KOLOSTOR

Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök,
Európa társvédőszentjei

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Jézus parancsa mindenekelőtt az apostoloknak és a tanítványoknak szól,
akik elindulnak, hogy az evangélium hirdetői legyenek. A megtisztelő
feladat megváltoztatta életüket, ezért elhagyják otthonukat és
családjukat, hogy teljesíteni tudják a mesterüktől kapott küldetést.
A missziós parancs emellett szól az apostolok utódinak, mindazoknak, akik
életük hivatását az evangélium terjesztésében ismerik fel. Amikor valaki
emberi gyengesége tudatában és annak ellenére vállalkozik e feladatra,
akkor ezt abban a reményben teszi, hogy megerősíti őt az Úr, akinek
keresztjét és feltámadását hirdetni fogja. A ma ünnepelt testvérpár, Szent
Cirill és Szent Metód élete azt mutatja, hogy az igehirdetés akkor válik
hatékonnyá, ha mindenben hasonlóvá válnak Krisztushoz, aki e feladatra
küldte őket, s mindenben osztoznak azok sorsában, akikhez küldetésük szól.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istentől jövök, Istené vagyok, Istenért kell élnem! Ahogy létemet nem
kaphattam mástól, csak Istentől, úgy létemmel nem is szolgálhatok mást,
mint Istent. Hogy a világon vagyok, az nem szükségszerű, de ha már így
van, mindenképpen Istenhez kell tartoznom. Nekem minden Istenről beszél,
minden Istenhez vezet, és Istenhez emel föl? Istenem! Egészen a tied
akarok lenni! Add, hogy mindenek fölött csak téged szeresselek, csak érted
éljek, hogy mind jobban tapasztaljam, mekkora boldogság hozzád tartozni,
és a tiédnek lenni!