KOLOSTOR

Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor
életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok
nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a
farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut
el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem,
és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni
fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az
Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van
rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
Jn 10,11-18

Elmélkedés:

A pásztori szeretet
Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket,
ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul
lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok
hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken
keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos
hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A
műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra
segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor
azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve,
felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására
gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem
látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna
az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb
eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába
hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt
édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan
csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és
visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem
történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a
mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a
méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet,
amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.
Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az
édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.

Az édesanyákról való szeretetteljes megemlékezésünk mellett a mai
vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások
napja. Minden pap példaképe maga Krisztus, aki egész földi életével
megmutatta, hogy milyennek kell lennie a papnak. Istentől kapott
hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha egészen őrá, a Jó Pásztorra
hasonlítunk. A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondta: "A jó
pásztor életét adja a juhokért." Majd így folytatta: "Ismerem enyéimet, és
enyéim is ismernek engem". Jézus tehát ismerte övéit, ismerte mindazokat,
akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse az
embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra kaptunk
megbízást, hogy folytassuk, amit Jézus megkezdett, s tegyük láthatóvá
szüntelen jelenlétét a világban.

Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket.
Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a
híveket a jézusi életre. Minél inkább a mi Urunk szolgálatába állítjuk
életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten
szolgálatába állítsák.

A papi élet a szeretet megvalósítására törekszik. Minden pap a szeretet
megélésére törekszik. Szeretet él azoknak a fiataloknak a szívében, akik
vállalják a papi életre való felkészülést és a papszentelést. Szeretet
Isten iránt, szeretet az Egyház iránt, szeretet a hívek közössége iránt.
Lehet, hogy ez a szeretet az évek során megkopik, lehet, hogy a hívek
számára nehezebben észrevehető, de biztosan ott él minden pap szíve
mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy ember
szeretete, hanem Isten szeretetének a tükröződése, Isten szeretetének a
jele a hívek felé.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged,
hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük
nálad, Istennek szent Anyja!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és
küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat,
oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,
Papok Édesanyja!