KOLOSTOR

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: "Effeta", vagyis "Nyílj meg!" Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: "Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet."
Mk 7,31-37

Elmélkedés:

Abban a pillanatban, amikor Jézus az égre tekint és a mennyei Atyához
fohászkodik, már sejteni lehet, hogy hamarosan csoda fog történni. Ez a
tekintet az ég felé emeli a beteg ember gyógyulás utáni vágyát és hitét a
gyógyító isteni hatalmában, s lehozza az irgalmas Isten jóságos
pillantását, érintését a beteg számára. Aztán pedig Jézus a betegre
tekint, s ebben a tekintetben a süketnéma felfedezheti Isten
emberszeretetét, amely segíteni akar.
Miközben az Úrra emelem tekintetem, azért fohászkodom, hogy nézzen rám. Az
én lelkemnek is szüksége van a gyógyulásra, a tisztulásra, a megtérésre.
Uram, tekints rám irgalmas szívvel!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz
rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a
kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te dicsőségedbe vezet!
Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni
segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan
álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld
örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket
egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük
szent nevedet mindörökké! Ámen.