KOLOSTOR

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András
házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak.
Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a
láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a
gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó
előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban
szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert
tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek.
Mikor megtalálták, azt mondták neki: "Téged keres mindenki!" De ő azt
felelte: "Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem." És ment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

Új világot építve
Néhány esztendővel ezelőtt történt, hogy egy napon a plébániai ifjúsági
közösség egyik tagja állított be hozzám egy kis beszélgetésre. Eszter -
mert hogyan is nevezhetnénk másként történetünk hősét? - gimnazista volt
és éppen a sok minden ellen lázadó kamaszkorba lépett. Előadta, hogy neki
elege van unalmas életéből, kalandra és élményekre vágyik, még azt sem
bánja, ha el kell hagynia családját. Belefáradt már a tanulásba és az
otthoni unatkozásait is csak a szüleivel való egyre gyakoribb veszekedések
színesítik. Nem értettem a dolgot, mert Eszternek korábban soha nem voltak
ilyen gondjai, s nem is volt időm megérteni, mert amilyen váratlanul
érkezett, olyan hirtelen el is távozott. Egy hét múlva újra beállított, s
azzal folytatta, hogy a legszívesebben egy lakatlan szigeten lakna úgy,
mint Robinson a híres regényben. Mindjárt rákérdeztem, hogy mostanában
olvassa-e a híres regényt, amire igennek válaszolt, s hozzátette, hogy már
túl van a felén, s nagyon tetszik neki, hogy Robinson teljesen egyedül egy
új világot épített magának a lakatlan szigeten. Az ifjúsági irodalom ezen
regényét ismerve azt tanácsoltam neki, hogy fejezze be szépen a könyv
olvasását, és majd utána visszatérünk problémájára. Ebben persze volt egy
kis ravaszság, mert tudtam, hogy a történet végére Robinson beismeri
magának, hogy nagy hibát követett el, amikor túlzottan vágyott a kalandos
életre. Amikor a könyv elolvasása után legközelebb jött hozzám Eszter,
bizony már nem akart lakatlan szigetre költözni, hanem Robinsonnal
azonosulva ő is belátta, hogy rossz irányban gondolkodik, s családja
körében érdemes keresnie boldogságát és élete célját.

A történetet azért mondtam el, mert a fiatalok életében egy lázadó
időszakot követően eljön az a pillanat, amikor elkezdik komolyan venni
életüket, s komoly keresésbe fognak, hogy mi legyen életük legfőbb célja.
Egyesek persze éveken keresztül teljesen tanácstalanok, mások gyorsan
megtalálják élethivatásukat, ismét mások talán többször meg is
változtatják életcéljukat. A keresésben Jézus példája tanulságos lehet.
Pontosan tudja, mi a küldetése, mit kell tennie, mit bízott rá a mennyei
Atya. Tudja, hogy nem egy lakatlan szigetre érkezett, amikor eljött emberi
világunkba. De mégis egy új világot akar felépíteni. Egy új világot
szeretne létrehozni, ahogyan Robinson is a lakatlan szigeten. Jézus
működése két rövid kijelentésben foglalható össze: Hirdette az
evangéliumot és meggyógyította a betegeket. Ha figyelmesen olvassuk a
Jézus igehirdetéséről és gyógyító csodáiról szóló evangéliumi
történeteket, akkor lehetetlen nem észrevennünk, hogy ezáltal el kezd
megvalósulni egy új világ. Egy új világ, amit Isten álmodott meg az ember
számára, mindannyiunk számára.

Robinson a lakatlan szigeten jól tudja, hogy a saját élete a tét. Azért
dolgozik, azért épít, hogy túlélje ezt a kalandot. És nem alszik ki benne
a remény, hogy egyszer végre hazakerülhet innen. Nekünk is az életünkről
van, sőt az örök életünkről is. Meg kell találnunk hivatásunkat! Mielőbb
meg kell találnunk, hogy miért akarunk élni. Ne gondoljuk, hogy a
problémák elől, az emberek elől, vagy talán legfőképpen önmagunk elől
egyszerűen elmenekülhetünk egy senki által sem lakott szigetre! Ne
gondoljuk, hogy önmagunkba zárkózva felépíthetjük a magunk kis világát,
amelyben egyedül, mindenféle háborgatás nélkül élhetünk!

Ahogyan Jézus tanítványokat gyűjtvén maga köré közösséget hozott létre,
ugyanúgy nekünk is a közösségben kell megtalálnunk hivatásunkat,
életcélunkat. S ehhez az út a megtisztuláson, hibáink őszinte beismerésén
keresztül vezet.

Befejezésül gondolkozzunk el a következőn: Jézus életcélja és küldetése
egészen röviden összefoglalható, ha az állítjuk, hogy hirdette az örömhírt
és meggyógyította a betegeket. Mindkettő, tehát a tanítás és a gyógyítás
is az emberek iránti szeretetének jele, ugyanakkor az Atya iránti
szeretetének is a jele, hiszen mindent az iránta való engedelmességből
tesz.. Vajon én össze tudom-e foglalni életcélomat és hivatásomat egyetlen
mondatban? S milyen szándék vezet engem hivatásom tejesítésében? Él-e
bennem az emberek iránti szeretet, amelynek egyetlen forrása az Isten
iránti szeretet lehet? Istentől kapott hivatásom hűséges teljesítésével én
is egy új világot, egy új közösséget építhetek.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan
érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak
a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a
lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add
meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak
odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged; hallgatnálak, és
Neked segítenék!