KOLOSTOR

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.
Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is
szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az
Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az
Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés:

Mennybemenetelét megelőzően Jézus arról beszél tanítványainak, hogy most
elhagyja a világot és visszatér az Atyához, akitől jött. Szavainak
egyszerűsége mögött végtelen nyugodtságot érzek. Jézus nyugalma abból
fakadhat, hogy a rábízott küldetést hűséggel teljesítette. Mindent
megtett, amit az Atya rábízott. Tanúságot tett Isten szeretetéről, s ennek
köszönhetően mindenki számára megismerhetővé vált Isten. A szeretet
önfeláldozásával érte el tetőpontját, amelyet az Atya elfogadott, s amely
a megváltást szerezte meg nekünk.
Távozásakor Jézus nyugodt, mert tudja, hogy a hamarosan elérkező
Szentlélek folytatni fogja munkáját a világban. A Lélek fog működni
tanítványaiban, s ő szenteli meg életüket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Köszöntelek, ó örömünknek Anyja. Te valóban áldott vagy, mert az asszonyok
között egyedül te voltál méltó arra, hogy Teremtőd anyja légy. Boldognak
mondanak téged minden nemzetek. Ó Mária, ha beléd vetem bizalmamat,
üdvözülni fogok. Ha oltalmad alatt leszek, nincs mitől félnem, mert aki
téged tisztel, annak birtokában vannak az üdvösség fegyverei, melyeket
Isten csak azoknak ad meg, akiket üdvözíteni akar.
Jeruzsálemi Szent András