KOLOSTOR

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban
minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt:
"Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám
nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem
vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem
őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el
soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket,
hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
az Atya egy vagyunk."
Jn 10,22-30

Elmélkedés:

A jó pásztorról szóló példabeszéd folytatásában Jézus az Atyával való
kapcsolatáról, egységéről beszél. A mennyei Atyától kapta azt a küldetést,
hogy összegyűjtse és az örök életre vezesse az embereket, mindazokat, akik
hittel hallgatják szavát, s benne felismerik az örök élet tanítását. Az
Atyához akarja vezetni mindazokat, akik elfogadják őt vezetőnek, s a
hitbeli engedelmesség jeleként követik őt. A cél az, hogy eljussunk az
Atyához és egységbe legyünk vele. A pásztor és juhok között, az emberek és
Jézus között egészen személyes, bizalmas kapcsolat alakul ki. Bizalommal
hagyatkozunk Jézus vezetésére, mert érezzük, hogy jót akar nekünk,
gondoskodik rólunk, s nem szeretné, ha elvesznénk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, hozzád fordulunk imádságunkkal, mert Te vagy a szeretet! Eléd
hozzuk most nemzetünk sorsát: örömeinket és gondjainkat egyaránt. Nálad
keressük a békét, amelyet a világ nem adhat meg, és a boldogságot,
amelynek egyedül Te vagy a forrása. Ma azért imádkozunk, hogy felismerjük
és elmélyítsük hitünk értékeit, s azokat figyelmes szeretettel tudjuk
átadni Téged kereső testvéreinknek.