KOLOSTOR

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek -
azonfelül, hogy megöl - arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek."
Lk 12,1-7

Elmélkedés:

Jézus az isteni gondviselésről beszél a mai evangéliumban, amely arra
irányul, hogy mi emberek eljussunk az üdvösségre. A gondviselés nem más,
mint hogy Isten időnként beleszól az életünkbe, s megad nekünk valamit,
ami szükséges a boldogságunkhoz, de itt ne mindig a földire, hanem az örök
boldogságra gondoljunk. Sokszor imádkozunk azért, hogy Isten megtegyen
nekünk valamit, nyúljon bele az életünkbe, aztán mégsem teljesül a
kérésünk. Más esetekben pedig azt szeretnénk, hogy ne törődjön velünk, ne
vegye észre a hibáinkat, ne kérje számon bűneinket, de ilyenkor ő mégis
beleszól életünkbe, s megpróbál visszavezetni minket a helyes útra. Isten
mindig a mi lelkünk javát tekinti, számára a mi üdvösségünk a fontos, s
ennek tekintetében tesz meg nekünk valamit vagy nem. A gondviselés kettős
vonatkozása tehát azt jelenti, hogy Isten megadja, ami szükséges az örök
élethez, de nem adja meg, ami akadályozhatna minket ebben.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám. Ámen.