KOLOSTOR

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: "Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."
Mt 9,14-15

Elmélkedés:

Jézus korában is és manapság is problémát jelenthet, hogy mi a böjtölés
helyes módja. Némelyek azt gondolják, hogy igazi hőstettet hajtanak végre,
ha megtartják a böjti fegyelmet, és sikerrel vonnak meg maguktól
valamilyen eledelt. Ha hősies cselekedetnek tartom a böjtöt, valójában
csak önmagam vagy más emberek előtt akarok tetszeni. Ugyanakkor az sem
lehet célom, hogy egy túlfűtött lelki állapotba kerüljek és így álljak
Isten elé. A helyes böjtölés alapmagatartása mindenképpen az alázat és a
ráhagyatkozás Istenre. Ezt tette Jézus, amikor negyven napon át a
pusztában böjtölt. Számára a böjt célja ugyanaz volt, mint egész életének
célja: teljesíteni a mennyei Atya akaratát. Csak akkor vagyok képes erre,
ha bízom Isten irgalmában és jóságában.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem, feje lehajtva, hogy
megcsókoljon, lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem. Vére
kiöntve, hogy lelkemet mossa, szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon
engem. Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem.
Boldog Kalkuttai Teréz