KOLOSTOR

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki
életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!
Jn 15,9-17

Elmélkedés:

Barátaim vagytok
Az ókorban úgy gondolták, hogy az emberek közti szeretetkapcsolatok közül
a barátság a legszebb, s ez teszi a leginkább boldoggá az embert.
Idézhetnénk a görögök mondását, amely szerint mindazon javak közül,
amelyek a teljes boldogságot jelentik az ember számára, a legnagyobb a
barátság. Ciceró, a híres római költő pedig azt vallotta, hogy se víznek,
se tűznek, sem más dolgoknak nem vesszük annyi hasznát, mint a
barátságnak. Manapság mintha sokan leértékelnék a barátság jelentőségét. A
gyorsan fejlődő világban, a gyorsan változó kapcsolatok korában ritkán
alakulnak ki mély barátságok. Szinte minden fiatalnak vannak cimborái és
haverjai, akikkel összejárnak és szórakoznak, de ez még igen messze áll az
igazi barátságtól.

Márpedig az embernek szüksége van arra, hogy legyen barátja, legyen egy
igazán jó barátja. Elmondok ezzel kapcsolatban egy történetet. Még a
nagyböjti időben egy középiskolás fiatal jött hozzám gyónni és egy kis
lelki beszélgetésre. Mivel nem szeretném elárulni az igazi nevét, ezért a
jól bevált módszernél maradva nevezzük őt Eszternek. Eszter többek között
elmesélte, hogy az előző nap törölte magát minden internetes közösségi
oldalról. Az okáról nem kellett faggatnom, megmondta anélkül is.
Elmesélte, hogy az elmúlt 4-5 év alatt tizenkettő virtuális közösségnek
lett a tagja, kivétel nélkül minden nap az internet előtt ült és
ismerősöket gyűjtött magának, már közel ötezer ismerőse volt. Néhány
nappal korábban az egyik ilyen közösségi oldal új funkciókkal bővült,
mégpedig azzal, hogy minden ismerősnél be lehetett jelölni, hogy ki a
lakótárs, ki a munkatárs vagy üzleti partner, kik a családtagok, ki az
iskolatárs, kivel lakik egy utcában és hasonlók. Eszter az első
pillanatban nagyon megörült ennek az új lehetőségnek és három napon
keresztül csak azzal foglalkozott, hogy mindenkinél bejelölje, hogy honnan
ismeri. Amikor a nagy munka végére ért, teljesen váratlanul átvillant az
agyán egy gondolat: A lehetőségek között nem volt olyan, hogy "barát".
Volt ott szinte mindenféle emberi kapcsolat, de barátként senkit nem
lehetett megjelölni. Teljesen megdöbbent azon a tényen, hogy a honlap
készítőinek eszébe sem jutott, hogy az embereknek lehetnek barátaik is.
Aztán néhány másodperc múlva átfutott a fején egy másik gondolat: "Nincs
barátom!" Ha lett volna ilyen lehetőség, akkor sem tudott volna senkit
megjelölni barátként. Hirtelen nagyon szegénynek érezte magát. De Eszter
volt annyira okos lány, hogy azonnal átlátta a szomorú helyzet valódi
okát: azért nincsenek hús-vér, élő barátai, mert minden idejét a virtuális
ismerősökkel töltötte. Aztán jött harmadik gondolat: ennek azonnal véget
kell vetni. Gyorsan cselekedett, törölte magát az oldalról, aztán az
összes többiről is. Mindezek után jött el hozzám egy beszélgetésre,
amelynek a végén felszabadult örömmel mondta: "Szabadnak érzem magam új,
baráti kapcsolatokra!"

Mindannyian igazi, emberi kapcsolatokra, valódi barátságra vágyunk. Ebben
valamennyien hasonlítunk Eszterre. A barátságban megtalálható a bizalom, a
hűség, az önzetlenség, tehát olyan tulajdonságok, amelyek Isten és az
emberek kapcsolatában is jelen vannak. Nem véletlen tehát, hogy a
szentírásban lépten-nyomon találkozunk azzal a gondolattal, hogy Isten
barátságot ajánl az embereknek. Az ószövetségi időkben például Ábrahám és
Mózes is kiérdemelte, hogy "Isten barátjának" nevezzék őket (vö.: Iz 41,8;
Kiv 33,11). Jézus barátként tekint mindenekelőtt apostolaira és
tanítványaira, de minden emberre. Barátsággal fordul még a bűnösökhöz is,
amelynek köszönhetően ellenfelei többször azzal vádolják, hogy a vámosok,
az utcanők és a bűnösök barátja, s ezt ő nem utasítja el, hiszen küldetése
hozzájuk is szól.

Az elhangzottak fényében talán jobban megértjük Jézus kijelentésének
lényegét. Így tanított: "Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket." (Jn
15,14-15). Jézus barátságra hív minket. Barátként gondolt ránk, amikor
életét adta értünk. És mindig barátként tekint ránk. Szükségünk is van
barátságára, szeretetére. Jézus barátsága segítsen minket abban, hogy
emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot.
Tízezer virtuális ismerősnél is többet ér egyetlen igaz barát.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!