KOLOSTOR

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
"Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

János apostol azzal indokolja evangéliumának megírását, hogy tanúságot
kíván tenni Jézusról. Egész írására jellemző, hogy Jézust az Isten Fiát
akarja bemutatni. Jánosnak, a szeretett tanítványnak a tanúságtétele
szóbeli és írásbeli. Igehirdetése, valamint evangéliuma, levelei és
jelenéseinek könyve a Jézus eseményt tárja az olvasók elé azzal a
szándékkal, hogy hitet ébreszt.
Más apostolok úgy tettek tanúságot Jézusról igehirdetésükkel, hogy később
eljutottak a vértanúságra is. Az üldözések ugyanis éppen Jézus megvallása,
a róla való tanúságtétel miatt érik a hívőket. A vértanúság a hit
tanúságtételének magasabb formája a tanítvány részéről.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.