KOLOSTOR

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

A Jézus küldetésében járó apostolok visszatérnek Mesterükhöz, s
beszámolnak útjuk során szerzett élményeikről. Márk beszámolójából
igazából nem tudunk meg semmit arról, hogy miként telhettek a korábbi
napok. Azt jogosan feltételezhetjük, hogy a tanítványok nem tettek mást,
mint amit az Úr rájuk bízott, azaz hűségesen teljesítették a rájuk bízott
feladatot. Abban is biztosak lehetünk, hogy küldetésük során
megtapasztalhatták az Úrtól kapott erő működését, hatását. Az általuk
hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait,
s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést ébreszthetett, mint
amikor Jézus gyógyított.
Jézus nekem is küldetést ad, engem is a világba küld, hogy tanítását
hirdessem, s vigasztalására legyek a betegeknek.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk: sokszor érezzük mindannyian, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!