2008. október 21., kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,
rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés:

Érdekes szerepcseréről hallunk a mai evangéliumban. A végső időkben a
szolgák ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi majd a szolgák
feladatát. Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra
jöttével emberi testet vett fel Isten. Jézus pedig nem úrként vagy
királyként járt körbe a földön, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei
Atya alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa
szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte
apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán,
példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten
szenvedő szolgájaként halt meg.
Én kinek szolgálok?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól
gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy
időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
teher legyen, hanem öröm.

Nincsenek megjegyzések: