KOLOSTOR

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán Jézus azt kéri imájában az Atyától, hogy tanítványai
egyek legyenek és így elhiggye a világ, hogy őt az Atya küldte. A
keresztények egysége tehát nem csupán a mi Urunknak a vágya, hanem a miénk
is kell hogy legyen, hiszen ez alapozza meg tanúságtételünk hitelességét.
Ha úgy próbáljuk felmutatni Krisztus képét, hogy közben egymással
vitatkozunk, joggal hihetik rólunk, hogy mi sem találtuk meg az igazságot.
A megosztottság olyan akadály, amely épp egyik legfőbb küldetésünk, az
evangelizáció végrehajtásában gátol minket. A krisztusi örömhír
továbbadása út számunkra, amelyen haladva Istenhez is és egymáshoz is
közelebb kerülhetünk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé.
Végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.