KOLOSTOR

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és
ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték
Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték,
ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a
városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy
legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette,
meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés:

Jézus gyógyító érintését hamar felfedezték az emberek. A betegek
megérezték érintésében Isten nagyságát, de jóságát is. Ez az érintés újra
reményt adott nekik. Jézus nem fordítja el arcát a betegségektől és
szenvedésektől szabadulni vágyóktól és mindenkin segít, de keresztútján
majd megtapasztalja, hogy az ő szenvedéseit szinte senki sem akarja
enyhíteni. Ő, aki mindig részvéttel fordult a szenvedőkhöz, saját
szenvedéseiben csak részvétlenséggel találkozik. Isten képes meggyógyítani
az embert, de az ember nem volt képes segíteni az Isten Fián. Ahogy most
végigmegy az utcákon és tereken a betegek között, nyomában gyógyulás,
testi, lelki egészség fakad. Szeretete engem is képes meggyógyítani.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok gyógyíts meg engemet, mert nagyon
beteg vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted tövében.
Hullanak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom,könyörülj rajtam!
Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett lábaidat, könnyemmel
áztatom.