KOLOSTOR

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Az az én parancsom, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim
vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket
többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam
nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és
arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó
gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt
parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"
Jn 15,12-17

Elmélkedés:

Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus
parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban
nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr
követői, nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt az
ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él
valakiben ez az érzés vagy nem, de parancsszóra alig képes bárki is
szeretni a másikat. A szeretettel kapcsoltban azonban észre kell vennünk,
hogy nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen
parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer
megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belő ösztönzést, belső
késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a
lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a
szeretetet.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám.