették mesterük
beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus
szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!
Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.
Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!
Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,
Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.
2009. május 1., péntek
Szent József, a munkás
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: "Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És
nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: "Sehol sem becsülik
kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában." Hitetlenségük
miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58
Elmélkedés:
A becsületesen és lelkiismeretesen végzett munka az embert Isten felé
viszi közelebb. Sokan persze azt gondolják, hogy ügyeskedéssel és
gazemberséggel is lehet pénzt szerezni, sőt, sokszor könnyebben és többet,
mint munkával, de az ilyen emberek talán nem is akarnak közelebb kerülni
Istenhez. A becsülettel végzett munka ugyanakkor biztosítja a család
fenntartását és kifejezi a család iránti szeretetet. Szent József napján
hasznos arra is gondolnunk, hogy a munkára való hivatkozással nem
szeghetjük meg vallási kötelességeinket. Az a munka, amelyik
megakadályozza az embert vallásának gyakorlásában, például azért mert
vasárnap van, s emiatt eltávolít Istentől, legfeljebb embertelen
kényszermunkának tekinthető. Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének
napján együttérzéssel gondoljunk azokra, akik az elmúlt hónapokban
veszítették el állásukat, s imádkozzunk értük, hgy mihamarabb munkához
jussanak.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és
mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg
magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: "Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És
nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: "Sehol sem becsülik
kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában." Hitetlenségük
miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58
Elmélkedés:
A becsületesen és lelkiismeretesen végzett munka az embert Isten felé
viszi közelebb. Sokan persze azt gondolják, hogy ügyeskedéssel és
gazemberséggel is lehet pénzt szerezni, sőt, sokszor könnyebben és többet,
mint munkával, de az ilyen emberek talán nem is akarnak közelebb kerülni
Istenhez. A becsülettel végzett munka ugyanakkor biztosítja a család
fenntartását és kifejezi a család iránti szeretetet. Szent József napján
hasznos arra is gondolnunk, hogy a munkára való hivatkozással nem
szeghetjük meg vallási kötelességeinket. Az a munka, amelyik
megakadályozza az embert vallásának gyakorlásában, például azért mert
vasárnap van, s emiatt eltávolít Istentől, legfeljebb embertelen
kényszermunkának tekinthető. Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének
napján együttérzéssel gondoljunk azokra, akik az elmúlt hónapokban
veszítették el állásukat, s imádkozzunk értük, hgy mihamarabb munkához
jussanak.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és
mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg
magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
