KOLOSTOR

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: "Jaj
nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok!
Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános
tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket
kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak - anélkül, hogy
tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha
ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: "Jaj
nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46

Elmélkedés:

Jézus azt állítja a mai evangéliumi részben, hogy a törvénytudók
elviselhetetlen terhet raknak az emberekre, s hordozásukhoz nem nyújtanak
segítséget. De mi ez a teher? Mire gondol Jézus? Talán a Törvényre, amely
sok ember számára valóban teher lehet, de amely végül is az Istennel való
szövetségnek és kapcsolatnak az alapja? Igen, Jézus a törvényekre
gondolhatott, de mindegyikre. Meg kell különböztetnünk az eredeti isteni
törvényt és az ehhez kapcsolódó emberi parancsokat. Isten törvénye
valójában nem lehet olyan teher senki számára, amelyet a saját üdvössége
érdekében ne tudna vállalni. Jézus nem is erre gondolt, hanem azokra a
kiegészítésekre, amelyek megnehezítették az emberek életét. Igazi
bölcsességre van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az
igazságosságra és a szeretetre irányuló, mindenki számára megtartandó
isteni törvényeket a vallásosság megtartásának külső látszatát keltő
törvényektől.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene? Ha ily édes
a te dicséretedre való emlékezés, mi lesz majd akkor, Istenem, ha
istenséged sugárzásában megjelenik dicsőséged!
Nagy Szent Gertrúd