KOLOSTOR

Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki
viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a
juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a
hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
nem ismerik."
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10

Elmélkedés:

A jó pásztorról szóló példabeszédben saját hivatásáról vall Jézus.
Megtudjuk belőle, hogy legfőbb szándéka az emberek vezetése, az, hogy
elvezessen minket a mennyei Atyához. Jól ismer és nevükön szólít minket, s
mi már megismerjük barátságos, szeretetteljes hangját. A jó pásztor
céltudatos, tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat. Jézus is tudja, hogy
kihez szeretne minket elvezetni. A példázat azonban nem csak pásztorról, s
ezen keresztül Jézus küldetéséről szól, hanem arról is, hogy a tévelygő
juhokban magunkat ismerhetjük fel. Mi vagyunk azok, akik eltávolodunk
urunktól és egymástól. Mi vagyunk azok, akik nem tudjuk, hogy kihez
tartozunk. Mi vagyunk azok, akiknek szükségünk van Jézus vezetésére, hogy
eljuthassunk az Atyához.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság - csak az igazság -
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!