KOLOSTOR

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

Az Atya felé
Negyven nappal Jézus születésének karácsonyi ünnepe után a mai napon Urunk
bemutatására emlékezünk, azaz arra az eseményre, amikor a zsidó törvények
és hagyomány szerint Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba a
gyermek Jézust. A törvény szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket az
Istennek szentelték. A bemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát a
kisded Jézus először ekkor jár az ő Atyjának, a mennyei Atyának a házában.
E helyen mindig is otthon érzi magát: édesanyjával és nevelőapjával minden
esztendőben elzarándokol ide, tizenkét évesen már kijelenti, hogy ez a
templom az ő Atyjának a háza, nyilvános működése idején többször tanít és
csodákat tesz itt, és magabiztosan kergeti el innét a kereskedőket.

Az ünnep evangéliuma pontosan leírja, hogy mi történt e bemutatás
alkalmával, miként ezt az imént hallottuk. Az esemény igazi jelentőségére
két idős személynek, Simeonnak és Annának a megjelenése hívja fel
figyelmünket, akik a Szentlélek indítására jönnek el éppen ebben az időben
a templomba, s akiktől megtudjuk, hogy e gyermek érkezésére vártak
évszázadok óta a nemzedékek, mert ő a Megváltó.

Az ünnep kapcsán érdemes felfigyelnünk mindenekelőtt Jézus titokzatos
útjára az Atyától az Atya felé. A mennyei Atyától jött el emberi
világunkba, de e világra születésétől fogva életének minden pillanata
közelebb viszi őt az Atyához, életének minden eseménye az Atya felé vezet.
Ennek a szüntelen Atya felé közeledésnek első nyilvános, a kívülállók
számára is látható eseménye a templomi bemutatás. Most a szülők adják
Istennek Jézust, később pedig már önmagát adja az Atyának, mígnem
legvégül, szeretetének és engedelmességének jeleként visszavonhatatlanul
az Atyának ajánlja lelkét, önmagát a kereszten. Az Atya pedig minden
pillanatban tárt karokkal, szeretettel várja Fiát, s a kereszten örökre
magához öleli. Vajon az én életem hasonlít-e Jézus életéhez? Vajon
közeledem-e állandóan az Atya felé, az én mennyei Atyám felé?

E kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk Jézussal való
kapcsolatunkat. Nélküle ugyanis nem tudok az Atya felé közeledni. Ő úgy
segít nekem, hogy nem csak megmutatja számomra az Atya felé vezető utat,
hanem útitársamként velem jár ezen az úton. Vajon kész vagyok-e
szeretetben neki szentelni önmagamat, s életemet? Jól emlékszem rá, hogy
kispapként hányszor imádkoztam: Uram, követlek téged, bárhová mégy. A
tanítványi, apostoli lelkesedés élt bennem, valahányszor elmondtam ezt a
kis fohászt. De be kell vallanom, hogy csak később értettem meg, hová is
vezet ez az út. Később értettem meg, hogy Jézus útja az Atyához vezet, és
az én utam, az én életem is az Atyához vezet. De csak akkor, ha valóban
Jézust követem.

Nagy szavakat használva nem szeretném azt állítani, hogy ezt a Szentlélek
értette meg velem, de szóba hozva a harmadik isteni személyt mindenképpen
állíthatom, hogy csak akkor képes valaki egészen Istennek szentelni
életét, ha szüntelenül odafigyel a Lélek jelenlétére, működésére és
iránymutatásaira. Hiszen a Szentlélek ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy
mind jobban hasonlítsunk Jézushoz. A Szentlélek formálja át lelkemet, hogy
hűségesen tudjam megvalósítani Istentől kapott küldetésemet mindazokkal az
adományokkal és képességekkel, amelyeket ugyanezen Szentlélek által kapok
Istentől.

Urunk bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának is
szoktuk nevezni. Befejezésül tehát Jézus édesanyjára is érdemes
odafigyelnünk, akinek az élete valóban Istennek szentelt élet. Talán
senkiről sem mondhatjuk el az emberek közül, hogy Máriánál tökéletesebben
szentelte magát Istennek. Mária azért lehet első példaképünk, mert ő
tökéletes módon átadta magát Isten tervének és akaratának. Égi édesanyánk
életpéldája segítsen minket abban, hogy életünket mi is egészen Istennek
ajánljuk, s Jézus hűséges követőjeként és a Szentlélek vezetésével
megérkezzünk mennyei Atyánkhoz!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.