Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost,
aki a vámnál ült. Megszólította őt: "Kövess engem!" A vámos erre fölkelt,
és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy
lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember
telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva
fordultak a tanítványokhoz: "Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a
bűnösökkel együtt esztek és isztok?" Jézus felelt meg nekik: "Nem az
egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy
az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!"
Lk 5,27-32

Elmélkedés:

A nagyböjti idő a megtérésre szólít minket, arra, hogy változtassunk
életünkön. Lévi esete azt mutatja, hogy Jézus hívása megváltoztatja egy
ember életét. Szakít korábbi életével és Jézus tanítványa lesz. Életébe
ezt a fordulatot Jézus hozta azáltal, hogy megszólította és meghívta.
Magatartásába és életvitelébe pedig az hozta a változást, hogy belátta
bűnösségét. Belátta, hogy új életet kell kezdenie. Belátta, hogy Jézussal
érdemes egy új úton elindulnia.
A böjti időszakban bizonyára mindannyian halljuk a hívást. Mi is halljuk a
bűnbánatra szólító szavakat. De vajon meghozzuk-e szívünkben azt a öntést,
ami elindít minket Isten felé? Belátjuk-e, hogy megbántottuk Istent?
Beismerjük-e magunknak és Istennek bűneinket?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát Te
méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk,
azokat a kincseket keressük,amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket
készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Múlandó ez a föld,
ez a világ: add, hogy megértsük Igéd igazságát.

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: "Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."
Mt 9,14-15

Elmélkedés:

Jézus korában is és manapság is problémát jelenthet, hogy mi a böjtölés
helyes módja. Némelyek azt gondolják, hogy igazi hőstettet hajtanak végre,
ha megtartják a böjti fegyelmet, és sikerrel vonnak meg maguktól
valamilyen eledelt. Ha hősies cselekedetnek tartom a böjtöt, valójában
csak önmagam vagy más emberek előtt akarok tetszeni. Ugyanakkor az sem
lehet célom, hogy egy túlfűtött lelki állapotba kerüljek és így álljak
Isten elé. A helyes böjtölés alapmagatartása mindenképpen az alázat és a
ráhagyatkozás Istenre. Ezt tette Jézus, amikor negyven napon át a
pusztában böjtölt. Számára a böjt célja ugyanaz volt, mint egész életének
célja: teljesíteni a mennyei Atya akaratát. Csak akkor vagyok képes erre,
ha bízom Isten irgalmában és jóságában.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem, feje lehajtva, hogy
megcsókoljon, lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem. Vére
kiöntve, hogy lelkemet mossa, szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon
engem. Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem.
Boldog Kalkuttai Teréz

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
szólt a tanítványokhoz: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a
főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad."
Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam,
megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is,
önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"
Lk 9,22-25

Elmélkedés:

Életünk keresztjének felvételén és hordozásán egyszerűbb, köznapi értelmén
azt értjük, hogy viseljük el türelemmel a mindennapi gondokat és bajokat.
Amikor szenvedésének megjövendölését követően Jézus arra szólítja fel
tanítványait, hogy vegyék fel a keresztet, akkor minden bizonnyal ennél
többről van szó: a Jézus melletti teljes elköteleződésről. Amikor az Úr
meghív minket követésére, keresztútra hív. Miként Jézus a szenvedés
vállalásával és a kereszthordozással fejezte ki az Atyának való feltétlen
engedelmességét, ugyanígy mi is ezáltal fejezzük ki, hogy Istenünk
akaratát szeretnénk teljesíteni. Jézus odaadta az életét, mert ezt kérte
tőle az Atya a megváltás érdekében. Vajon és kész vagyok-e odaadni
életemet Istennek?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Üdvözítőm! Vétkeztem. A pillanat örömeiért föláldoztam a te
barátságodat. Elhagytalak, s ezzel elvesztettem a lelkem békéjét. Úgy
tettem, mint aki tudja, mit akar, és szabadon meg is tehetné, amit akar.
És mégsem ismertem meg a jót! Most bűnömnek szolgája lettem.
Érzem, hogy süllyedni, romlani engedtem magam, hogy hagytam elhatalmasodni
rossz szokásomat, amely gúzsba kötött. Azóta mindenben visszaestem: nincs
kedvem a munkához, tanuláshoz, elfelejtettem nemes céljaimat. Milyen
boldog is voltam, amikor még a kegyelem állapotában éltem!

Hamvazószerda

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed,
mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor
Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj
be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd
meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki
a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés:

A mai nappal megkezdjük lelki előkészületünket a húsvétra. A negyven napos
nagyböjti időben a böjtölés által a testünket fegyelmezzük, hogy jobban
odafigyelhessünk a lelkiekre. A böjt igencsak keveset ér, ha eredményként
csupán testi éhséget érzünk, s nem érezzük az Isten utáni éhséget, vágyat,
sóvárgást. Az anyagi jólétre törekvő ember beéri az anyagi javak
gyűjtésével, s nem törődik lelkével. Ezek ugyan ideig-óráig a boldogság
érzetét kelthetik bennünk, de olyan lelki ürességet érzünk, amelyet sosem
képesek betölteni. Egyedül Isten és az Ő akaratának teljesítése képes
betölteni. Segítsen minket a böjt abban, hogy elhagyjuk a bűn útját, s
újból visszataláljunk arra az útra, amely Isten vezet.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség,
könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét! Ajándékozd inkább
szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram és Királyom, add, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem
felebarátomat, mert Te áldott vagy mindörökké. Ámen.
Szent Efrém

Szent Mátyás apostol

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Amint engem szeret az Atya, úgy
szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak,
aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit
parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga
nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt,
amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!"
Jn 15,9-17

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Szent Mátyást a fiatal jeruzsálemi keresztény közösség
javaslatára választották meg az áruló Júdás helyett a tizenkét apostol
testületébe. A közösség tagjai érezték, hogy mindannyiuk feladata és
kötelessége kijavítani azt, amit egy méltatlan ember hibázott. Az
Egyházban minden korban voltak és sajnos napjainkban is vannak olyan
személyek, akik méltatlanok a krisztusi név viselésére. Hibáik,
gyengeségeik, bűneik kijavítása mindannyiunk feladata. Ha nem tagadjuk meg
hitünket, ha nem válunk Jézus árulóivá, olyan tanúságtételre leszünk
képesek, amely képes egyensúlyozni a bűn miatti botrányokat. S ez a
tanúságtétel Krisztus mellett erősebb lehet minden rossz tapasztalatnál.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mária, az emberré lett Igének Anyja és a mi Édesanyánk! Íme, lábad elé
borulunk ennek az új napnak reggelén, és átvesszük Tőled Urunk nagy
ajándékát. Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid leszünk
értelmünkkel és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki bennünk
anyai jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét! Égi
Királynő, előzd meg és kísérd anyai sugalmazásoddal még a legkisebb
cselekedetünket is, hogy az tiszta és méltó legyen a szent és szeplőtelen
áldozathoz. Tégy szentté bennünket, jóságos Atyánk, szentté, miként azt
nekünk Jézus megparancsolta, amint Szíved kéri tőlünk, és forrón kívánja.

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta,
hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint
az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek
és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: "Miről vitatkoztok velük?"
Valaki a tömegből így felelt neki: "Mester! Elhoztam hozzád a fiamat.
Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti,
földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már
kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
Jézus így válaszolt: "Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek?
Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!" Erre odavitték
hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda
rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.
Jézus megkérdezte a fiú apját: "Mióta szenved ebben a bajban?" Ő azt
felelte: "Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe
taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és
segíts rajtunk!" Jézus így felelt neki: "Ha valamit tehetsz? Minden
lehetséges annak, aki hisz!" Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: "Hiszek,
Uram, segíts az én hitetlenségemen!"
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a
szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: "Te néma és süket lélek!
Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!" Erre (a
gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment
belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték:
"Meghalt!" Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra
állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a
tanítványok megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?"
Jézus így felelt: "Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak
imádsággal és böjtöléssel."
Mk 9,14-29

Elmélkedés:

A béna embert barátainak hitét látva gyógyította meg Jézus. A csoda azt
jelezte, hogy az isteni kegyelem mire képes, ha hittel és bizalommal
fordulunk Istenünkhöz. A mai evangéliumban Jézus a hitetlenséget jelöli
meg annak okaként, hogy miért nem tudtak tanítványai segíteni a gonosz
lélektől megszállt fiún.
Ha odafigyelünk a csodát megelőző beszélgetés leírására, felfedezhetjük a
háttérben rejlő isteni erőt. A hitetlenség miatt ez az erő mozdulatlan
marad, de az emberi hit mintegy katalizátorként mozgásba hozza, működésbe
lendíti. Az isteni kegyelem segítségével minden lehetséges annak, aki
hisz.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus, add, hogy úgy szóljak mindig, mintha ez lenne az utolsó szavam,
amelyet kimondok! Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az
utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
mintha ez lenne az utolsó gyötrelmem, amelyet felajánlhatok Neked! Add,
hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem itt a
földön, hogy beszélgessek Veled!

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
"Fiam, bűneid bocsánatot nyertek." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?" Jézus a lelke mélyén jól
tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: "Miért
gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Bűneid
bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj?
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök
megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked: kelj föl, fogd
az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette a hordágyat, és
mindannyiuk szeme láttára kiment. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették
Istent, és azt mondták: "Nem láttunk még ilyet soha!"
Mk 2,1-12

Elmélkedés:

Hatalma van
Egy közhelyes megállapítással kezdem: az ember az egészség érdekében
mindent megtesz, és nem sajnálja az anyagiakat, ha a gyógyulásról vagy
annak akár csak a legkisebb esélyéről van szó. Mindannyian hallottunk már
olyan esetről, amikor valaki minden pénzét drága kezelésekre költötte a
gyógyulás reményében. Ha az egyik orvos nem tudott segíteni, ment a
következőhöz, mert mindent meg kell próbálni, hogy újra egészséges legyen.
És manapság már az sem ritka, hogy egy család milliókat gyűjt össze, hogy
beteg gyermeke őssejt beültetést kapjon valahol Kínában. Sajnos a
gyógyulás sokszor csak remény marad, a rendkívül drága kezelések nem
hoznak jelentősebb javulást. A reményt persze ilyenkor sem adják fel,
újabb milliókat gyűjtenek a következő kezelésre, s ez így megy éveken
keresztül. Ennek kapcsán arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy
sokan visszaélnek a gyógyulni vágyók jóhiszeműségével. A beteglátogatások
alkalmával a családtagok meg szokták mutatni, hogy mennyi mindent
megvesznek a betegek számára, amely "gyógyászati eszközöknek" legalább a
fele teljesen feleslegesnek bizonyul. Egy idős néni például lelkesen
mutatta egyszer csodalámpáját, amelyet 180 ezer forint helyett mindössze
120 ezerért sikerült akciósan megvásárolnia egy bemutatón. Néhány hónap
múlva már kevésbé volt lelkes. Szegény néninél ugyanis még az sem
működött, hogy "Ha hisz benne, meggyógyul", mert hónapok óta hiába
világította magát rendesen, de bizony nem javult az állapota. Mivel
láttam, hogy amúgy is megrendült hite a csodalámpában, s tudtam, hogy
egészségi állapotában romlást nem idézhetek elő, ezért felvilágosítottam,
hogy az ilyen lámpákat néhány ezer forintért árulják a lámpaboltban. Ekkor
a néni bevallotta, hogy a kezdetektől fogva ő is sejtette, hogy becsapták,
de nem akarta feladni a reményt. Véleményem szerint ha gyógyulást nem is
hozhat, de a drága eszközök beszerzésének és a drága kezelések
kifizetésének egy eredménye mindenképpen lehet: a családtagok
megnyugtatják saját lelkiismeretüket, hogy ők mindent megtettek a beteg
gyógyulásáért. Bár óvatosan ehhez azt is hozzá kell tennem: valószínűleg
többet érne, ha a beteg ágya mellé többször odaülnének, fognák a kezét,
beszélgetnének vele, egyszóval: szeretettel gondoskodnának róla. A
betegnek ugyanis - főként ha haldoklóról van szó - sokkal nagyobb szüksége
van erre a szeretetre, vigasztalásra, lelki megbékélésre, mint bármi
másra.

A mai evangéliumban egy olyan történetről hallottunk, amelyben a
családtagok vagy barátok mindent megtesznek egy beteg gyógyulásáért. Őket
is az a remény élteti, hogy a béna ember meg fog gyógyulni. Nem
foglalkoznak az emberek esetleges véleményével, nem állíthatja meg őket a
hatalmas tömeg, ők megkeresik a lehetőséget, hogy Jézus közelébe
kerüljenek. Még a tetőt is kibontják a házon, csakhogy Jézus elé vihessék
a bénát. Az egykori palesztin építészeti szokásokat ismerve egyébként nem
lehetett túlzottan nehéz a külső lépcsőn át a ház tetejére feljutni és ott
az ágakból és nádból készült, sárral tapasztott tetőt kibontani.
Mindenesetre igyekezetüket és hitüket látva (vö.: Mk 2,5) Jézus csodát
tesz, a béna meggyógyul és járni kezd. A történetnek azonban itt nincs
vége. A testi gyógyításhoz az Úr mindjárt hozzákapcsolja a lelki
gyógyítást, az ember bocsánatot nyer bűneire. Ebben a történetben a
bűnbocsánat, a lelki megtisztulás fontosabb a testi gyógyulásnál, amely
ebben az esetben azt hivatott bizonyítani, hogy Jézusnak hatalma van a
bűnök megbocsátására. Aki olyan természetfeletti hatalommal rendelkezik,
hogy képes meggyógyítani egy bénát, az olyan isteni hatalommal is
rendelkezik, hogy megbocsáthatja a bűnöket.

Jézus cselekedete azt jelzi, hogy az embernek a testi egészségnél is
többre van szüksége. Ezért ad többet, mint amire a béna és barátai
számítanak. Van ereje a testi bajok megszüntetésére és van hatalma a lélek
meggyógyítására. Jézus a mi betegeinknek és nekünk is többet akar adni a
testi egészségnél. Lelkünket szeretné gyógyítani, bűneinket akarja
eltörölni. Van hozzá hatalma, mert ő az Isten Fia.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

A jóért, amelyet kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos
Istenem, te ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem
gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem.
Segíts, Uram, hogy jobb legyek!

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Jó nekünk
itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor
felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én
szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem láttak,
csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek,
amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az
írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?" Ezt válaszolta: "Igen,
előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az
Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt
mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak
vele, ahogy előre megírták róla."
Mk 9,2-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszaiban elkísértük a hit útján járó
tanítványokat, amely lelki útnak a végén Péter tanúságot tett arról, hogy
Jézus a Messiás. E hitvallás szépen kifejezi, hogy az apostolok és a
tanítványok a csodákat látva és Mesterük tanítását hallva eljutnak a Jézus
istenségébe vetett hitre. Mindennek szerves folytatása és betetőzése Jézus
színeváltozásának eseménye, amely során a mennyei Atya tesz tanúságot
arról, hogy Jézus az ő Fia, s ez a tanúskodás megerősíti a mi hitünket.
Ugyanakkor a színeváltozás eseménye bepillantást enged nekünk a mennybe,
ahová eljuthatunk akkor, ha vállaljuk a tanítványi élet minden
következményét, s kitartunk Jézus mellett és hitünkben a szenvedések
idején is.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy
belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod
látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb
kerüljek Hozzád. Te ismered erőimet és gyengeségeimet, Őrizd az egyiket s
gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és
szeretni!
Szent Ágoston

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt
hozzájuk: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl
keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét,
elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti
azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e
hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal." Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, a jelenlévők
közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő
országát."
Mk 8,34-9,1

Elmélkedés:

Miután a tanítványok lépésről-lépésre megismerik Jézus személyét és kezdik
megérteni istenségét, Péter apostol a maga és társai nevében megvallja,
hogy mesterük a Messiás. Erről szóltak az elmúlt napok evangéliumai. Az
ünnepélyes hitvallással azonban nem ér véget a történet, hanem ezután
jönnek a tanítványi élet következményei. Aki Krisztust Mesternek és
Messiásnak vallja, annak követnie is kell. A követés a kereszthordozással
kezdődik annak reményében, hogy az ember elnyeri lelke üdvösségét.
Az egykori tanítványok útján járva az én célom is az, hogy eljussak Jézus
mind jobb megismerésére, s megszeretve őt, egészen hozzá hasonlóan éljek.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő
falvakba. Útközben megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?" A
tanítványok azt felelték: "Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek,
ismét mások valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek
tartotok engem?" Erre Péter így válaszolt: "Te vagy a Messiás." Akkor
szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie.
A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra
föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta
Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira
nézett, és így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon
gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!"
Mk 8,27-33

Elmélkedés:

Azon nem csodálkozunk, hogy a farizeusok és más olyan vallási csoportok,
amelyek Jézus ellen fordultak, nem ismerik fel személyében a Messiást. Az
a messiás-kép, amely az ő elgondolásaikban szerepelt, egyáltalán nem
felelt meg annak, amit Jézus megvalósított. Talán azon sem csodálkozunk
nagyon, hogy a nép körében mindenféle nézet megfogalmazódott a híres
vándortanító személyével kapcsolatban: Keresztelő Jánosnak vagy valamelyik
prófétának tartják őt. Azon viszont már elcsodálkozunk, hogy Jézus
közvetlen barátai és tanítványai is csak meglehetősen lassan jutnak el
annak felismerésére, hogy ő a Megváltó. Mesterük többször szemükre is veti
értetlenségüket, mint ahogyan ezzel az elmúlt napokban találkozhattunk is
az evangéliumban. Mindezek után furcsán hat Péter magabiztossága, amikor
határozottak kijelenti, hogy Jézus a Messiás. E hitvallásban persze emberi
ismertét felülmúlva az isteni kinyilatkoztatás ereje is benne lehetett,
hiszen pár perc múlva Péter már csupán emberi módon olyat mond, ami
mesterét igencsak bántja. Én kinek vallom Jézust?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Este, amikor lenyugszik a nap, Téged, Istenem, megszólítalak, égi Atyám,
hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged. Az én családom mindig Te védjed,
lakjon közöttünk szent békességed, égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és
áldlak Téged. És majd amikor reggel új nap jő, Tőled, Istenem, jöjjön az
erő, égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged.

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és
megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: "Látom az
embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a
vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy
élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: "Erről
senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium arról számolt be, hogy a tanítványok csak lassan
értik meg mesterük szavait. Jézus folyamatosan segíti őket a hit
látásmódjára, s elvárja tőlük, hogy többet tudjanak személyéről,
istenségéről, küldetéséről, mint a nép vagy a farizeusok és más vezető
vallási csoportok. A tanítványok fokozatosan jutnak el a Mester
megismerésére. Bizonyára ennek is példája a vak ember meggyógyítása, aki
nem azonnal, hanem fokozatosan nyeri vissza látását. Végül a gyógyításnak
az eredményeként a vak visszanyeri látását és tisztán lát mindent. A hit
útján járva nekünk is a istenismeret tejességé felé kell közelednünk.
Minél jobban megismerem Jézus személyét, annál inkább tudom követni, és
annál inkább tudok hasonlóvá válni hozzá.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ha próbára teszed hitemet, és utamat sűrű ködbe futtatod, mely kioltja a
tájékozódást, add meg, ha lábam reszket is, hogy tekintetem nyugodt és
tiszta legyen, élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy, és békében élek.
Ha próbára teszed hűségemet, és megengeded, hogy levegőm is kevesebb
legyen, és az az érzésem, mintha a föld kicsúszna lábam alól, akkor is add
meg, hogy tekintetem azt hirdesse: senkinek sincs olyan hatalma, mely
elszakítana tőled, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.
Ha eltűröd, hogy a gyűlölet bekerítsen, és tőrbe csaljanak ellenségeim, és
szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják, akkor is engedd, hogy Fiad
tekintete derűt és szeretet sugározzon szememen át. Ámen.

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek
kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a
lelkükre kötötte: "Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes
kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal
kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs
kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig
érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem
hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer
embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták:
"Tizenkettőt." "És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele
kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: "Hetet." Erre újra
megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
Mk 8,14-21

Elmélkedés:

Miután Jézus határozottan elutasította a farizeusok azon kérését, hogy
messiási mivoltának különleges jelét adja, tanítványai körében az általa
korábban véghezvitt jelekről beszél, ezek közül is a kenyérszaporítás
csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak ezek, amelyek azt bizonyították,
hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a korban elterjedt volt az a vélekedés,
hogy az eljövendő messiás megismétli az egykori manna-csodát, s kenyeret
ad enni a népnek, miként a pusztában vándorló népet Isten táplálta a
mannával. A mai történetből úgy tűnik, hogy a tanítványok sem értették meg
egész ezen csodák láttán sem, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A
tanítványok megrekednek az anyagias gondolkodás szintjét, Jézus viszont a
lelkiekre tanítja őket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Kelts áldásoddal, ó Uram, s Te igazgasd minden utam, sorsom ösvénye
akármerre térjen. Krisztusom, rajtam tanúsítsd irgalmasságod javait, s
oltalmazz engem szent Anyád nevében. Ahogy az angyal rá vigyázott, s
jászladnál melletted is állott, szamár s ökör közt, ahogy ott pihegtél, ős
Isten, gyenge kisded, s a derék József is, szívében ártatlan hűséggel,
serényen őrizni sosem tankadott: úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
híveként töltsem a napot.
Walter von der Vogelweide

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből
felsóhajtott, és így szólt: "Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Ezzel otthagyta őket.
Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés:

Jézus csodái mind-mind Isten Országának jelei voltak. Gyógyításai annak
jelei voltak, hogy az irgalmas Isten tevékenyen jelen a világban. Ha
hittel tekintünk a csodákra és felismerjük bennük a jóságos Isten
működését, akkor jeleknek tartjuk őket. Olyan jeleknek, amelyek bűnbánatot
és megtérést eredményezhetnek bennünk.
A Jézushoz érkező és Őt próbára tenni akaró farizeusokból éppen a megtérés
szándéka hiányzott, s emiatt nem tekintették isteni jeleknek mindazt, amit
az egyszerű emberek hittel fogadtak. A farizeusok újabb jeleket, újabb
bizonyítékokat követeltek. Az Úr viszont csupán az ő kíváncsiságuk
kielégítésére nem tesz egyetlen csodát sem, s ennek oka az, hogy itt nincs
emberi szükséglet, nincs emberi szenvedés vagy betegség. Jézus akkor
viszont mindig segít, ha látja az emberek nyomorúságát.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és
nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis
építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás
érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha
verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
Boldog Kalkuttai Teréz

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: "Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Jézusnak megesett
rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
"Akarom! Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:
"Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg
magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot,
bizonyságul nekik". Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és
híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés:

Ha akarod
A lepramisszió egyik kiadványában olvastam egy 67 éves indiai asszony
történetét, aki idős korára súlyos bőrbetegséget kapott. A gyógyulás
reményében közel fél éven át minden pénzét kezelésekre költötte, mígnem
kiderült, hogy az orvosok még csak fel sem ismerték, hogy leprában
szenved, hanem csak egyszerű betegségre gondoltak. Betegsége ideje alatt
teljesen kiközösítette a falu népe, és gyermekei is elhagyták. Az emberek,
még a családtagjai is messziről elkerülték, mert féltek, hogy elkapják
tőle a bajt. A sikertelen kezelések láttán elhatározta, hogy felkeresi az
észak-indiai Naini városában működő leprabetegekkel foglalkozó kórházat.
Ökrösszekéren tette meg a 300 km-es utat a kórházba, ahol szeretettel és
együttérzéssel fogadták. Hónapokkal később betegségéből meggyógyulva, a
leprától megtisztulva ezzel indult haza családjához: "Újra embernek érzem
magam."

Az evangéliumi beszámoló egy leprás beteg csodás meggyógyításáról számol
be. Tudnunk kell, hogy a bibliai szóhasználat az ókori elgondolásoknak
megfelelően mindenféle ragályos bőrbetegséget leprának nevez, tehát még
olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már nem nevez annak. A
gyógyulás szempontjából viszont mindegy, hogy milyen mértékű lehetett
ebben az esetben a betegség. A lényeg az, hogy a jézusi csoda által
bekövetkezett gyógyulás egyrészt visszaadta az ember testi egészségét,
másrészt visszaadta neki a lehetőséget, hogy ne kitaszítottan, hanem a
közösségben éljen. Mondhatjuk: Jézus csodája következtében újra embernek
érezhette magát a meggyógyított személy.

Jézus korában a leprát és tulajdonképpen minden más betegséget is úgy
tekintettek, mint amivel Isten sújtja az embereket a bűneik miatt. Azt is
gondolták, hogy az igaz embereket pedig Isten megóvja a betegségektől.
Ennek következtében könnyen bűnösnek bélyegeztek mindenkit, aki bármilyen
betegségben szenvedett. Ez nyilvánvalóan hamis következtetés, az viszont
igaz, hogy minden ember bűnös, mindannyian bűnösök vagyunk teljesen
függetlenül attól, hogy van valamilyen betegségünk vagy nincs. S ha
bűnösök vagyunk, akkor szükségünk van arra, hogy Jézus meggyógyítson
minket, megtisztítsa lelkünket. Amikor bűnbánatot tartunk akkor nem
teszünk mást, minthogy Jézus elé állunk és ezt mondjuk: Uram, ha akarod,
te meg tudsz tisztítani engem! Te el tudod törölni bűneimet! Te meg tudod
tisztítani a lelkemet! Jézus pedig a bűnbocsánat jeleként kinyújtja felém
kezét, megérint irgalmával, és ezt mondja: Akarom! Tisztulj meg!

A mai vasárnap evangéliumával ugyan nem áll összefüggésben, de mégis
szeretnék egy másik témát is szóba hozni. A múlt hétvége óta elszabadultak
az indulatok Magyarországon. Egy héttel ezelőtt, vasárnap hajnalban
Veszprémben egy szórakozóhely előtt szíven szúrták Marian Cosma
kézilabdázót, két csapattársát pedig súlyosan megsebesítették. A
világklasszis sportoló a kórházba szállítást követően belehalt sérülésébe.
A bűncselekménnyel gyanúsított három személy cigány származású. Az
indulatokat éppen ez utóbbi váltotta ki, nem mintha amúgy nem volna
megdöbbentő az eset. Ennek kapcsán többen nyíltan megfogalmazták, amit
korábban nem szabadott kimondani: létezik cigánybűnözés. Ehhez azonban
tegyük rögtön hozzá: nem minden cigány bűnöző, s egyesek bűncselekménye
miatt nem szabad egy egész közösséget megbélyegezni és elítélni. A bűntett
által kiváltott indulatokat látva azt is ki kell mondanunk, hogy létezik
cigányellenesség vagy cigánygyűlölet. Ennek tagadása ugyanolyan ostobaság
volna és eltávolítana minket a megoldástól, mintha a cigánybűnözést
tagadnánk.

A társadalmi különbségekből és a szegénységből fakadó ellentétek egyre
nagyobbnak tűnnek. Az nem vezet jóra, nem vezethet megbékéléshez, ha
leegyszerűsítve azt állítjuk, hogy az egyik oldalon állnak a bűnözőknek
tartott cigány származásúak, a másik oldalon pedig az őket gyűlölő
magyarok, akik közé esetleg mi is beállunk. Valójában nem csupán a
cigánybűnözéssel van baj, hanem maga a bűnözés a probléma, függetlenül
attól, hogy milyen népcsoporthoz tartozik a bűntettet elkövető személy. És
nem egyszerűen a cigánygyűlölettel van baj, hanem magával a gyűlölettel.
Ha elvárjuk, hogy a cigányok és nem cigányok ne kövessenek el bűntetteket,
akkor az is elvárható, hogy ne tápláljunk gyűlöletet a szívünkben sem a
cigányok, sem a nem cigányok iránt.

A mostani fokozott hangulatnak persze más okai is vannak, amelyeket
látnunk kell annak megértéshez, hogy miért most, egy ilyen tragikus eset
kapcsán telt be a pohár. Az elmúlt években egyre nehezebb helyzetbe kerülő
és elszegényedő családoknak a lehető legrosszabbkor jött a világméretű
gazdasági válság. A hitelekből élőknek egyre nehezebb kifizetniük a
jelentősen megnövekedett törlesztéseket. Az elmúlt hónapokban több
tízezren veszítették el állásukat, s az elkövetkezendő időkben újabb
tízezrek válhatnak munkanélkülivé. A bizonytalanság, a reménytelenség, az
értékek és az erkölcs hiánya sajnálatos módon megmérgezi az emberi
kapcsolatokat, az elszegényedés újabb és újabb bűncselekmények forrása
lehet.

A jelenlegi nehéz helyzetre, a gazdasági és erkölcsi válságra én sem tudok
választ, s nem várható a nehézségek gyors megoldása. Abban azonban biztos
vagyok, hogy nem válasz a türelmetlenség, nem válasz a kirekesztés, nem
válasz a megbélyegzés, nem válasz a gyűlölet, nem válasz a bosszú. Az
egyetlen megoldást jelentő keresztény és emberi válasz a szeretet
mindennapi gyakorlása lehet, amely megbékélést hozhat. Hiszem, hogy ez a
megbékélés mindannyiunk vágya, cigányoké és magyaroké egyaránt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, tégy engem a te békédnek eszközévé! Add, hogy: hol a gyűlölet
tombol, oda a szeretet vigyem. Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást
vigyem. Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem. Ahol a kétség
tétovázik, oda a hitet vigyem. Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot
vigyem. Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem. Ahol a
szomorúság fojtogat, oda az örömöt vigyem. Ahol a sötétség rémít, oda a
világosságot vigyem. Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!

Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök,
Európa társvédőszentjei

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Jézus parancsa mindenekelőtt az apostoloknak és a tanítványoknak szól,
akik elindulnak, hogy az evangélium hirdetői legyenek. A megtisztelő
feladat megváltoztatta életüket, ezért elhagyják otthonukat és
családjukat, hogy teljesíteni tudják a mesterüktől kapott küldetést.
A missziós parancs emellett szól az apostolok utódinak, mindazoknak, akik
életük hivatását az evangélium terjesztésében ismerik fel. Amikor valaki
emberi gyengesége tudatában és annak ellenére vállalkozik e feladatra,
akkor ezt abban a reményben teszi, hogy megerősíti őt az Úr, akinek
keresztjét és feltámadását hirdetni fogja. A ma ünnepelt testvérpár, Szent
Cirill és Szent Metód élete azt mutatja, hogy az igehirdetés akkor válik
hatékonnyá, ha mindenben hasonlóvá válnak Krisztushoz, aki e feladatra
küldte őket, s mindenben osztoznak azok sorsában, akikhez küldetésük szól.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istentől jövök, Istené vagyok, Istenért kell élnem! Ahogy létemet nem
kaphattam mástól, csak Istentől, úgy létemmel nem is szolgálhatok mást,
mint Istent. Hogy a világon vagyok, az nem szükségszerű, de ha már így
van, mindenképpen Istenhez kell tartoznom. Nekem minden Istenről beszél,
minden Istenhez vezet, és Istenhez emel föl? Istenem! Egészen a tied
akarok lenni! Add, hogy mindenek fölött csak téged szeresselek, csak érted
éljek, hogy mind jobban tapasztaljam, mekkora boldogság hozzád tartozni,
és a tiédnek lenni!

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: "Effeta", vagyis "Nyílj meg!" Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: "Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet."
Mk 7,31-37

Elmélkedés:

Abban a pillanatban, amikor Jézus az égre tekint és a mennyei Atyához
fohászkodik, már sejteni lehet, hogy hamarosan csoda fog történni. Ez a
tekintet az ég felé emeli a beteg ember gyógyulás utáni vágyát és hitét a
gyógyító isteni hatalmában, s lehozza az irgalmas Isten jóságos
pillantását, érintését a beteg számára. Aztán pedig Jézus a betegre
tekint, s ebben a tekintetben a süketnéma felfedezheti Isten
emberszeretetét, amely segíteni akar.
Miközben az Úrra emelem tekintetem, azért fohászkodom, hogy nézzen rám. Az
én lelkemnek is szüksége van a gyógyulásra, a tisztulásra, a megtérésre.
Uram, tekints rám irgalmas szívvel!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz
rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a
kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te dicsőségedbe vezet!
Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni
segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan
álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld
örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket
egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük
szent nevedet mindörökké! Ámen.

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást
szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony
szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki
leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: "Hadd lakjanak jól
előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
kiskutyáknak vetik!" De az asszony így folytatta: "Igaz, Uram, de az
asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak."
Jézus azt válaszolta: "Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta
leányodat." Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
gonosz lélek.
Mk 7,24-30

Elmélkedés:

A pogány asszony esete rávilágít arra, hogy az Isten Országáról szóló
örömhírt Jézus nem csak a választott néphez tartozóknak akarja átadni,
hanem mindenkinek szól az üdvösség jó híre. Bár Jézus első válaszából úgy
tűnik, mintha ki akarná zárni a pogányokat, de végül teljesíti az asszony
kérését, bizonyítván, hogy kegyelmi segítségéből mindenki részesülhet.
Emellett az is tanulságos lehet számunkra, hogy az asszony, aki beteg
lánya érdekében fordul Jézushoz, nem adja fel egykönnyen, s az első
választ nem veszi visszautasításnak. Kitartóan és leleményesen megismétli
kérését, amely jelzi, hogy továbbra is számít a segítségre, s ezt isteni
hatalmába és erejébe vetett hitként értékeli Jézus. A hit és a kitartó
kérés Isten segítségét eredményezi.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, távolíts el tőlem minden akadályt, amely korlátoz engem a jóban.
Törd meg szívem keménységét, és szabadíts meg béklyóimtól! Adj nyílt, éber
szívet, amely mindig kész az igazi barátságra! Nyisd meg szívemet
felebarátaim közeledésére! Vegyem észre, ha valahol megértő szavamra,
segítő kezemre van szükség! Lássák meg bennem az emberek az őszinte
szándékot, hogy minden gondjukban, bajukban szívesen osztozom, s ha valami
jót tehetek érdekükben, mindig számíthatnak rám! Uram, tárd föl szívemet,
hiszen te ismered a legjobban! Add, hogy mindenkinek mindene lehessek!

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
"Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az
embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az
szennyezi be őt." Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba,
tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: "Hát
még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem
szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső
helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: "Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat,
csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok
rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert."
Mk 7,14-23

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium a Törvény megtartásáról, s isteni szándékáról szólt.
Ennek a folytatása a mai rész. A zsidó törvények jelentős részét alkották
az ún. tisztasági szabályok. Ezen előírások a külső, a testi tisztaságot
célozták meg, amelyek kötelezőek voltak a szertartások bemutatásához.
Ugyanakkor tulajdonképpen nem foglalkoztak a lelki tisztasággal, a szív
tisztaságával, amely ugyanúgy elengedhetetlen, hogy valaki Isten elé
álljon áldozatával vagy imádságával. Jézus szavai szerint a szívünket kell
megőriznünk mindenféle rossz szándéktól, mert ezek, mert ezek akadályozzák
meg azt, hogy istentiszteletünk kedves legyen. A hegyi beszédben Jézus a
tisztaszívűeket azért nevezi boldognak, mert ők meglátják az Istent.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a
közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint
ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl,
mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és
jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek,
hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak
ellenem.

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így
például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás,
amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van
tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi
parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok."
Azután így folytatta: "Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat
és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti
ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának:
amivel segíthetnélek téged, az "korbán" vagyis Istennek szentelt áldozati
adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja
érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és
még sok más ehhez hasonlót tesztek."
Mk 7,1-13

Elmélkedés:

Ellenfelei részéről gyakran elhangzik Jézussal szemben az a vád, hogy nem
tartja tiszteletben a mózesi Törvényt, amely a zsidó emberek vallási
magatartását és mindennapi életét irányította. Ezt a törvényt a farizeusok
mindennél fontosabbnak tartották, s szigorúan megkövetelték megtartását
mindenkitől. Jézus valójában nem a Törvényt, hanem azt a farizeusi
hagyományt utasította el, amelyet a Törvényben megjelenő isteni szándék
elébe helyeztek. A farizeusok jól tudhatták, hogy nem csupán bizonyos
előírások megtartásáról vagy nem megtartásáról van szó, hanem arról, hogy
kinek van joga a törvények magyarázatához. Jézus, mint Isten jogot formál
arra, hogy a Törvény hiteles értelmezőjeként lépjen fel, s azt kéri
tőlünk, hogy az emberi hagyományoknál tartsuk fontosabbnak az isteni
törvények megtartását.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szeretlek Jézusom imádásra méltó Arca! Imádlak és szeretlek Téged lelkem
minden erejével. Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! Ne vess el engem színed elől!
Minden Általad történjék bennem, Érted, ó Jézusom, a Te dicsőségedre,
Irántad való szeretetből.

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és
ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték
Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték,
ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a
városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy
legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette,
meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés:

Jézus gyógyító érintését hamar felfedezték az emberek. A betegek
megérezték érintésében Isten nagyságát, de jóságát is. Ez az érintés újra
reményt adott nekik. Jézus nem fordítja el arcát a betegségektől és
szenvedésektől szabadulni vágyóktól és mindenkin segít, de keresztútján
majd megtapasztalja, hogy az ő szenvedéseit szinte senki sem akarja
enyhíteni. Ő, aki mindig részvéttel fordult a szenvedőkhöz, saját
szenvedéseiben csak részvétlenséggel találkozik. Isten képes meggyógyítani
az embert, de az ember nem volt képes segíteni az Isten Fián. Ahogy most
végigmegy az utcákon és tereken a betegek között, nyomában gyógyulás,
testi, lelki egészség fakad. Szeretete engem is képes meggyógyítani.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok gyógyíts meg engemet, mert nagyon
beteg vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted tövében.
Hullanak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom,könyörülj rajtam!
Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett lábaidat, könnyemmel
áztatom.

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András
házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak.
Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a
láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a
gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó
előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban
szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert
tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek.
Mikor megtalálták, azt mondták neki: "Téged keres mindenki!" De ő azt
felelte: "Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem." És ment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

Új világot építve
Néhány esztendővel ezelőtt történt, hogy egy napon a plébániai ifjúsági
közösség egyik tagja állított be hozzám egy kis beszélgetésre. Eszter -
mert hogyan is nevezhetnénk másként történetünk hősét? - gimnazista volt
és éppen a sok minden ellen lázadó kamaszkorba lépett. Előadta, hogy neki
elege van unalmas életéből, kalandra és élményekre vágyik, még azt sem
bánja, ha el kell hagynia családját. Belefáradt már a tanulásba és az
otthoni unatkozásait is csak a szüleivel való egyre gyakoribb veszekedések
színesítik. Nem értettem a dolgot, mert Eszternek korábban soha nem voltak
ilyen gondjai, s nem is volt időm megérteni, mert amilyen váratlanul
érkezett, olyan hirtelen el is távozott. Egy hét múlva újra beállított, s
azzal folytatta, hogy a legszívesebben egy lakatlan szigeten lakna úgy,
mint Robinson a híres regényben. Mindjárt rákérdeztem, hogy mostanában
olvassa-e a híres regényt, amire igennek válaszolt, s hozzátette, hogy már
túl van a felén, s nagyon tetszik neki, hogy Robinson teljesen egyedül egy
új világot épített magának a lakatlan szigeten. Az ifjúsági irodalom ezen
regényét ismerve azt tanácsoltam neki, hogy fejezze be szépen a könyv
olvasását, és majd utána visszatérünk problémájára. Ebben persze volt egy
kis ravaszság, mert tudtam, hogy a történet végére Robinson beismeri
magának, hogy nagy hibát követett el, amikor túlzottan vágyott a kalandos
életre. Amikor a könyv elolvasása után legközelebb jött hozzám Eszter,
bizony már nem akart lakatlan szigetre költözni, hanem Robinsonnal
azonosulva ő is belátta, hogy rossz irányban gondolkodik, s családja
körében érdemes keresnie boldogságát és élete célját.

A történetet azért mondtam el, mert a fiatalok életében egy lázadó
időszakot követően eljön az a pillanat, amikor elkezdik komolyan venni
életüket, s komoly keresésbe fognak, hogy mi legyen életük legfőbb célja.
Egyesek persze éveken keresztül teljesen tanácstalanok, mások gyorsan
megtalálják élethivatásukat, ismét mások talán többször meg is
változtatják életcéljukat. A keresésben Jézus példája tanulságos lehet.
Pontosan tudja, mi a küldetése, mit kell tennie, mit bízott rá a mennyei
Atya. Tudja, hogy nem egy lakatlan szigetre érkezett, amikor eljött emberi
világunkba. De mégis egy új világot akar felépíteni. Egy új világot
szeretne létrehozni, ahogyan Robinson is a lakatlan szigeten. Jézus
működése két rövid kijelentésben foglalható össze: Hirdette az
evangéliumot és meggyógyította a betegeket. Ha figyelmesen olvassuk a
Jézus igehirdetéséről és gyógyító csodáiról szóló evangéliumi
történeteket, akkor lehetetlen nem észrevennünk, hogy ezáltal el kezd
megvalósulni egy új világ. Egy új világ, amit Isten álmodott meg az ember
számára, mindannyiunk számára.

Robinson a lakatlan szigeten jól tudja, hogy a saját élete a tét. Azért
dolgozik, azért épít, hogy túlélje ezt a kalandot. És nem alszik ki benne
a remény, hogy egyszer végre hazakerülhet innen. Nekünk is az életünkről
van, sőt az örök életünkről is. Meg kell találnunk hivatásunkat! Mielőbb
meg kell találnunk, hogy miért akarunk élni. Ne gondoljuk, hogy a
problémák elől, az emberek elől, vagy talán legfőképpen önmagunk elől
egyszerűen elmenekülhetünk egy senki által sem lakott szigetre! Ne
gondoljuk, hogy önmagunkba zárkózva felépíthetjük a magunk kis világát,
amelyben egyedül, mindenféle háborgatás nélkül élhetünk!

Ahogyan Jézus tanítványokat gyűjtvén maga köré közösséget hozott létre,
ugyanúgy nekünk is a közösségben kell megtalálnunk hivatásunkat,
életcélunkat. S ehhez az út a megtisztuláson, hibáink őszinte beismerésén
keresztül vezet.

Befejezésül gondolkozzunk el a következőn: Jézus életcélja és küldetése
egészen röviden összefoglalható, ha az állítjuk, hogy hirdette az örömhírt
és meggyógyította a betegeket. Mindkettő, tehát a tanítás és a gyógyítás
is az emberek iránti szeretetének jele, ugyanakkor az Atya iránti
szeretetének is a jele, hiszen mindent az iránta való engedelmességből
tesz.. Vajon én össze tudom-e foglalni életcélomat és hivatásomat egyetlen
mondatban? S milyen szándék vezet engem hivatásom tejesítésében? Él-e
bennem az emberek iránti szeretet, amelynek egyetlen forrása az Isten
iránti szeretet lehet? Istentől kapott hivatásom hűséges teljesítésével én
is egy új világot, egy új közösséget építhetek.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan
érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak
a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a
lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add
meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak
odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged; hallgatnálak, és
Neked segítenék!

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

A Jézus küldetésében járó apostolok visszatérnek Mesterükhöz, s
beszámolnak útjuk során szerzett élményeikről. Márk beszámolójából
igazából nem tudunk meg semmit arról, hogy miként telhettek a korábbi
napok. Azt jogosan feltételezhetjük, hogy a tanítványok nem tettek mást,
mint amit az Úr rájuk bízott, azaz hűségesen teljesítették a rájuk bízott
feladatot. Abban is biztosak lehetünk, hogy küldetésük során
megtapasztalhatták az Úrtól kapott erő működését, hatását. Az általuk
hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait,
s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést ébreszthetett, mint
amikor Jézus gyógyított.
Jézus nekem is küldetést ad, engem is a világba küld, hogy tanítását
hirdessem, s vigasztalására legyek a betegeknek.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk: sokszor érezzük mindannyian, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
"Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
"Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: "Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

A tanítványok missziós útra küldéséről (tegnapi evangélium) és
visszaérkezéséről (holnapi) szóló beszámolók közé Márk beilleszti
Keresztelő János halálának leírását. Az evangélista célja kettős lehetett.
Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni, hogy a tanítványok sorsa
akár a vértanúság is lehet Jézus miatt, hiszen nem mindenki fogadja jó
szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja Jézus
eljövendő sorsával, előrevetítvén ezzel azt, hogy az emberi gonoszság és
féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János
"igaz és szent ember", s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert
saját bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet
bűneimre, de az Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Múlandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát.

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok szentírási részei Jézus tevékenységét és annak
fogadtatását mutatták be. Tanítása és csodái miatt nagy tömegek keresték,
sokan hittel elfogadták örömhírét és hittel szemlélték csodáit. De az
evangéliumok azt sem titkolják el, hogy egyesek elutasították és
szembefordultak vele. A mai evangélium arról szól, hogy az Úr elküldi
tanítványait, hogy az ő nevében folytassák mindazt, amit ő is tett.
Mindenféle eszköz nélkül indítja útnak őket, egyedül tanítását és
csodatévő erejét vihetik magukkal. És természetesen ők is ugyanolyan
fogadtatásra számíthatnak küldetésük során, mint Mesterük. Krisztus
tanítványaként az én küldetésem és sorsom ugyanez.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon
Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat
élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek
érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a
hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose
vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve
megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, - hogy elhagyva
mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Jézus egészen újszerű tartalmú tanítása és rendkívüli csodatettei
feltűnést keltenek a nép körében. Az első reakció az emberek részéről a
csodálkozás. Ámulatba ejti őket a tanítás újdonsága, s az az erő, amely a
csodák hátterében húzódik. A csodálkozás kérdéseket vet fel a
hallgatóságban és a csodák részeseiben, illetve szemtanúiban. Honnan
származhat ezen erővel teljes tanítás és csodatevő képesség? A názáretiek
Jézus családja után kezdenek érdeklődni, de mivel itt semmi szokatlanról
nem tudnak, ezért nem képesek a kérdésre válaszolni. Azt vélik, hogy jól
ismerik Jézust, mindent tudnak róla, hiszen körükben nőtt fel. Valójában
azonban mitsem tudnak isteni származásáról és erejéről, amely tanításának
és csodáinak igazi oka.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Nagyirgalmú Atyánk, Ez év legyen a kitárulkozás, a dialógus és a
találkozás ideje mindazokkal, akik Krisztusban hisznek, és más vallások
követőivel mérhetetlen szeretetedben légy gazdag az irgalomban mindenki
iránt. Dicsérünk téged Atyánk, mindörökké! Istenünk, mindenható Atyánk,
engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az
ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik; Mária, a
tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és
az Egyház Anyja legyen. Dicsérünk téged, Atyánk mindörökké!
II. János Pál pápa

Jeles napok, ünnepi szokások
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.
A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment templomba az ún. egyház-kelőre vagy avatásra, szintén gyertyát vitt a kezében.
Gyertyát égettek a súlyos beteg és a halott mellett is. Tápiószentmártonban (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, ég-zengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani.
Gyertyaszentelő napjához időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön”.
Szent Balázs püspök és vértanú († 316) – eredetileg orvoslással foglalkozott – nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik. Legtöbbet emlegetett tette egy özvegyasszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt a szent életű püspöknek. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap két gyertyát tart a hívők álla alá, és e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól” – megáldja őket.
Szent Balázs a középkorban a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás, az iskolásgyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Kisbodakon (Moson vm.) Balázs napján 10-12 éves gyermekek fehérbe öltöztek (fehér gatya, ing), fejükön koronaszerű papírcsákót viseltek, a Balázs püspököt megszemélyesítő gyermeknek püspöksüvege volt. A játékban tízen szerepeltek: az elöljáró, a püspök, a generális, a kapitány, az orvos, a zászlótartó, a kiskatona, az őrmester, a káplár és a paraszt. A játék Szent Balázs dicséretével és az ajándék megköszönésével fejeződött be. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.
A Nógrád megyei Mátraszelén a balázsolók ezt a köszöntőt énekelték:

A Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja,
Többször is, hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a Szent áldomását,
Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását!

Február 24-én van Mátyás apostol ünnepe. Érdekes az ehhez a névhez fűződő Jégtörő jelző magyarázata. A középkorban szokásos volt a szenteket jellemző tárgyakkal ábrázolni, hogy az egyszerű, írástudatlan hívek is rájuk ismerjenek. Így ábrázolták Szent Mátyást vértanúságának eszközével, a bárddal. (Az apostolt Jeruzsálemben lefejezték.) A néphit az idő lassú enyhülését, a hó olvadását kapcsolatba hozta az apostollal, aki megkönyörül az embereken, és bárdjával megtöri a jeget, elűzi a hideget. Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál”.
A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik.
A farsang utolsó három napján táncmulatságot rendeztek. A legények sorra járták a lányos házakat, és a táncmulatság költségére, a muzsikusok megfizetésére adományokat gyűjtöttek. farsang jellegzetes étele a fánk, aminek mágikus erőt tulajdonítottak. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt jelentős szerepük. A lányok ilyenkor adtak a legényeknek bokrétát. A legények ezt farsangvasárnap tűzték kalapjukra, így mentek a bálba.
A farsangi köszöntő többnyire gyermekek, egyes helyeken lányok, legények, néhol házas emberek adománygyűjtő szokása. Sok helyen a tanítók, a falusi papok jövedelméhez tartozott a farsangi adomány. Általában farsang utolsó napjaiban, de néhol már előbb is nyárssal, kosárral, tarisznyával jártak házról házra a köszöntők. Gyakran a közös szórakozáshoz, a közös költségek fedezésére gyűjtve járták végig a falut a köszöntő énekesek.
Több helyen adtak elő dramatikus játékokat. Szentegyházán (Udvarhely vm.) farsang utolsó három napján még 1996-ban is házról házra járva adták elő a dúsgazdagolást, helyi elnevezés szerint ördögbetlehemezést. Az utcán vonulva a szereplők a bibliai dúsgazdag ember és a szegény Lázár történetét énekelték, miközben az ördögök és a halál a járókelőket ijesztgették. Ezután betértek a házakba.A következő részlet a gazdag ember lelkéért vívott harcot mutatja be az angyal és az ördög (Pluto) között:
ANGYAL
Hallád, gonosz sátán, ne siess elkapni,
Testéből a lelket menten kiragadni,
Senkit Isten mennyből nem akar kihagyni,
Krisztus életet jött mindeneknek adni …
PLUTO
Tudod, az ily gazdag, hogy örök poklot nyer,
Másnak nyavalyáján, aki sohasem tér,
Kitől szegény koldus alamizsnát, ha kér.
Megtagadja, nem ád: őhozzá ez nem fér.
Szinte ilyen vala a csalárd gazdag is,
Nem imádott érte Istent egy szegény is.
Nem ad a Lázárnak egy morzsalékot is,
Lakoljon a lator azért maga is!
Ne mond azt hát, hogy nem érdemel kínt,
Mert talán az Úr is haraggal rátekint!

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: "Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta,
hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
"Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit
jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

A halott kislány feltámasztásának és a vérfolyásos asszony
meggyógyításának csodái azt szemléltetik, hogy Jézus segít, mégpedig ott,
ahol az ember már nem számíthat emberi segítségre. A segítség előzménye
mindkét estben az, hogy Jézushoz fordulnak. A zsinagóga elöljárója
tisztában van vele, hogy emberi hatalom már nem volna képes megmenteni
haldokló lányát. Az asszony már mindent megtett saját gyógyulása
érdekében, de egyetlen orvos kezelése sem hozott jobbulást számára. Amikor
Jézushoz fordulnak, akkor kifejezik saját tehetetlenségüket, ugyanakkor
bizalmukat, hitüket is abban, hogy az Úr tud rajtuk segíteni. S ez a hit
csodát eredményez.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

Az Atya felé
Negyven nappal Jézus születésének karácsonyi ünnepe után a mai napon Urunk
bemutatására emlékezünk, azaz arra az eseményre, amikor a zsidó törvények
és hagyomány szerint Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba a
gyermek Jézust. A törvény szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket az
Istennek szentelték. A bemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát a
kisded Jézus először ekkor jár az ő Atyjának, a mennyei Atyának a házában.
E helyen mindig is otthon érzi magát: édesanyjával és nevelőapjával minden
esztendőben elzarándokol ide, tizenkét évesen már kijelenti, hogy ez a
templom az ő Atyjának a háza, nyilvános működése idején többször tanít és
csodákat tesz itt, és magabiztosan kergeti el innét a kereskedőket.

Az ünnep evangéliuma pontosan leírja, hogy mi történt e bemutatás
alkalmával, miként ezt az imént hallottuk. Az esemény igazi jelentőségére
két idős személynek, Simeonnak és Annának a megjelenése hívja fel
figyelmünket, akik a Szentlélek indítására jönnek el éppen ebben az időben
a templomba, s akiktől megtudjuk, hogy e gyermek érkezésére vártak
évszázadok óta a nemzedékek, mert ő a Megváltó.

Az ünnep kapcsán érdemes felfigyelnünk mindenekelőtt Jézus titokzatos
útjára az Atyától az Atya felé. A mennyei Atyától jött el emberi
világunkba, de e világra születésétől fogva életének minden pillanata
közelebb viszi őt az Atyához, életének minden eseménye az Atya felé vezet.
Ennek a szüntelen Atya felé közeledésnek első nyilvános, a kívülállók
számára is látható eseménye a templomi bemutatás. Most a szülők adják
Istennek Jézust, később pedig már önmagát adja az Atyának, mígnem
legvégül, szeretetének és engedelmességének jeleként visszavonhatatlanul
az Atyának ajánlja lelkét, önmagát a kereszten. Az Atya pedig minden
pillanatban tárt karokkal, szeretettel várja Fiát, s a kereszten örökre
magához öleli. Vajon az én életem hasonlít-e Jézus életéhez? Vajon
közeledem-e állandóan az Atya felé, az én mennyei Atyám felé?

E kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk Jézussal való
kapcsolatunkat. Nélküle ugyanis nem tudok az Atya felé közeledni. Ő úgy
segít nekem, hogy nem csak megmutatja számomra az Atya felé vezető utat,
hanem útitársamként velem jár ezen az úton. Vajon kész vagyok-e
szeretetben neki szentelni önmagamat, s életemet? Jól emlékszem rá, hogy
kispapként hányszor imádkoztam: Uram, követlek téged, bárhová mégy. A
tanítványi, apostoli lelkesedés élt bennem, valahányszor elmondtam ezt a
kis fohászt. De be kell vallanom, hogy csak később értettem meg, hová is
vezet ez az út. Később értettem meg, hogy Jézus útja az Atyához vezet, és
az én utam, az én életem is az Atyához vezet. De csak akkor, ha valóban
Jézust követem.

Nagy szavakat használva nem szeretném azt állítani, hogy ezt a Szentlélek
értette meg velem, de szóba hozva a harmadik isteni személyt mindenképpen
állíthatom, hogy csak akkor képes valaki egészen Istennek szentelni
életét, ha szüntelenül odafigyel a Lélek jelenlétére, működésére és
iránymutatásaira. Hiszen a Szentlélek ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy
mind jobban hasonlítsunk Jézushoz. A Szentlélek formálja át lelkemet, hogy
hűségesen tudjam megvalósítani Istentől kapott küldetésemet mindazokkal az
adományokkal és képességekkel, amelyeket ugyanezen Szentlélek által kapok
Istentől.

Urunk bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának is
szoktuk nevezni. Befejezésül tehát Jézus édesanyjára is érdemes
odafigyelnünk, akinek az élete valóban Istennek szentelt élet. Talán
senkiről sem mondhatjuk el az emberek közül, hogy Máriánál tökéletesebben
szentelte magát Istennek. Mária azért lehet első példaképünk, mert ő
tökéletes módon átadta magát Isten tervének és akaratának. Égi édesanyánk
életpéldája segítsen minket abban, hogy életünket mi is egészen Istennek
ajánljuk, s Jézus hűséges követőjeként és a Szentlélek vezetésével
megérkezzünk mennyei Atyánkhoz!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: "Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Örök küzdelem
Jól emlékszem rá, hogy pannonhalmi gimnazista koromban az egyik
irodalomórán az előző nap megnézett mozifilmről beszélgettünk. Arra már
nem emlékszem, hogy melyik film volt ez, de most nem is érdekes. Tanárunk
azt kérte, hogy próbáljuk összefoglalni röviden, miről szólt a film. Az
első összefoglaló után azt kérte a tanár, hogy rövidebben mondjuk el az
alkotás lényegét. Mivel ezt is hosszúnak találta, újra csak azt mondta,
hogy még rövidebben. Többszöri próbálkozás után a végeredmény az lett,
hogy a megtekintett film a jó és a rossz küzdelméről szólt. Ezért is
mindegy, hogy mi volt a film címe, hiszen ha jól megnézzük, akkor a
legtöbb film tulajdonképpen valóban a jó és a rossz harcáról szól, csak
mindig más formát öltenek a szereplőkben.

A jó és a rossz jelenlétét és egymással folytatott küzdelmét látva a
világban, az ember minden korban felteszi a kérdést, hogy honnan van a
világban a jó és honnan származik a rossz, a gonosz? A kérdések
megválaszolásából egyikünk sem maradhat ki, hiszen az említett küzdelem
értünk, emberekért, a mi lelkünkért folyik. Az ember a jó származásának
forrását Istenben, a szeretet és a jóság Istenében találta meg. A rosszat
pedig már az ókortól kezdve a gonosz szellemi lényeknek tulajdonítjuk. Már
évezredekkel ezelőtt is azt gondolták, hogy a bajokat okozó jelenségek, a
betegségek, s minden ártó dolog mögött gonosz szellemek, démonok állnak.
Ez a gondolkodás teljesen érthető, hiszen valami módon meg kellett nevezni
azokat a sötét erőket, rossz szándékokat és félelmetes jelenségeket,
amelyek az emberek életét időről-időre veszélybe sodorták.

Az ószövetségi könyvekben az embereket segítő jó angyalok mellett gyakran
találkozunk a gonosz szellemekkel is, tehát a biblia elismeri a gonosz
létezését és tevékenységét. Az is ismert, hogy a pogány vallások követői
mindenféle áldozatokkal akarták a gonoszt kiengesztelni vagy legalábbis
ártó tevékenységének hatását enyhíteni. A gonosz kiengesztelésének
kísértésébe a zsidók is beleestek, s az ilyen engesztelő áldozatok
következtében a démonok világa Istennel vetélkedő világgá változott, s
sokszor nagyobb tiszteletet kaptak, mint az Isten. Keserű tapasztalat
volt, hogy ezek az áldozatok semmit sem érnek, s az ember egyedül képtelen
felvenni a küzdelmet a rosszal, s nem tudja azt a maga erejével legyőzni.

Jézus korában minden olyan lelki természetű betegséget, amelynek eredete
ismeretlen volt, az ördögtől, a gonosz szellemtől való megszállottságnak
tartottak. Ezeket a betegségeket manapság a pszichés megbetegedések közé
sorolnánk. A mai evangéliumban is egy olyan emberről hallottunk, akit
megszállt a gonosz lélek. Ezt az embert Jézus úgy gyógyította meg, hogy
kiűzte belőle a gonosz szellemet. A csoda azt bizonyítja, hogy Jézus, az
Isten Fia sikerrel veszi fel a harcot az embert fogva tartó gonosszal és
képes győzelmet aratni fölötte.

Gyermekkorom egyik kedves irodalmi élménye volt a spanyol író, Cervantes
regénye Don Quijote lovagról. A regény szerint egy reggelen, a köd
felszálltakor szélmalmok bukkannak elő a tájon, amelyeket Don Quijote, a
búsképű lovag óriásoknak vél. Fegyverhordozójának nagy csodálkozására a
lovag megtámadja a malmokat. A mulatságos jelenet azzal fejeződik be, hogy
egy szélvitorla a magasba emeli a lovagot.

A történet egyik tanulsága az, hogy sokszor ellenséget vélünk ott is, ahol
nincs, ezért nekünk, keresztény embereknek mindenképpen érdemes
odafigyelnünk a Szentlélekre, aki segít minket a jó és a rossz
megkülönböztetésében. A magunk számára a mai evangélium kapcsán emellett
érdemes megfogalmaznunk egy másik tanulságot: a gonosszal való küzdelmünk
Jézus nélkül hiábavaló szélmalomharc. Jézus kereszthalála és feltámadása
még az ördögűzési csodáknál is ragyogóbban bizonyítja, hogy hatalma van a
gonosz felett. Engedjük, hogy bennünk is győzzön, bennünk is éljen!

Befejezésül még egy gondolat: Amikor én gimnazista voltam valamivel több
mint 20 évvel ezelőtt, akkor olyan filmeket láttam, amelyek szereplői
egyértelműen a jó vagy a rossz oldalon álltak. Szomorúan tapasztalom, hogy
manapság olyan filmek (is) készülnek, amelyek hősei maguk sem tudják,
melyik oldalon állnak, s a nézők még kevésbé tudják ezt eldönteni róluk.
Az pedig még elszomorítóbb, hogy sok alkotás a rosszat vonzóan, sőt nem
ritkán követendő példaként mutatja be. Meggyőződésem, hogy Jézus nem azt
akarta, hogy a nagyon rossz emberek mellett az ő követői kevésbé legyenek
rosszak. Nem, Jézus nem ezt akarta, hanem azt, hogy az ő tanítványai jók
legyenek és minden élethelyzetben a jót válasszák! Nem tehetjük a
pillanatnyi hangulatunktól vagy a körülményektől függővé, hogy a rosszat
vagy a jót választjuk. Nekünk mindig a jót érdemes választanunk!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp