KOLOSTOR

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt
hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem
a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is
cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket
választottam. De be kell teljesednie az írásnak: "Akivel megosztottam
kenyeremet, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék,
hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom
nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem
fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Jn 13,16-20

Elmélkedés:

Jézus ugyanazt a küldetést adja tanítványainak, mint ami az övé is, ezért
küldöttei az ő feladatát folytatják. Az emberek küldöttekkel szembeni
magatartása az Atya iránti állásfoglalás. Az apostolok küldetése tehát a
legszorosabban kapcsolóik Jézushoz. Jézus küldetése azáltal teljesedhet be
a későbbi korok nemzedékei számára, hogy tanítványai folytatják munkáját.
Az Egyház mindenkor magáénak érzi az első apostolok feladatát, s erre
vezethető vissza az a tudat, hogy az Egyház ma is az Úr követségében
hirdeti az evangéliumot, s szolgálata által vezeti az embereket Isten
felé. Az evangélium hírnökei hűséges szolgálatának köszönhetően az emberi
szívekben megszületik a Krisztusban való hit.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!