2009. május 29., péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Péter apostol vallomása arra emlékeztet minket, hogy újra és újra meg kell
vallanunk szeretetünket Istennek. A keresztény prédikátorok Péter
háromszori szeretetvallomását előszeretettel hozták összefüggésbe az
apostol háromszoros tagadásával, amelyet Jézus előre megmondott az utolsó
vacsorán. Ez a mozzanat rávilágít arra, hogy a szeretet a fájdalomból
születik meg. Így van ez az Úr esetében, amikor a szenvedésekből, a
kereszthordozásból, az emberi bántalmazásokból születik meg a
keresztáldozat, mint Isten szeretetének legnagyobb jele. Ezért sem kell
félnünk mindazoktól a fájdalmaktól, amelyek életünkben érnek minket,
hiszen általuk Isten a szeretet új útját nyitja meg számunkra.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier

Nincsenek megjegyzések: