KOLOSTOR

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: "Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Jézusnak megesett
rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
"Akarom! Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:
"Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg
magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot,
bizonyságul nekik". Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és
híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés:

Ha akarod
A lepramisszió egyik kiadványában olvastam egy 67 éves indiai asszony
történetét, aki idős korára súlyos bőrbetegséget kapott. A gyógyulás
reményében közel fél éven át minden pénzét kezelésekre költötte, mígnem
kiderült, hogy az orvosok még csak fel sem ismerték, hogy leprában
szenved, hanem csak egyszerű betegségre gondoltak. Betegsége ideje alatt
teljesen kiközösítette a falu népe, és gyermekei is elhagyták. Az emberek,
még a családtagjai is messziről elkerülték, mert féltek, hogy elkapják
tőle a bajt. A sikertelen kezelések láttán elhatározta, hogy felkeresi az
észak-indiai Naini városában működő leprabetegekkel foglalkozó kórházat.
Ökrösszekéren tette meg a 300 km-es utat a kórházba, ahol szeretettel és
együttérzéssel fogadták. Hónapokkal később betegségéből meggyógyulva, a
leprától megtisztulva ezzel indult haza családjához: "Újra embernek érzem
magam."

Az evangéliumi beszámoló egy leprás beteg csodás meggyógyításáról számol
be. Tudnunk kell, hogy a bibliai szóhasználat az ókori elgondolásoknak
megfelelően mindenféle ragályos bőrbetegséget leprának nevez, tehát még
olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már nem nevez annak. A
gyógyulás szempontjából viszont mindegy, hogy milyen mértékű lehetett
ebben az esetben a betegség. A lényeg az, hogy a jézusi csoda által
bekövetkezett gyógyulás egyrészt visszaadta az ember testi egészségét,
másrészt visszaadta neki a lehetőséget, hogy ne kitaszítottan, hanem a
közösségben éljen. Mondhatjuk: Jézus csodája következtében újra embernek
érezhette magát a meggyógyított személy.

Jézus korában a leprát és tulajdonképpen minden más betegséget is úgy
tekintettek, mint amivel Isten sújtja az embereket a bűneik miatt. Azt is
gondolták, hogy az igaz embereket pedig Isten megóvja a betegségektől.
Ennek következtében könnyen bűnösnek bélyegeztek mindenkit, aki bármilyen
betegségben szenvedett. Ez nyilvánvalóan hamis következtetés, az viszont
igaz, hogy minden ember bűnös, mindannyian bűnösök vagyunk teljesen
függetlenül attól, hogy van valamilyen betegségünk vagy nincs. S ha
bűnösök vagyunk, akkor szükségünk van arra, hogy Jézus meggyógyítson
minket, megtisztítsa lelkünket. Amikor bűnbánatot tartunk akkor nem
teszünk mást, minthogy Jézus elé állunk és ezt mondjuk: Uram, ha akarod,
te meg tudsz tisztítani engem! Te el tudod törölni bűneimet! Te meg tudod
tisztítani a lelkemet! Jézus pedig a bűnbocsánat jeleként kinyújtja felém
kezét, megérint irgalmával, és ezt mondja: Akarom! Tisztulj meg!

A mai vasárnap evangéliumával ugyan nem áll összefüggésben, de mégis
szeretnék egy másik témát is szóba hozni. A múlt hétvége óta elszabadultak
az indulatok Magyarországon. Egy héttel ezelőtt, vasárnap hajnalban
Veszprémben egy szórakozóhely előtt szíven szúrták Marian Cosma
kézilabdázót, két csapattársát pedig súlyosan megsebesítették. A
világklasszis sportoló a kórházba szállítást követően belehalt sérülésébe.
A bűncselekménnyel gyanúsított három személy cigány származású. Az
indulatokat éppen ez utóbbi váltotta ki, nem mintha amúgy nem volna
megdöbbentő az eset. Ennek kapcsán többen nyíltan megfogalmazták, amit
korábban nem szabadott kimondani: létezik cigánybűnözés. Ehhez azonban
tegyük rögtön hozzá: nem minden cigány bűnöző, s egyesek bűncselekménye
miatt nem szabad egy egész közösséget megbélyegezni és elítélni. A bűntett
által kiváltott indulatokat látva azt is ki kell mondanunk, hogy létezik
cigányellenesség vagy cigánygyűlölet. Ennek tagadása ugyanolyan ostobaság
volna és eltávolítana minket a megoldástól, mintha a cigánybűnözést
tagadnánk.

A társadalmi különbségekből és a szegénységből fakadó ellentétek egyre
nagyobbnak tűnnek. Az nem vezet jóra, nem vezethet megbékéléshez, ha
leegyszerűsítve azt állítjuk, hogy az egyik oldalon állnak a bűnözőknek
tartott cigány származásúak, a másik oldalon pedig az őket gyűlölő
magyarok, akik közé esetleg mi is beállunk. Valójában nem csupán a
cigánybűnözéssel van baj, hanem maga a bűnözés a probléma, függetlenül
attól, hogy milyen népcsoporthoz tartozik a bűntettet elkövető személy. És
nem egyszerűen a cigánygyűlölettel van baj, hanem magával a gyűlölettel.
Ha elvárjuk, hogy a cigányok és nem cigányok ne kövessenek el bűntetteket,
akkor az is elvárható, hogy ne tápláljunk gyűlöletet a szívünkben sem a
cigányok, sem a nem cigányok iránt.

A mostani fokozott hangulatnak persze más okai is vannak, amelyeket
látnunk kell annak megértéshez, hogy miért most, egy ilyen tragikus eset
kapcsán telt be a pohár. Az elmúlt években egyre nehezebb helyzetbe kerülő
és elszegényedő családoknak a lehető legrosszabbkor jött a világméretű
gazdasági válság. A hitelekből élőknek egyre nehezebb kifizetniük a
jelentősen megnövekedett törlesztéseket. Az elmúlt hónapokban több
tízezren veszítették el állásukat, s az elkövetkezendő időkben újabb
tízezrek válhatnak munkanélkülivé. A bizonytalanság, a reménytelenség, az
értékek és az erkölcs hiánya sajnálatos módon megmérgezi az emberi
kapcsolatokat, az elszegényedés újabb és újabb bűncselekmények forrása
lehet.

A jelenlegi nehéz helyzetre, a gazdasági és erkölcsi válságra én sem tudok
választ, s nem várható a nehézségek gyors megoldása. Abban azonban biztos
vagyok, hogy nem válasz a türelmetlenség, nem válasz a kirekesztés, nem
válasz a megbélyegzés, nem válasz a gyűlölet, nem válasz a bosszú. Az
egyetlen megoldást jelentő keresztény és emberi válasz a szeretet
mindennapi gyakorlása lehet, amely megbékélést hozhat. Hiszem, hogy ez a
megbékélés mindannyiunk vágya, cigányoké és magyaroké egyaránt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, tégy engem a te békédnek eszközévé! Add, hogy: hol a gyűlölet
tombol, oda a szeretet vigyem. Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást
vigyem. Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem. Ahol a kétség
tétovázik, oda a hitet vigyem. Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot
vigyem. Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem. Ahol a
szomorúság fojtogat, oda az örömöt vigyem. Ahol a sötétség rémít, oda a
világosságot vigyem. Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!