KOLOSTOR

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23

Elmélkedés:

Életet adó és hirdető Lélek
Ma, a feltámadás húsvéti ünnepét követő ötvenedik napon, Pünkösd
vasárnapján a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. A szentmise olvasmányában
az Apostolok Cselekedeteiből hallottuk az esemény leírását. A harmadik
isteni személy egészen különleges jelek kíséretében szállt le az
apostolokra: heves szélzúgás támadt, lángnyelvek ereszkedtek le a magasból
és megkapták a nyelveken való beszéd adományát. De mit is jelent a Lélek
eljövetele, jelenléte Jézus és benne hívők számára?

A virágvasárnapi és nagypénteki passió legmeghatóbb része az, amikor Jézus
meghal. Így szoktuk mondani: kilehelte lelkét (vö.: Mt 27,50, Mk 15,37, Lk
23,46, Jn 19,30). Néhány perccel korábban ezt mondta a kereszten: "Atyám,
kezedbe ajánlom lelkemet" (Lk 23,46). Abban a pillanatban tehát, amikor
Jézus meghal és kileheli lelkét, valójában átadja lelkét az Atyának. A
köznapi beszédben az elhunyt személyre szoktuk mondani, hogy kilehelte
lelkét. S itt nem egy költőien szép megfogalmazásról van szó, hanem egy
olyan kifejezésről, amely nagyon pontosan fogalmazza meg, hogy mi is a
halál: az ember kileheli lelkét, s átadja azt, visszaadja azt Istennek,
akitől kapta. Jézus is, amikor meghal a kereszten, visszaadja lelkét
Istennek. A feltámadáskor ennek a fordítottja történik: az Atya újra
életet ad Jézusnak, lelket lehel belé. Természetesen új testet,
megdicsőült testet is ajándékoz Jézusnak, de ugyanakkor új lelket is. A
mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a feltámadt Jézus, amikor
megjelenik apostolainak, rájuk lehel és ezt mondja: Vegyétek a
Szentlelket! (vö.: Jn 20,22). Egyesek furcsának tartják, hogy Jézus "az
apostolokra lehel", de az előbb mondottak alapján már megértjük, hogy
miért fontos, s mit jelent ez a "lehelés". Az a Jézus, aki meghalt, aki
kilehelte lelkét, most "lehelni" tud, mert él, mert lélek van benne, mert
élet van benne. A Szentlélek elküldése ebben az értelemben a feltámadás
egyik közvetett bizonyítéka. A halott, lélek nélküli Jézus erre nem volna
képes. Csak az élő, a feltámadt Krisztus képes elküldeni a Lelket. Ahol
nincs lélek, ott halál van. Ahol lélek van, ott élet van!

Pünkösd napján a Jézust éltető Szentlélek jön el, hogy éltesse az
apostolokat, a tanítványokat, az Egyházat és minket is. A hitvallásban ezt
a Lelket nevezzünk "Urunknak és éltetőnknek". A Szentlélek nem csupán
éltet, hanem az élet hirdetésére ösztönöz mindenkit. Az első pünkösdkor
Szent Péter apostol olyat tesz, amihez korábban még nem volt bátorsága: a
nép elé áll és szól hozzájuk. A Szentlélek erővel tölti el őt és az életet
hirdeti. Ezt mondta: "Isten feloldozta a halál bilincseit, és
feltámasztotta Jézust" (ApCsel 2,24). Jézus az élet evangéliumának
hirdetését bízta az általa kiválasztott személyekre, akik most megkapják
az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy teljesítsék ezt a küldetést. Említsünk
meg erre egy másik példát is. Szent János így kezdi első levelét: "Ami
kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit
kezünk tapintott, az Élet igéjét hirdetjük nektek" (1Jn 1,1). Az apostoli
igehirdetés Élet hirdetésével kezdődött. Éppen ezért az Egyház mindig is
az életet, a feltámadást hirdeti.

II. János Pál pápa Az élet Evangéliuma kezdetű, 1995. március 25-én
megjelent enciklikájában összefoglalja az emberi életről, az élet
méltóságáról, sérthetetlenségéről, tiszteletéről és védelméről szóló
keresztény tanítást. Ezen írásában a Szentatya megfogalmazza többek között
azt, hogy az Egyháznak és benne minden hívőnek kötelessége az élet
Evangéliumának hirdetése, ünneplése és szolgálata. Ezen küldetésben
meghatározó és pótolhatatlan szerepe van a családnak, minden keresztény
családnak. A családban új életek, gyermekek születnek, akiknek hitre
nevelése a szülők részéről az élet evangéliumának hirdetését jelenti. A
mindennapos családi lelki együttlét és imádság, valamint a család közös
részvétele a vasárnapi szentmisén az életet evangéliumának ünneplését
jelenti, bekapcsolódva a nagyobb család, az Egyház közösségébe. Az élet
evangéliumát akkor szolgáljuk, amikor a fogantatástól a természetes
halálig, a megfogant emberi személytől az utolsó pillanatig embernek
tekintett haldoklókig, mindenkinek az életét védelmezzük.

Az elmúlt vasárnap Jézus mennybemenetelére emlékeztünk. Az Úr távozása,
elmenetele egykor szomorúsággal töltötte el az apostolokat, de
vigasztalásukra volt mesterük ígérete, hogy hamarosan elérkezik a
Szentlélek. A jézusi ígéret pünkösdkor teljesedett be. E naptól kezdve a
Szentlélek által Jézus tovább él a világban, az Egyházban. Látható alakban
már nincs köztünk, de jelen van tanításában, a szentségekben és a
Szentlélek által. Kegyelme, jelenléte ma is megtapasztalható. Az Egyház
azért él, működik és növekszik, mert Jézus él benne. Éljen bennünk Jézus!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Urunk, segíts minket annak megértésében, hogy a Lélek ajándék, Isten
ajándéka, s ugyanígy az életet is mindig ajándéknak, az Ő ajándékának
tekintsük. Tégy minket az élet evangéliumának hirdetőivé, ünneplőivé és
szolgálóivá. Élj bennünk mindenkor Szentlelked által, hogy élet legyen
bennünk, s egykor eljussunk az örök életre.