KOLOSTOR

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

Az élet kenyeréről mondott beszéd vízválasztó volt, melynek hatására
egyesek elhagyják Jézus. Nem arról van szó, hogy a hallgatóság nagyobb
tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy olyan tanítványok,
akik korábban hittek benne, most mégsem tudják hittel fogadni a most
hallottakat. Valószínűleg nem is értik pontosan, hogy mit takar Jézus azon
kijelentése, hogy ő az élet kenyere.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját
állítja elénk. Talán ő maga sem a többi apostol sem értették mesterük
beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus
szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!
Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.
Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!
Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,
Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.