KOLOSTOR

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés:

A Fiúisten és az Atya közti kapcsolatot a kölcsönös szeretet élteti, s a
szeretet éltető ereje lüktet a mi Istennel való kapcsolatunkban is. Észre
kell vennünk az felé áradó, s minket körülvevő isteni szeretetet. Ez az a
közeg, amelyben életünk biztosított. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn
keresztül szívják magukba az éltető nedvességet és tápanyagokat, ugyanúgy,
mi is szüntelenül az isteni szeretetből táplálkozunk. Az örökkévaló Isten
az örök életet ígéri mindannyiunknak, akik vele élünk. Isten, akinek
lényege a szeretet, arra hív minket, hogy vele éljünk a szeretetben. Ebből
az is következik, hogy az ember hivatása, küldetése is az, hogy állandóan
megvalósítsa a szeretetet. Ez emberségünk lényege, emberi létünk igazi
célja.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Irgalmasságnak Atyja, ki a Szentlélek által és szent igéddel kisded
nyájadat összegyűjtötted, és széles e világon elterjesztvén, annyi
tévelygés, üldözés, háborúság között e mai napig megtartottad, igazgattad,
vezérletted, igaz tanítók által legeltetted és a pokol kapui ellen
győzelmessé tetted. Add szent nevedért, hogy a Te hajódat a háborgó
tengeri habok el ne nyomják és el ne merítsék; add meg segítségedet, hogy
a Te épületed amaz igaz fundamentumon, az erős sziklán épen megmaradjon;
őrizz minket, Uram, szárnyad alatt, hogy az igazságban mindvégig
tökéletesen megmaradván egy szívvel, egy lélekkel dicsérhessük szent
Felségedet.
Pázmány Péter