Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros
ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e
szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a
beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult:
"Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki
azonnal?" Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lk 14,1-6

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő csodás gyógyítás példa arra, hogy Jézus
következetesen kiáll amellett, hogy még a szombati pihenőnapon is szabad
irgalmas jócselekedeteket végezni. A csodát nem titokban teszi az Úr,
hanem nyíltan, azok előtt, akik a végsőkig ragaszkodnak a szombati
törvények megtartásához, s ennek megsértését látják még a
jócselekedetekben is. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis Jézus küldetésének
része, ugyanakkor istenségének a bizonyítéka. Csodái arról szólnak, hogy
az Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő emberen. Az isteni
irgalmasságnak pedig nincs határa, nem korlátozhatja semmiféle törvény.
Ezt az irgalmas jóságot kellene nekünk is szüntelenül gyakorolnunk ahhoz,
hogy Isten tetszését elnyerjük.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Kérlek Téged, Jézus Krisztusom, legyen a Te szenvedésed az én erősségem,
mely véd, őriz, oltalmaz az élet nehézségeiben. Vérednek hullása legyen
vétkem lemosója, halálod legyen örök dicsőségem, feltámadásod pedig
táplálja bennem a reményt, hogy én is az örök boldogság részese leszek,
aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: "Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: "Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy
Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya
kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi
sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten
meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja
megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a
prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson
minket, embereket. És azért is halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának,
s megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes
valójában élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen
én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a
világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső,
utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
"Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: "Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Időnként találkozok vallásukat kevésbé gyakorló személyekkel. Általában
kérdezés nélkül szoktak arról beszélni, hogy mostanában nem járnak misére
és az imádság sem tartozik mindennapjaikhoz. Ha férfiakról van szó sietve
hozzáteszik, hogy gyerekkorukban milyen sokat ministráltak. Nekem ez a
mentegetőzés olyannak tűnik, mintha csak azt mondanák, hogy "veled ettünk
és ittunk, a mi utcánkban tanítottál". Egykoron tehát kaphattak valamilyen
vallási élményt, de az csak emlék maradt számukra. Nincs jogom senkit
elítélni, de úgy tűnik Jézus szavaiból, hogy e felszínes emlékezés nem
elegendő az üdvösséghez. Lelkünk üdvössége érdekében érdemes komolyan
venni kapcsolatunkat Jézussal.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Maradj velünk, Urunk, mert alkonyodik, és közeleg az este!
Maradj velünk és egész egyházaddal! Maradj velünk a nap alkonyán, az élet
alkonyán, a világ alkonyán is!
Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szentségeddel, vigasztalásoddal
és áldásoddal!
Maradj velünk, amikor ránk ereszkedik a bánat és szorongás éje, amikor
ránk zuhan a kétség és kísértés sötétje s a keserű halál komor éjszakája!
Maradj velünk, mindannyiunkkal, akik tebenned hisznek, az idők végezetéig.

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Simon apostolról, aki nem tévesztendő Simon Péterrel, csak
annyit árul el az evangélista, hogy buzgó volt. A tizenkét apostol nevének
felsorolásán kívül sehol nincs megemlítve a neve. Ő az, aki nem tesz semmi
rendkívülit, hanem csendesen ott van az apostolok között és ott van mindig
Jézus mellett. Nem tesz jelentős hitvallást, mint például Péter, de nem is
hitetlenkedik, mint Tamás. Simon nem vezető egyéniség, nem hangadó, nem
akar az első helyre kerülni. De bizonyára mindig követi Jézust, hallgatja
szavát, látja csodáit. Ezt a csendes tanítványi magatartást is érdemes
megtanulnunk. Így is lehet Jézus közelében lenni.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Esti imádság
Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a
városokat és a falvakat! Küldd a hazatérő édesapa elé gyermekeit a mosoly
angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit. Szerezz
békét a testvérek között! Tedd derűssé ezt a néhány órát mindegyikük
számára, hogy legalább amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki,
hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak
hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged.

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: "Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: "Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

A zsidó törvények szerint arra emlékezvén, hogy a Teremtő is megpihent a
hetedik napon, az embernek is pihennie kell szombaton. A munka megszegné a
szombati nyugalmat, ezért nem szabad senkinek sem dolgoznia ezen a napon.
Ennek az előírásnak a teljes félreértése az, hogy még az irgalmasság
cselekedeteit sem szabad ilyenkor tenni. Jézus éppen arra világít rá az
asszony meggyógyításával, hogy semmiféle törvény nem akadályozhatja őt meg
abban, hogy az Isten Országa jeleként csodát tegyen és irgalmas legyen.
Minket sem akadályozhat meg ebben senki. A felebaráti szeretet arra
kötelez minket, hogy mindig álljunk készen embertársaink megsegítésére, és
sose keressünk kifogásokat.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

A világban a legtökéletesebb az ember.
Az emberben a legtökéletesebb a lélek.
A lélekben a legtökéletesebb a szeretet.
A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.
Szalézi Szent Ferenc

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
"Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

Több mint érzés és több mint cselekedet
Ha már az elmúlt vasárnap felidéztem gimnazista korom egyik nagyszerű
filmélményét a missziókról, akkor talán most sem veszi senki rossz néven,
ha egy másik élményemet is elbeszélem. Már kispap voltam, amikor egy
alkalommal társaimmal együtt színházba mentünk és megnéztük a "Hegedűs a
háztetőn" című zenés darabot. A történet egy Oroszországban élő, zsidó
vallású jóságos tejesemberről szól, akit öt lánygyermekkel áldott meg a
Mindenható. A színdarab egyik legtanulságosabb jelenete az volt számomra,
amikor a tejesember megkérdezi feleségét, hogy szereti-e őt. Az asszony
meglepődik, s nem érti, hogy férje miért kérdezi őt erről, nem foglalkozik
a kérdéssel és tovább végzi teendőit. A tejesember azonban nem tágít, újra
és újra kérdezi feleségét, hogy szereti-e őt. Az asszony azt válaszolja
neki, hogy 25 éve mos, főz férjére, szült öt gyermeket. Mindezek után
hogyan kérdezhet ilyet? De a férfi megint megkérdezi, hogy szereti-e őt.
Az asszony ekkor arról beszél neki, hogy 25 éve együtt élnek, mindenük
közös volt, együtt élték át a boldogságot és a szenvedést. Hogyan lehet
mindezek után ilyet kérdezni? Amikor a tejesember utoljára kérdezi, hogy
szereti-e, akkor végül kimondja, hogy igen, mindez a szeret jele.

Ez a kis párbeszéd azért tanulságos, mert tulajdonképpen mindannyiunkról
szól. Saját környezetünkben sokszor nem vesszük észre a szeretet jeleit,
vagy ha észrevesszük, újabb és újabb megerősítést szeretnénk
embertársainktól. És ugyanígy vagyunk Istennel is. Sokszor sajnos nem
vesszük észre Isten szeretetének a jeleit, vagy ha észrevesszük, újabb
megerősítést szeretnénk. Mindennek hátterében az áll, hogy vágyunk a
szeretetre, az emberek szeretetére, de talán még jobban arra, hogy
érezzük, megtapasztaljuk Isten szeretetét életünkben.

A mai evangéliumban Jézust megkérdezi valaki, hogy "Melyik a legfőbb
parancs a törvényben?" (Mt 22,36). Jézus pedig a szeretet kettős irányú
parancsával válaszol: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel,
teljes lelkeddel és egész értelmeddel" (Mt 22,37) és "Szeresd
felebarátodat, mint saját magadat" (Mt 22,39). Első pillanatban talán
meglepődünk azon, hogy a szeretet "parancs". Igen, a szeretetet Isten
parancsolja nekünk és kéri, hogy tekintsük kötelességünknek a szeretet
gyakorlását. Ugyanakkor a szeretet több mint parancs. Aki megtapasztalta
már saját életében Isten felé áradó szeretetét, annak már nem csupán
"parancs" a szeretet, hanem ennek az isteni szeretetnek a viszonzása,
Isten megelőző szeretetére adott válasz.

A szeretettel kapcsolatban el kell oszlatnunk azt a tévedést, amely a
szeretetet érzelemnek, egy érzésnek tartja. XVI. Benedek pápa így ír erről
első enciklikájában: a Az Isten és az ember találkozásának folyamatából az
is kiviláglik, hogy a szeretet nem puszta érzelem. Az érzések jönnek és
mennek. Az érzés lehet egy nagyszerű, kezdeti szikra, de az egész szeretet
nem ez (Deus caritas est 17.). Ha Jézus csak annyit mondott volna, hogy
szeressünk "teljes szívünkkel", akkor talán gondolhatnánk azt, hogy a
szeretet csak egy érzés. Ő azonban azt mondta, hogy teljes szívünkkel,
teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel kell szeretnünk. A szeretet tehát
áthatja és megmozgatja egész személyiségünket.

Azt is jól tudjuk, hogy elég szavainkkal szeretnünk, hanem
jócselekedetekben is megnyilvánul a szeretetünk. A szeretetszolgálat az
Egyház lényegéhez tartozik, ezért minden keresztény embernek gyakorolnia
kell. Napjainkban gyakran hallani, hogy nem kell ahhoz hívőnek lenni, hogy
jók legyünk az emberekhez. Bizonyára olyanok hangoztatják ezt, akik nem
találkoztak még az isteni szeretettel. Talán érdemes volna megfontolniuk
Szent Pál apostol szavait: "Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem
használ nekem" (13,3). Lehet ugyanis sajnálatból is jót tenni, de lehet
szeretetből is. Jócselekedetünk akkor válik igazán értékessé, ha a másik
ember megérzi belőle szeretetünket, azt a szeretetet, amelynek forrása
maga az Isten.

A szeretet tehát több mint parancs, több mint kötelesség. A szeretet több
mint emberi érzés és több mint emberségből fakadó jócselekedet. Az igazi
szeretetre akkor vagyunk képesek, ha Istenben élünk, mert aki szeretetben
él, az Istenben él.

Befejezésként álljon még itt egy részlet Szent Pál apostol imént már
idézett szeretethimnuszából: "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a
szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem
keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül
a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent
elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha."
(1Kor 13,4-8). Törekedjünk a szeretetre!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz
világosságot, Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket
megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az
élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.
XVI. Benedek pápa

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Tragikus haláleseteket vagy más emberi szerencsétlenségeket látva a
legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi időkben
elterjedt volt az a vélekedés, hogy a szerencsétlenség azért éri az
embert, mert bűnös. Ezen következtetés azonban nem minden esetben igaz a
gyakorlat szerint, hiszen nyilvánvalóan bűnös emberek jómódban élnek
sokáig, míg a becsületesen embereket egyik baj után a másik éri. E
problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a
bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét
is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban.
Azt azonban ne felejtsük, hogy az újjászületés lehetőségének nem emberi
érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal,
hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül
elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.

Aranyszájú Szent János, Ióannész Khrüszosztomosz, Johannes Chrysostomus (Antiochia, ma Antakya, Törökország, Kr. u. 344–354 körül – Comana, ma Amasy, Törökország, Kr. u. 407) Görög egyházi író, az egyházatyák egyike

A kor legnagyobb pogány szónokának, Libaniosznak volt tanítványa, de később felvette a keresztséget, sőt 386-ban pappá szentelték. 397-től hat éven át, 404-ig Konstantinápoly püspöke volt, ezalatt mélyreható reformokat vezetett be: kórházakat és jótékonysági intézményeket hívott életre, a városban lakó gótok számára külön gót klérust szervezett – az ariánus hitet azonban mereven ellenezte, és nagy szerepe volt abban, hogy 400-ban Konstantinápoly népe fellázadt és elűzte Gainas gót főparancsnok csapatait. Megalkuvást nem ismerő magatartása miatt a papság egy része, később maga a császárné, Eudokia is szembefordult vele. Előbb Armeniába száműzték, de mivel innen is állandóan levelezett híveivel, utóbb a Fekete-tenger észak-keleti partvidékére toloncolták át – ide utaztában halt meg.

Mint pap és egyházfő, de még mint író is a gyakorlat embere volt: még kb. 20, elméleti jellegű műve is a korabeli kereszténység mindennapos problémáit tárgyalta, úgymint házassági erkölcs, papi élet, aszkézis stb. Munkássága nem maradt ránk teljes egészében, de így is a legterjedelmesebb a görög egyházatyák közt. Gerincét levelei és beszédei alkotják. Beszédeinek száma az ezret is meghaladja, több száz közülük ma is kiadatlan, s csak a legutóbbi évtizedekben is egyre újabbak kerülnek elő. Ezekben hol bibliai helyeket magyaráz, hol ünnepekről, szertartásokról szól, néha mártírok és egyházfők emlékét eleveníti fel, vagy épp egy-egy visszásság, például a színház- és kocsiverseny-őrület ellen száll síkra. Beszédei művelődéstörténeti szempontból is roppant értékesek, akárcsak ránk maradt 236 levele, amelyek közül külön említést érdemel a hívéhez, Olümpia diakonisszához írott 17 levél.

Már korán óriási népszerűségre tett szert: jellemző, hogy amikor meghívták püspöknek, hívei tiltakozását elkerülendő, lopva kellett távoznia Antiochiából. Mindinkább növekvő tekintélyét tanúsítja a nevéhez a 6. századtól tapadó jelző, a Khrüszosztomosz (aranyszájú) is. Neve alatt sok, nem tőle származó irat is forgalomba került. Kétes a hitelessége mintegy félezer beszédének, biztosan nem az ő műve az ortodox egyházban ma is használatos Khrüszosztomosz-liturgia illetve a Kaiszaroszhoz intézett levél sem, amely a reformáció korában sok vita alapja volt.

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: "Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: "Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Miután a tegnapi evangéliumban Jézus arról beszélt, hogy személye
békétlenséget kelthet az emberek, sőt, akár családtagok között is, ma azt
ajánlja mindannyiunknak, hogy törekedjünk mindig keresni a békés megoldási
lehetőségeket. "Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság?" -
kérdezi az Úr. A béke megtalálásának feltétele tehát az igazság meglelése.
Nem azt mondja Jézus, hogy mindenki ragaszkodjon a maga igazságához vagy a
saját vélt igazához, hanem, hogy közösen kell keresni az igazságot,
amelynek gyümölcse majd a békesség létrejötte lesz. A békességre
törekvőket nem véletlenül nevezi boldognak Jézus. Ahol sikerül
megvalósítani a békét, ott az Isten országa valósul meg.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó irgalmas Atyánk, a te Fiad, Jézus Krisztus, az élők és holtak bírája, az
első eljövetel alázatában megváltotta az emberiséget a bűntől, és
dicsőséges visszatértekor számon fog kérni minden bűnt: atyáinktól,
testvéreinktől és tőlünk, a te szolgáidtól, akik a Szentlélek indítására
teljes szívvel bánva bűneinket visszatérünk Hozzád. Légy hozzánk irgalmas
és bocsásd meg bűneinket!
II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy tanítványainak körében még a
családtagok között is viszálykodás támadhat amiatt, hogy egyesek
elkötelezik magukat mellette, míg mások szembefordulnak vele. Sok
családban manapság is szinte mindennapi viszálykodás tárgya, hogy az egyik
házastárs gyakorolja vallását és a gyermekeket is erre igyekszik nevelni,
a másik viszont nem él vallásosan. Jézus szavait nyugodtan érthetjük úgy,
hogy csupán a családi béke kedvéért nem lehet lemondani a
vallásgyakorlatról, a templomba járásról vagy a gyermekek hitre
neveléséről. Hiszen ha valaki ezt tenné, házastársa könnyen mondhatná
utána, hogy lám, nem is annyira fontos ez a dolog. Az imádkozás sokat
segíthet a helyzet feloldásában, a családi béke megtalálásában.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Már egészen kicsiny gyermekként hozzászoktunk ahhoz, hogy valaki számon
kéri tőlünk kötelességünk teljesítését, és felelősségre von, ha valamit
nem tettünk meg, illetve rosszul tettük. Gimnazisták és egyetemisták jól
tudják, hogy a számonkérés idejének közeledése milyen lelki terhet jelent
az embernek, főként akkor, ha valamilyen mulasztás terheli a lelket. Mások
nyugodt lelkiismerettel várják a megmérettetés napját felkészültségükben
bízva.
A végső időkben Isten is számon kéri tőlünk, hogy mit tettünk földi
életünk során. Egyesek rettegnek ettől a naptól, mert mulasztásaik vannak,
mások viszont mindig készen állnak a találkozásra. Az egyik embert inkább
a felelősségre vonástól és büntetéstől félelem kényszeríti kötelességei
teljesítésére, a másikat az Isten iránti szeretet. Az utóbbi könnyebb.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként
értékeljük, mert telve van további ígéretekkel!
II. János Pál

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,
rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés:

Érdekes szerepcseréről hallunk a mai evangéliumban. A végső időkben a
szolgák ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi majd a szolgák
feladatát. Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra
jöttével emberi testet vett fel Isten. Jézus pedig nem úrként vagy
királyként járt körbe a földön, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei
Atya alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa
szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte
apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán,
példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten
szenvedő szolgájaként halt meg.
Én kinek szolgálok?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
teher legyen, hanem öröm.

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
"Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A múlt héten pénteken az isteni gondviselésről olvastunk az evangéliumnak.
E részben Jézus arra bátorított minket, hogy ne aggódjunk életünk és
megélhetésünk miatt, mert Isten gondoskodik rólunk. Tanítását persze nem
érti meg mindenki, s vannak olyanok, akik az isteni gondoskodás helyett
inkább a földi javakban, az anyagiakban bíznak. Ennek példáját láthatjuk a
mai történetben. Mivel a zsidó családokban a legidősebb fiú volt mindig az
örökös, ezért többiek nem kaptak örökséget. Egy ilyen, örökség nélküli
ember fordul Jézushoz, mert úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot
jelentene az, ha testvére lemondana javára az örökség egy részéről. Vajon
rá merem-e bízni magamat teljesen az isteni gondviselésre?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!

Missziós Világnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és
a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: "Mester! Tudjuk, hogy igazat
beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy
tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus felismerte
gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: "Miért kísértetek, ti képmutatók!
Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük: "Kinek a képe
és a felirata ez?" Azok azt felelték: "A császáré." Erre ő így szólt
hozzájuk: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré - az
Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták
őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés:

Elmenvén az egész világra
Közel húsz esztendővel ezelőtt még gimnazista diákként láttam az 1986-ban
készült és Oscar-díjat kapott, A misszió című filmet. A film a XVIII.
század közepe táján játszódik Dél-Amerikában és a jezsuita szerzetesek
hitterjesztő munkáját mutatta be a mai Paraguay, Argentína és Brazília
határvidékén élő guarani indiánok között. Erre a vidékre az első missziós
jezsuita szerzetesek alig 70 évvel az amerikai kontinens felfedezése után
érkeztek 1560 táján azzal a szándékkal, hogy az itt élők körében hirdessék
Jézus Krisztus tanítását. Az őslakos guarani indiánok kisebb törzsekben az
őserdőkben éltek ebben az időben, ugyanúgy, mint sokan ma is. Az ő
közösségeikhez csatlakoztak, az ő egyszerű életformájukat vették fel a
missziósok, akik igencsak nehéz körülmények között végezték az evangélium
hirdetését. Tévedés volna azonban azt gondolnunk, hogy missziósok egyetlen
feladatuknak az őslakosok keresztény hitre térítését tekintették.
Mindemellett termelő közösségeket hoztak létre, amelyekben földművelésre
és állattenyésztésre tanították az indiánokat, akiknek a nyelvét
megtanulták. Az guaranikkal közösen olyan missziós telepeket, kisebb
városokat, ún. redukciókat építettek, amelyek három-négyezer embernek
adtak otthont, ugyanakkor védelmet biztosítottak a spanyol és portugál
hódítókkal szemben. Az európai hódítók ugyanis nem embernek, hanem
állatnak tartották az indiánokat alacsony termetük és nomád életmódjuk
miatt, és vadásztak rájuk, hogy rabszolgaként eladhassák őket. A misszió
című film a missziósoknak és az indiánoknak a hódítókkal szemben vívott
hősies küzdelmét is hitelesen mutatja be.

Amikor diákként láttam a filmet, elcsodálkoztam azon, hogy néhány
évszázaddal korábban éltek és még ma is élnek olyan emberek, akik
hazájukat elhagyva egy távoli országba indulnak az evangélium
terjesztésére, és az a gondolat ébredt bennem, hogy szívesen megnézném
egyszer ezt a vidéket. Vajon mi maradhatott meg az egykori missziósok
lelkes munkájából? S vajon vannak-e olyan emberek, akik folytatják az
általuk megkezdett munkát? Idén nyár végén aztán teljesülhetett régi
vágyam, és egy tanulmányút keretében néhány paptársammal eljutottam a
filmben látott missziós vidékekre. Az egykoron virágzó missziós telepeknek
mostanra csak a romjai találhatók meg. A templomokat és az épületeket
szinte teljesen lerombolták, a köveket széthordták. De még ezek mostanra a
világörökség részévé nyilvánított romok is árulkodnak arról, hogy a
missziós szerzetesek irányításával az indiánok művészi szinten tanulták
meg a kő- és fafaragást, és mesteri fokon sajátították el az építészet
fortélyait. A missziósok hamar felfedezték, hogy milyen nagy hatással van
a zene az indiánokra, ezért énekelni és zenélni tanították őket, de
megtanították őket a hangszerkészítésre is. Jó volt megtapasztalni, hogy
bár az évszázadokkal korábban emelt épületek romokban hevernek, a vallási
élet virágzik, a hívek aktíva részt vesznek közösségük eseményein,
vallásosságuk belső meggyőződésből fakad. Az őserdőben ugyanakkor még ma
is élnek olyan indián törzsek, akik alig hallottak egy keveset a
keresztény hitről, tehát szükség volna új missziós hivatásokra. A helyzet
jól jellemzi, hogy például Argentínában a magyar származású Varga János
atya 27 településre jár szentmisét tartani.

Érdekes volt látni, hogy ezek az emberek a legnagyobb szegény ellenére is
boldogan élnek. Alig van ruhájuk, mindennap vadászni kell az erdőben
valami ennivalóért, apró nádviskóban élnek, a földön alszanak, de mégis
boldogok. Nincs televízió, nincs számítógép és internet, nincs
mobiltelefon, és egyáltalán semmiféle modern technikai eszközük sincs, de
mégis boldogok vagy talán éppen azért boldogok, mert nincsenek ilyesféle
holmijaik. Nem lopnak, igaz, nincs is mit, nincs bűnözés és nincs
agresszió, a szülők például sosem emelnek kezet gyermekükre, hanem szépen
elbeszélgetnek velük, ha valamit rosszul tettek. Szabadon élnek, és ha
kedvük támad más vidékre költözni, könnyen megtehetik, hiszen bárhol
tudnak maguknak nádból új házat építeni. Ha figyelembe veszem, hogy az
európai ember az indiánok földjén talált arany kincsekért és a
rabszolgasorba kényszerítettekért cserébe csak háborút, viszálykodást és
anyagi haszonszerzésre épülő civilizációt adott cserébe, az a gondolatom
támad, hogy nekik biztosan jobb lett volna, ha Kolombusz Kristóf hajóit
sosem sodorta volna arra a szél, s most is háborítatlanul élnének a
vadonban.

Ma, a missziós vasárnapon gondoljunk azokra, akik egykor életüket áldozták
más népek megtérítéséért, s imádkozzunk azokért a missziós szerzetesekért
és szerzetesnővérekért, akik családjukat és hazájukat elhagyva vállalják a
hit terjesztését más földrészek távoli országaiban, s Krisztus parancsát
teljesítve "elmenvén az egész világra" hirdetik a szeretet evangéliumát.
Ők igen nehéz körülmények között tartanak fenn iskolákat, kórházakat vagy
más oktatási, illetve egészségügyi intézményeket. A mai gyűjtés alkalmat
ad nekünk arra, hogy lehetőségeink szerint nagylelkűen segítsük az ő még
inkább nagylelkű munkájukat és szolgálatukat. Imádkozzunk azért, hogy
legyenek új missziós hivatások, legyenek olyan fiatalok, akik elkötelezik
magukat Krisztus tanításának hirdetésére! Imádkozzunk azért, hogy a
missziós munka eredményes legyen, és eljusson az Evangélium örömhíre a
világ minden népéhez.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mária, az Egyház Anyja és az evangelizáció Csillaga! Légy velünk az úton,
ahogy Pünkösd napján is ott álltál a tanítványok mellett. Bizalommal
fordulunk hozzád, hogy közbenjárásodra az Úr adja meg nekünk a kitartás
ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye,
mindannyiunk ügye.

Szent Lukács evangélista

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Üres kézzel, de szívükben Jézus tanításával indulnak útnak a tanítványok,
hogy mesterük kérésére hirdessék Isten Országának örömhírét. Az
igehirdetés sikeréhez nincs is szükségük másra, hiszen az igazság tanítása
olyan belső erővel rendelkezik, amely meggyőzi az embereket. A tanítás
továbbadásának szolgálatába lép be a ma ünnepelt Szent Lukács azáltal,
hogy evangéliumában összegyűjti mindazt, ami az apostoli igehirdetésben
Jézusról és tanításáról szól, a szintén által írt Apostolok
Cselekedeteiben magát az apostoli igehirdetést és annak fogadtatását
rögzíti.
Lukács evangéliumának több jellegzetessége közül most azt az egyet emeljük
ki, hogy csodálatos imákat tartalmaz. Az imádság útján való
előrehaladásunkban kiváló eszköz lehet e harmadik evangélium olvasása.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Boldogan üljük diadalod napját,
Szent Lukács, melyen piros véred omlott,
és így szereztél koszorút a mennyben
érdemeiddel.

Szentlélek által vezettetve gyűjtőd
Krisztus Főpásztor szavait, csodáit;
mily nagy irgalmú, könyörületes volt,
sorra leírtad.

Művészi gonddal lejegyezted azt is,
mik teszik Jézus követőit naggyá,
s népe kezétől milyen új csodákat
lát az utókor.

Pál szívét láttad, útitársa voltál,
mély hite bátor követője lettél;
add, hogy a szívünk szeretetre gyúljon,
krisztusi lángra.

Orvos is voltál, bajainkra hozz írt,
küldd el a hitnek öröm-orvosságát,
hogy élvezhessük mi is egykor Istent,
vígan örökké. Ámen.

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek -
azonfelül, hogy megöl - arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek."
Lk 12,1-7

Elmélkedés:

Jézus az isteni gondviselésről beszél a mai evangéliumban, amely arra
irányul, hogy mi emberek eljussunk az üdvösségre. A gondviselés nem más,
mint hogy Isten időnként beleszól az életünkbe, s megad nekünk valamit,
ami szükséges a boldogságunkhoz, de itt ne mindig a földire, hanem az örök
boldogságra gondoljunk. Sokszor imádkozunk azért, hogy Isten megtegyen
nekünk valamit, nyúljon bele az életünkbe, aztán mégsem teljesül a
kérésünk. Más esetekben pedig azt szeretnénk, hogy ne törődjön velünk, ne
vegye észre a hibáinkat, ne kérje számon bűneinket, de ilyenkor ő mégis
beleszól életünkbe, s megpróbál visszavezetni minket a helyes útra. Isten
mindig a mi lelkünk javát tekinti, számára a mi üdvösségünk a fontos, s
ennek tekintetében tesz meg nekünk valamit vagy nem. A gondviselés kettős
vonatkozása tehát azt jelenti, hogy Isten megadja, ami szükséges az örök
élethez, de nem adja meg, ami akadályozhatna minket ebben.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám. Ámen.

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: "Jaj nektek, akik
síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek!
Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és
egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem
hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk.
Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot
kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől,
Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület
között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt
a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát.
Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok."
Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy
felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon
fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel
vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus egészen kemény szavakkal beszél arról, hogy
nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt prófétákért. A felelősséget
azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert
nem hallgattak Isten küldötteinek szavára, s nem tértek meg. Felelősséggel
tartoznak tehát mind gonosz cselekedeteikért, mind a lelki megtérés
elmulasztásáért. Jézus szavai a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért
mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt. Talán
azért, mert Jézus már most előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a
hibába esik, mint a korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy megölik
Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit a
prófétákat. S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a
korábbiak.
Én vagyok a felelős azért, hogy hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára
vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy nem.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget.
Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az
emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek
akaratod szerint a világosság gyermeke!
Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek
általam hozzád találjanak!

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: "Jaj
nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok!
Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános
tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket
kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak - anélkül, hogy
tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha
ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: "Jaj
nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46

Elmélkedés:

Jézus azt állítja a mai evangéliumi részben, hogy a törvénytudók
elviselhetetlen terhet raknak az emberekre, s hordozásukhoz nem nyújtanak
segítséget. De mi ez a teher? Mire gondol Jézus? Talán a Törvényre, amely
sok ember számára valóban teher lehet, de amely végül is az Istennel való
szövetségnek és kapcsolatnak az alapja? Igen, Jézus a törvényekre
gondolhatott, de mindegyikre. Meg kell különböztetnünk az eredeti isteni
törvényt és az ehhez kapcsolódó emberi parancsokat. Isten törvénye
valójában nem lehet olyan teher senki számára, amelyet a saját üdvössége
érdekében ne tudna vállalni. Jézus nem is erre gondolt, hanem azokra a
kiegészítésekre, amelyek megnehezítették az emberek életét. Igazi
bölcsességre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az
igazságosságra és a szeretetre irányuló, mindenki számára megtartandó
isteni törvényeket a vallásosság megtartásának külső látszatát keltő
törvényektől.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene? Ha ily édes
a te dicséretedre való emlékezés, mi lesz majd akkor, Istenem, ha
istenséged sugárzásában megjelenik dicsőséged!
Nagy Szent Gertrúd

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt
hozzá: "Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az
alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!"
Lk 11,37-41

Elmélkedés:

A zsidó törvények és szokás szerint minden étkezés előtt kezet kellett
mosni, s ennek elsősorban egészségügyi okai voltak. Ezt napjainkban mi is
így tesszük. A betegségek megelőzése érdekében alaposan megmossuk
kezünket. Jézus ezt a szokást nem teszi meg, ahogyan az evangélium
beszámol erről. Nem tudjuk pontosan, hogy mi lehetett ennek az oka, hacsak
nem az, hogy valamit tanítson vele. A tanítás pedig el is hangzik: Nem
elegendő a külső tisztaságra, a test megtisztítására törekedni, hanem a
lelkünk tisztaságáról, szívünk szándékainak tisztaságáról is gondoskodnunk
kell. Isten ugyanis mindig azt nézi, hogy mi lakik a szívünkben és milyen
szándék irányítja cselekedeteinket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek!

________________________________

Aktuális:
10 millió e-vangélium e-mail
Kedves barátaim!
Egészen pontosnak tekinthető számításaink szerint holnap, azaz 2008.
október 15-én megy ki a 10 milliomodik e-vangélium e-mail. Azt sajnos nem
lehet megmondani, hogy a 15375 listatag közül éppen ki kapja meg, de
nyugodtan gondolhatja mindenki holnap azt, hogy az övé a 10 milliomodik
üzenet.
Ez a nagyságrend 2004. július 9-én, az első e-vangélium elküldésekor még
elképzelhetetlen volt számomra. Hálával tartozok Istennek azért, hogy
eszembe juttatta az ötletet, hogy az internettel egy nagyszerű
evangelizációs eszköz áll rendelkezésünkre. És köszönettel tartozok
nektek, mindazoknak, akik terjesztitek a lehetőséget.
Olvassátok, éljétek és hirdessétek az Evangéliumot!
István atya

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
"Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel
együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket,
hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van,
mint Jónás."
Lk 11,29-32

Elmélkedés:

Isten szeretetéről tanúskodik az a tény, hogy időnként figyelmezteti a
helyes útról letérő embert. Néha egy-egy személyt küld, aki világosan
megmondja, hogy milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik
bűnös életéhez vagy egyértelműen megmondja, hogy mit kell tenni a jövőben.
Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál
figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, illetve értelmezni.
De ezek az isteni jelek is azt a célt szolgálják, hogy megváltoztassuk
életünket. Aki viszont semmibe veszi Istent és az Ő törvényeit, annak
semmiféle jel sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz.
Meghallom-e Isten bűnbánatra szólító szavát?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mindenható, kegyelmes és könyörületes Atyánk! Eltévedtünk, s mint
elveszett juhok letértünk útjaidról. Túlságosan saját szívünk tervei,
szándékai és kívánságai után futottunk. Megsértettük szent törvényeidet.
Azt tettük, amit nem lett volna szabad. De Urunk, Te légy irgalmas
hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, akik megvallják
hibáikat. Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra, azon ígéret
miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk által. És
őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélő, neked
tetsző, becsületes és tisztességes, komoly életet éljünk szent neved
dicsőségére.

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: "Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: "A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött,
hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt
menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: "Barátom, hogy jöhettél be ide,
ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király
megparancsolta a szolgáknak: "Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

Boldogok a meghívottak
Házasságra készülő jegyesektől tudom, hogy az esküvői előkészületek egyik
legnehezebb feladata a meghívottak névsorának összeállítása. Bár az
esküvők esetében nem szoktak spórolni, mégis a család anyagi helyzete
meghatározza, hogy hány fős lakodalmat tudnak tartani. A fiatalok akár
több héten keresztül is gondolkoznak azon, hogy kiket kell feltétlenül
meghívniuk életük megismételhetetlen eseményére, s rajtuk kívül még kik
azok, akiknek részvétele fontos számukra. Szempont továbbá az is, nehogy
valaki megsértődjön, mert nem hívják meg az esküvőre. Egyeseknek elegendő
egy szép meghívót küldeni, de a szokásoknak megfelelően a legközelebbi
rokonokat illik személyes is felkeresni és meghívni. A meghívottaknak
természetesen illik részt venniük mind a polgári ceremónián, mind a
templomi szertartáson, valamint az azt követő lakodalmi vacsorán. A
lakodalmas násznép létszáma egészen különböző lehet. Vannak szűk családi
körben rendezett kisebb lakodalmak, és vannak nagyobb mulatságok,
amelyeken akár több száz fő is jelen lehet, hogy együtt ünnepeljen az új
házaspárral.

Az imént felolvasott evangéliumban is egy lakodalom előkészületeiről és a
vendégek meghívásáról hallottunk. A Jézus által mondott példabeszéd
szerint egy király lakodalmat rendezett a fiának, s erre az eseményre
hívott meg vendégeket. A meghívottak azonban meglehetősen tiszteletlen
vagy illetlen módon mindenféle kifogást keresve visszautasították a
meghívást. Mivel az ünnepségre már minden elő volt készítve, s a király
nem szerette volna, ha elmarad az esküvő, kiküldte szolgáit, hogy
válogatás nélkül mindenkit behívjanak a város utcáiról. Jött is boldog,
boldogtalan és megtelt a ház. A történet azzal fejeződik be, hogy a király
eltávolíttat egy személyt az ünneplők közül, aki nem volt ünnepi ruhába
öltözve.

A példabeszéddel Jézus nem esküvői tanácsokat szeretne adni, hanem -
miként ezt az evangéliumi szakasz bevezető mondta elárulja - az Isten
országáról vagy más kifejezéssel a mennyek országáról beszél. Isten meghív
minket, hogy vele éljünk. Nem gondolkozik azon, hogy kit hívjon meg és kit
ne, nem vesződik a meghívottak listájának összeállításával, hanem
mindenkit meghív. Mindannyiunkat arra hív, hogy vele éljünk. Egy boldog
életre hív minket. Ne keressünk kifogásokat és ne utasítsuk vissza
meghívását! Hallgassunk küldötteinek szavára! Fogadjuk el szeretetteljes
hívását!

A történet helyes értelmezéséhez szempontul szolgál továbbá, hogy az
elmúlt vasárnapon felolvasott, a gonosz szőlőmunkásokról szóló beszéd
folytatása ez a rész Máté evangéliumában. A szőlőmunkások hibája az volt,
hogy elbizakodottak voltak és azt gondolták, hogy könnyen megszerezhetik
maguknak más tulajdonát, azaz könnyedén övüké lehet az Isten országa. A
mai példabeszédben az ünnepi ruha nélkül érkezett vendég szintén
elbizakodott volt, s azt gondolta, hogy semmit sem kell tennie annak
érdekében, hogy méltónak bizonyuljon a királyi meghívásra. Ne legyünk
tehát elbizakodottak! Isten meghívásához akkor leszünk méltóak, ajándékát
akkor nyerhetjük el, ha ünnepi ruhába öltöztetjük lelkünket, azaz
szakítunk bűneikkel.

Befejezésül még egy megfontolandó gondolat: Minden szentmisén Isten meghív
minket vendégségre. Először meghív minket az ige asztalához, a tanítás
asztalához, amelyet úgy fogadunk el, hogy figyelmesen meghallgatjuk
tanítását és kifejezzük készségünket annak megtartására. Ezután meghív
minket az oltár asztalához, egy ünnepi asztalhoz, hogy Krisztus testével
táplálkozzunk. Ezt a hívását úgy fogadjuk el, hogy a szentmisén
szentáldozáshoz járulunk. Ha nem élünk a szentáldozás lehetőségével, akkor
tulajdonképpen visszautasítjuk hívását. A szentmisét bemutató pap
közvetlenül a szentáldozás előtt Krisztus testét és vérét felmutatva a
következőket mondja: "Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus." Igen,
valóban boldogok vagyunk, mert mindannyiunknak szól ez a hívás.
Boldogságunk akkor válik teljessé, ha el is fogadjuk Jézus hívását és
szentáldozáshoz járulunk. "Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus."
Ehhez hozzátehetjük még: Hát még azok milyen boldogok, akik elfogadják
hívását és ünnepi ruhába öltözött lélekkel táplálkoznak az Úr szent
testével.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Végtelenül szerető Atyám, aki botlásaim ellenére újra és újra magadhoz
hívsz, visszahívsz atyai házad szeretetébe, visszahívsz a menedéket adó
házba, meghívsz az ünnepi lakoma házába, meghívsz engem az ünnepi
asztalhoz, örömöd asztalához, a szeretet asztalához. Add segítségedet,
hogy mindig elfogadjam hívásodat és részese legyek a Te országod örömének!

"Kerüld a zajt és a gyűlöletet, és emlékezz, milyen békesség rejlik a csöndben.

Légy mindenkivel jó viszonyban, amíg ez az elveid feladása nélkül lehetséges.

Érthetően és nyugodtan mondd el az igazadat, de hallgass meg másokat,
még ha ostobák vagy tudatlanok is - nekik is lehet jó gondolatuk.

Kerüld a hangos és agresszív embereket, mert csak zaklatják az elmét.

Ha összehasonlítod magad másokkal, lehet, hogy büszke leszel, lehet, hogy elkeseredsz,
mert mindig voltak és mindig lesznek nálad nagyszerűbb és egyszerűbb emberek.

Élvezd a tetteidet éppúgy, mint terveidet.

Törődj a sorsoddal, akármilyen szerény is - ez valóban a tulajdonod,
bár a szerencse forgandó.

Légy óvatos az ügyeid intézésében, mert gyakori a csalás.
Ez azonban ne vakítson el téged, mert az erény létezik - sokan küzdenek magas eszmékért,
és a mindennapi élet tele van hősiességgel.

Légy önmagad, sohase tettessél olyan érzelmeket, amiket nem érzel.

Ne légy cinikus a szerelemben sem, mert az a kiábrándultság ellenére is örökkévaló,
miként a kiszáradó, de mindig megújuló fű.

Az idő múlásával mondj le méltóságteljesen az ifjúság örömeiről.

Fejleszd lelki erődet, hogy az pajzsként szolgáljon a váratlan balszerencse csapásaival szemben,
de ne gyötörd magadat képzelt veszedelmekkel. Gyakran szül félelmet a fáradtság és a magány.

A szükséges fegyelmen túl légy kíméletes önmagaddal.

A világmindenség gyermeke vagy, nem kevesebb a fáknál és a csillagoknál-
jogod van a létezéshez! S akár tudod, érzékeled, akár nem, a világegyetem kitárul előtted...

Az élet zajos forgatagában tarts békét önmagaddal és a lelkeddel.

A gyakran előforduló csalás, az egyhangú munka és a kudarcba fulladt álmok ellenére is
gyönyörű ez a világ.

Légy óvatos! Törekedj a boldogságra!"

Attól, aki ígéretet tesz arra, hogy imádkozik érted, kérdezzed meg, hogy áll Istennél?

Az Istentől kért segítség ne irányuljon Isten ellen.

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből:
"Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!" Erre ő
így válaszolt: "És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják
és meg is tartják!"
Lk 11,27-28

Elmélkedés:

Boldog, aki olvassa - szól a most tartó, s lassan a vége felé közeledő
Biblia-éve jelmondata. Mivel egy ilyen mottónak rövidnek kell lennie,
ezért nem folytatódik, de könnyen kitalálható, hogy nem egyszerűen csak az
olvasás teszi boldoggá az embert, hanem akkor válik boldoggá az olvasó, ha
ez a tanítás irányítja életét. A mai evangéliumban Jézus éppen erről
beszél, amikor boldognak mondja azokat, akik "Isten szavát hallgatják és
meg is tartják". Ha megelégednénk a puszta olvasással, az könnyen azt
jelenthetné, hogy csupán egy szép irodalmi alkotásnak tartjuk a bibliát,
de az olvasottak csak holt szöveg maradna számunkra. Isten szava úgy válik
elevenné, hogy megvalósítjuk azt életünkben.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szeretet Lelke, emésztő tűz, szállj szívembe, hogy abban az örök Ige újra
testet öltsön, másodszor is emberré legyen bennem, és az ő titkai
lelkemben megújuljanak! Segíts, hogy Krisztus, az örök Ige, életté váljon
bennem!

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög
kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt
mondták: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: "Minden önmagában
meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában
meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok,
hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub
segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével
űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis
Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az
Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig
van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi,
elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki
nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a
tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos
pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában:
"Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem." Odamegy, és azt látja, hogy
egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbehozták. Erre elmegy, hoz magával
hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott
laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt."
Lk 11,15-26

Elmélkedés:

A betegeken véghez csodás gyógyulások láttán méltán merült fel a
kortársakban, hogy honnan van Jézusnak ereje e rendkívüli tettekhez?
Honnan származhat hatalma, amellyel olyan dolgokra képes, amelyre egyetlen
ember sem? A mai evangéliumban azokról hallottunk, aki valamiféle ördögi
hatalmat, sátáni erőt sejtenek felfedezni Jézus cselekedeteinek
hátterében. Jézus világosan rámutat ezen vélekedés belső ellentmondására,
hiszen csodái mind-mind a gonosz lélek emberek feletti hatalmának
megtörését jelentik. És miért is akarna az ördög segítséget nyújtani
ahhoz, hogy elveszítse hatalmát az emberek felett? Jézus valójában annak a
mennyei Atyának a segítségével tesz csodákat, aki azért küldte el a
világba, hogy megszabadítsa az embereket a gonosz befolyásától.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, szükségem van Rád, hogy nap mint nap taníts, mert minden napnak
megvan a maga kívánsága és baja! Áldj meg, Uram, a lelkiismeret
világosságával, hogy érezzem és értsem sugallataidat!

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: "Tegyük fel, hogy
valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s
nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból,
erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége
van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és
találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap,
aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle."
Lk 11,5-13

Elmélkedés:

Jézus példabeszéde szerint barátjának "erőszakossága miatt" teljesíti az
ember a kérést. Mivel Jézus itt a kérő imádságról beszél, arra
következtethetünk, hogy amikor valamit kérünk imáinkban Istentől, akkor
nyugodtan legyünk erőszakosak. Ez a szó természetesen kicsit furcsának
tűnik, ezért szerencsésebb azt mondanunk, hogy legyünk kitartóak,
állhatatosak a kéréseinkben, s ne hagyjuk abba, ha rögtön nem teljesül a
kívánságunk. Kéréseink megismétlésére természetesen nem azért van szükség,
mert Isten nem hallja meg azt elsőre vagy nem akarja első szóra
teljesíteni, hanem azért, hogy kitartó imánk során megtisztuljon kérésünk,
s csak olyat kérjünk, amire valóban szükségünk van lelkünk javára.
Ugyanakkor az állhatatos kérések során tudatosul bennünk, hogy rászorulunk
Isten segítségére, s egyedül ő képes betölteni szívünk vágyait!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenem! Önts a szívembe olyan vágyakat, amelyeket egyedül Te tudsz
kielégíteni!
Adj ajkamra olyan kéréseket, amelyeket egyedül Te tudsz meghallgatni!
Hadd vigyek véghez olyan tetteket, amelyeket egyedül Te tudsz megáldani!
Ókeresztény imádság

1896 Október 8. (112 éve történt)
Magyarok Nagyasszonyának ünnepe

A hagyomány szerint Szent István király, halála előtt, Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként adták át nemzedékről nemzedékre. Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária - tiszteletnek ezt a nemzeti jellegét, és XII. Leó pápa 1896-ban külön ünnepet engedélyezett, Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ára tette át. 1980-ban II. János Pál pápa ezen a napon szentelte fel a Szent Péter - bazilika altemplomában az új magyar kápolnát, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.






A magyarok Nagyasszonyának ünnepe

Magyarok Nagyasszonyának ünnepét XIII. Leó pápa 1896-ban engedélyezte, Vaszary Koloss esztergomi érsek kérésére. Különös jelentősége van a dátumnak, hiszen Magyarország ezeréves fennállásának évében mintegy ajándékba kaptuk az egész magyar nemzet számára. Eredetileg október második vasárnapjára esett, de X. Szent Piusz pápa liturgikus reformjának köszönhetően - mely megszabadította a vasárnapokat a rájuk rakott állandó ünnepektől - a különleges magyar ünnep napja 1910 után október 8-a lett.

A magyarság körében ősidők óta mélyen él Mária tisztelete. Templomaink világában Jézus és a szentek mellett felettébb sok a Máriával kapcsolatos dekoráció, nem beszélve máriás énekeinkről, melyek az ősi néphit továbbéléséről tanúskodnak. Már őseink a kereszténység felvétele előtti hitének rendszerében is találhatunk olyan elemeket, melyek, ha közvetett módon is, de gyökerei lehetnek nemzetünk különleges Mária-tiszteletének.

Ennek a tiszteletnek első, mintegy "hivatalos" kifejező alakja Szent István király. Tudjuk, hogy első királyunk nagy gondja volt az utódlás kérdése, hiszen fia, Imre meghalt.

Vallotta ugyanakkor a Szentírás szavait: "Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!" (Zsolt 146, 3) Ezért olyanra bízta országát, aki tud segíteni, Isten Anyjára. Így lett Magyarország Mária országa.

Mária tiszteletünket a középkortól mind a mai napig írásos emlékek is megörökítik. Ilyen például az 1192-95 között keletkezett Pray- kódex, mely hazánk első teljes misekönyve, mely már bejegyzi a Szeplőtelen fogantatás ünnepét, s ez európai viszonylatban is nagyon korai. Középkori kódexekben gazdag imádság irodalmat találhatunk, mely szintén egyedülálló térségünkben, s a magyar nép valós ragaszkodását fejezi ki.

Meggyökerezett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a Szentkorona, a koronázó palást, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idősebb, mint lobogónk hármas színe. Az ország pénze 1848-ig Mária képét viseli. Protestáns erdélyi fejedelmeink, Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György csakúgy Máriásokat veretnek, mint a katolikus II. Rákóczi Ferenc. Amikor ő megindul hadaival "Istenért és szabadságért", Máriás zászlók alatt vonul, pedig kurucai többsége nem-katolikus. Kiáltványa, a Recrudescunt 100 sérelme közt ott van, hogy Bécs elvitte a pócsi könnyező Mária-képet, s már nem imádkozhat előtte a magyar. Ezt a kiáltványt a nem katolikus Ráday Pál szövegezi! A nagyhatalmú Szűzhöz esdekelt gyönge, esendő népünk szüntelen: Élet, édesség, reménység!

Ez a ragaszkodás a világon, egyedülálló módon népénekeinkben fogalmazódik meg. A Mária-énekek hangulata, érzelmi telítettsége, közvetlen hangvétele bemutatja kapcsolatunkat a Boldogságos Szent Szűzzel. Különösen a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének az, amely összefoglalja - sokáig nemzetünk himnuszaként - népünk óhaját, kéri a történelemben sokszor negatív kimenetelű események elszenvedőjeként pártfogását. Eredményesen! Csak rajta keresztül juthatunk el "az istenfélelemnek, megismerésnek" útjára, ő mutat be minket Szent Fiának. Bizalmunk alapja az Ő Szentháromsághoz fűződő különleges viszonya: Ő Isten teremtménye (leánya), ugyanakkor a Szentlélek erejéből a megváltó Isten édesanyja. Talán sokszor hallottuk, de most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária közbenjárására, védelmére népünknek, mint most. Kövessük az ő példáját engedelmességben, szelídségben, imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben! Figyeljük üzeneteit, hiszen "aki rám hallgat, meg nem szégyenül." (Sir 24, 22)

XIII. Leó pápa a magyarságnak ezt a nagy és különleges Mária-tiszteletét jutalmazta meg a Magyarok Nagyasszonya ünnepével, melynek könyörgésében méltán imádkozzuk: "Engedd kegyelmesen, hogy akit Szent István királyunk kezdeményezéséből Nagyasszonyunknak magasztalunk és Pátrónánknak tisztelünk e földön, annak örökké tartó társaságának örvendhessünk a mennyben!"