KOLOSTOR

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
"Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd -, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Jézus utolsó vacsorán mondott szavait olvassuk az evangéliumban,
amelyekben az Atyával való kapcsolatáról, egységéről beszél. Földi
küldetésének, a megváltás műve megvalósulásához közeledve Jézus egyrészt
előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az Atyával,
másrészt tanítványaira gondol, azokért imádkozik, akik hittek benne. S
mivel minden tanítványát sajátjának tekint, ezért mindenkit szeretne
elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a
Jézussal való egységet, hiszünk benne. Mennybe jutásunk alapja az a
remény, hogy a Jézus megdicsőítő Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk,
örök otthonunk a mennyben van.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém