KOLOSTOR

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ha ismernétek engem,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz
engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól
mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a
tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még
nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek
majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14

Elmélkedés:

Igazi újdonságként hat egykori hallgatói számára, amikor Jézus úgy beszél
Istenről, mint saját Atyjáról. De még ennél is tovább megy akkor, amikor
azt állítja, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden emberé. Arra
bátorít minket, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s gyermeki
bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és irgalmas
atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk arról, hogy
Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani és visszafogadni minket.
Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással fordul
felénk, s mindent megad nekünk, ami földi boldogságunkhoz és örök
életünkhöz szükséges. Engedjük, hogy Jézus Atyánkhoz vezessen minket!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó Jézusom, hadd szeressem és gyakoroljam mindennap ezt a magányos és
titkos imát; azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya,
és amelyben teljesen egyedül vagyunk vele titkos és édes beszélgetésben, s
szabadon és távol mindenki szemétől, kiöntjük előtte szívünket.