KOLOSTOR

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még sok mondanivalóm
volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az
Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15

Elmélkedés:

Jól tudjuk, hogy, hogy a mindennapi életben milyen nehéz felismernünk a
kerülendő rosszat és a megteendő jót. Értelmünket is sokszor homály fedi,
máskor pedig akaratunk bénul meg, amikor a jót kellene tennünk vagy éppen
akaratunk nem képes arra, hogy ellenálljunk a rossz megtételének.
Lelkiismeretünk szüntelenül a jó és a rossz megkülönböztetésén fáradozik,
legalábbis, ha helyesen működik, s készségesek vagyunk hallgatni
indításaira. A Jézus által megígért Szentlélek, akit a mi Urunk az Igazság
Lelkének nevez, ezt a lelki tevékenységet segíti. Segít a felismerésben,
és erősíti akaratunkat is. Ebben az értelemben a Szentlélek a lelki
megújulás, újjászületés forrása és ösztönzője. Ha hallgatunk a Lélek
sugallataira, elindulhatunk az újjászületés útján.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mélyszívű Szeretet, sohasem hagytál el, most hát neked ajánlom lelkemet!
Halálom óráján végy magadhoz, szavaddal szólíts hozzád, mondván: Ma velem
leszel; immár hagyd el a számkivetést, jöjj a múlhatatlan Holnapra, az
örökkévalóságba! Ott leszek én, Jézusod, az örök Ma, a fényességes; én
vagyok kezdete és vége minden teremtménynek; nem köszönt már rád többé a
mulandó holnap, hanem bennem vár rád az örök Ma, hogy miként én élek, te
is élj bennem, aki Jézusod, szerelmed vagyok és legyen vég nélkül
örvendezésed.