2009. február 21., szombat

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Jó nekünk
itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor
felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én
szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem láttak,
csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek,
amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az
írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?" Ezt válaszolta: "Igen,
előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az
Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt
mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak
vele, ahogy előre megírták róla."
Mk 9,2-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszaiban elkísértük a hit útján járó
tanítványokat, amely lelki útnak a végén Péter tanúságot tett arról, hogy
Jézus a Messiás. E hitvallás szépen kifejezi, hogy az apostolok és a
tanítványok a csodákat látva és Mesterük tanítását hallva eljutnak a Jézus
istenségébe vetett hitre. Mindennek szerves folytatása és betetőzése Jézus
színeváltozásának eseménye, amely során a mennyei Atya tesz tanúságot
arról, hogy Jézus az ő Fia, s ez a tanúskodás megerősíti a mi hitünket.
Ugyanakkor a színeváltozás eseménye bepillantást enged nekünk a mennybe,
ahová eljuthatunk akkor, ha vállaljuk a tanítványi élet minden
következményét, s kitartunk Jézus mellett és hitünkben a szenvedések
idején is.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy
belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod
látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb
kerüljek Hozzád. Te ismered erőimet és gyengeségeimet, Őrizd az egyiket s
gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és
szeretni!
Szent Ágoston

Nincsenek megjegyzések: