KOLOSTOR

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és
megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: "Látom az
embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a
vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy
élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: "Erről
senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium arról számolt be, hogy a tanítványok csak lassan
értik meg mesterük szavait. Jézus folyamatosan segíti őket a hit
látásmódjára, s elvárja tőlük, hogy többet tudjanak személyéről,
istenségéről, küldetéséről, mint a nép vagy a farizeusok és más vezető
vallási csoportok. A tanítványok fokozatosan jutnak el a Mester
megismerésére. Bizonyára ennek is példája a vak ember meggyógyítása, aki
nem azonnal, hanem fokozatosan nyeri vissza látását. Végül a gyógyításnak
az eredményeként a vak visszanyeri látását és tisztán lát mindent. A hit
útján járva nekünk is a istenismeret tejességé felé kell közelednünk.
Minél jobban megismerem Jézus személyét, annál inkább tudom követni, és
annál inkább tudok hasonlóvá válni hozzá.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ha próbára teszed hitemet, és utamat sűrű ködbe futtatod, mely kioltja a
tájékozódást, add meg, ha lábam reszket is, hogy tekintetem nyugodt és
tiszta legyen, élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy, és békében élek.
Ha próbára teszed hűségemet, és megengeded, hogy levegőm is kevesebb
legyen, és az az érzésem, mintha a föld kicsúszna lábam alól, akkor is add
meg, hogy tekintetem azt hirdesse: senkinek sincs olyan hatalma, mely
elszakítana tőled, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.
Ha eltűröd, hogy a gyűlölet bekerítsen, és tőrbe csaljanak ellenségeim, és
szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják, akkor is engedd, hogy Fiad
tekintete derűt és szeretet sugározzon szememen át. Ámen.