KOLOSTOR

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek
kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a
lelkükre kötötte: "Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes
kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal
kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs
kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig
érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem
hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer
embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták:
"Tizenkettőt." "És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele
kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: "Hetet." Erre újra
megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
Mk 8,14-21

Elmélkedés:

Miután Jézus határozottan elutasította a farizeusok azon kérését, hogy
messiási mivoltának különleges jelét adja, tanítványai körében az általa
korábban véghezvitt jelekről beszél, ezek közül is a kenyérszaporítás
csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak ezek, amelyek azt bizonyították,
hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a korban elterjedt volt az a vélekedés,
hogy az eljövendő messiás megismétli az egykori manna-csodát, s kenyeret
ad enni a népnek, miként a pusztában vándorló népet Isten táplálta a
mannával. A mai történetből úgy tűnik, hogy a tanítványok sem értették meg
egész ezen csodák láttán sem, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A
tanítványok megrekednek az anyagias gondolkodás szintjét, Jézus viszont a
lelkiekre tanítja őket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Kelts áldásoddal, ó Uram, s Te igazgasd minden utam, sorsom ösvénye
akármerre térjen. Krisztusom, rajtam tanúsítsd irgalmasságod javait, s
oltalmazz engem szent Anyád nevében. Ahogy az angyal rá vigyázott, s
jászladnál melletted is állott, szamár s ökör közt, ahogy ott pihegtél, ős
Isten, gyenge kisded, s a derék József is, szívében ártatlan hűséggel,
serényen őrizni sosem tankadott: úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
híveként töltsem a napot.
Walter von der Vogelweide