KOLOSTOR

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: "Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: "A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött,
hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt
menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: "Barátom, hogy jöhettél be ide,
ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király
megparancsolta a szolgáknak: "Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

Boldogok a meghívottak
Házasságra készülő jegyesektől tudom, hogy az esküvői előkészületek egyik
legnehezebb feladata a meghívottak névsorának összeállítása. Bár az
esküvők esetében nem szoktak spórolni, mégis a család anyagi helyzete
meghatározza, hogy hány fős lakodalmat tudnak tartani. A fiatalok akár
több héten keresztül is gondolkoznak azon, hogy kiket kell feltétlenül
meghívniuk életük megismételhetetlen eseményére, s rajtuk kívül még kik
azok, akiknek részvétele fontos számukra. Szempont továbbá az is, nehogy
valaki megsértődjön, mert nem hívják meg az esküvőre. Egyeseknek elegendő
egy szép meghívót küldeni, de a szokásoknak megfelelően a legközelebbi
rokonokat illik személyes is felkeresni és meghívni. A meghívottaknak
természetesen illik részt venniük mind a polgári ceremónián, mind a
templomi szertartáson, valamint az azt követő lakodalmi vacsorán. A
lakodalmas násznép létszáma egészen különböző lehet. Vannak szűk családi
körben rendezett kisebb lakodalmak, és vannak nagyobb mulatságok,
amelyeken akár több száz fő is jelen lehet, hogy együtt ünnepeljen az új
házaspárral.

Az imént felolvasott evangéliumban is egy lakodalom előkészületeiről és a
vendégek meghívásáról hallottunk. A Jézus által mondott példabeszéd
szerint egy király lakodalmat rendezett a fiának, s erre az eseményre
hívott meg vendégeket. A meghívottak azonban meglehetősen tiszteletlen
vagy illetlen módon mindenféle kifogást keresve visszautasították a
meghívást. Mivel az ünnepségre már minden elő volt készítve, s a király
nem szerette volna, ha elmarad az esküvő, kiküldte szolgáit, hogy
válogatás nélkül mindenkit behívjanak a város utcáiról. Jött is boldog,
boldogtalan és megtelt a ház. A történet azzal fejeződik be, hogy a király
eltávolíttat egy személyt az ünneplők közül, aki nem volt ünnepi ruhába
öltözve.

A példabeszéddel Jézus nem esküvői tanácsokat szeretne adni, hanem -
miként ezt az evangéliumi szakasz bevezető mondta elárulja - az Isten
országáról vagy más kifejezéssel a mennyek országáról beszél. Isten meghív
minket, hogy vele éljünk. Nem gondolkozik azon, hogy kit hívjon meg és kit
ne, nem vesződik a meghívottak listájának összeállításával, hanem
mindenkit meghív. Mindannyiunkat arra hív, hogy vele éljünk. Egy boldog
életre hív minket. Ne keressünk kifogásokat és ne utasítsuk vissza
meghívását! Hallgassunk küldötteinek szavára! Fogadjuk el szeretetteljes
hívását!

A történet helyes értelmezéséhez szempontul szolgál továbbá, hogy az
elmúlt vasárnapon felolvasott, a gonosz szőlőmunkásokról szóló beszéd
folytatása ez a rész Máté evangéliumában. A szőlőmunkások hibája az volt,
hogy elbizakodottak voltak és azt gondolták, hogy könnyen megszerezhetik
maguknak más tulajdonát, azaz könnyedén övüké lehet az Isten országa. A
mai példabeszédben az ünnepi ruha nélkül érkezett vendég szintén
elbizakodott volt, s azt gondolta, hogy semmit sem kell tennie annak
érdekében, hogy méltónak bizonyuljon a királyi meghívásra. Ne legyünk
tehát elbizakodottak! Isten meghívásához akkor leszünk méltóak, ajándékát
akkor nyerhetjük el, ha ünnepi ruhába öltöztetjük lelkünket, azaz
szakítunk bűneikkel.

Befejezésül még egy megfontolandó gondolat: Minden szentmisén Isten meghív
minket vendégségre. Először meghív minket az ige asztalához, a tanítás
asztalához, amelyet úgy fogadunk el, hogy figyelmesen meghallgatjuk
tanítását és kifejezzük készségünket annak megtartására. Ezután meghív
minket az oltár asztalához, egy ünnepi asztalhoz, hogy Krisztus testével
táplálkozzunk. Ezt a hívását úgy fogadjuk el, hogy a szentmisén
szentáldozáshoz járulunk. Ha nem élünk a szentáldozás lehetőségével, akkor
tulajdonképpen visszautasítjuk hívását. A szentmisét bemutató pap
közvetlenül a szentáldozás előtt Krisztus testét és vérét felmutatva a
következőket mondja: "Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus." Igen,
valóban boldogok vagyunk, mert mindannyiunknak szól ez a hívás.
Boldogságunk akkor válik teljessé, ha el is fogadjuk Jézus hívását és
szentáldozáshoz járulunk. "Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus."
Ehhez hozzátehetjük még: Hát még azok milyen boldogok, akik elfogadják
hívását és ünnepi ruhába öltözött lélekkel táplálkoznak az Úr szent
testével.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Végtelenül szerető Atyám, aki botlásaim ellenére újra és újra magadhoz
hívsz, visszahívsz atyai házad szeretetébe, visszahívsz a menedéket adó
házba, meghívsz az ünnepi lakoma házába, meghívsz engem az ünnepi
asztalhoz, örömöd asztalához, a szeretet asztalához. Add segítségedet,
hogy mindig elfogadjam hívásodat és részese legyek a Te országod örömének!