KOLOSTOR

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
"Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
"Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: "Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

A tanítványok missziós útra küldéséről (tegnapi evangélium) és
visszaérkezéséről (holnapi) szóló beszámolók közé Márk beilleszti
Keresztelő János halálának leírását. Az evangélista célja kettős lehetett.
Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni, hogy a tanítványok sorsa
akár a vértanúság is lehet Jézus miatt, hiszen nem mindenki fogadja jó
szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja Jézus
eljövendő sorsával, előrevetítvén ezzel azt, hogy az emberi gonoszság és
féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János
"igaz és szent ember", s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert
saját bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet
bűneimre, de az Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Múlandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát.