2009. május 22., péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti
szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül,
szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már
nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni
fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon
már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

Elmélkedés:

A mai evangélium kapcsán érdemes felfigyelnünk a Szentlélek átalakító
tevékenységére. A tanítványok szomorúsága, amelyet Jézus távozása miatt
éreznek, örömre fordul, amikor a Szentlélek eljön és általa újból
érezhetővé válik az isteni kegyelem. A Szentlélek, aki kiárad a bűnök
bocsánatára, a bűnös embert átalakítja, s visszahelyezi a megszentelő
kegyelem állapotába. Az Istentől elforduló és a bűn útjára lépő embereket
úgy formálja át, hogy felismerjék bűnüket, és annak következményeit, s
visszavezesse őket Istenhez. A lelkileg halott ember a Szentlélek
kiáradásának köszönhetően újra életre kel. Az engedetlenségével Istentől
elforduló az irgalom révén újból rátalál a szeretetre.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Nincsenek megjegyzések: