KOLOSTOR

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: "Jaj nektek, akik
síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek!
Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és
egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem
hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk.
Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot
kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől,
Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület
között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt
a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát.
Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok."
Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy
felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon
fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel
vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus egészen kemény szavakkal beszél arról, hogy
nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt prófétákért. A felelősséget
azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert
nem hallgattak Isten küldötteinek szavára, s nem tértek meg. Felelősséggel
tartoznak tehát mind gonosz cselekedeteikért, mind a lelki megtérés
elmulasztásáért. Jézus szavai a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért
mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt. Talán
azért, mert Jézus már most előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a
hibába esik, mint a korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy megölik
Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit a
prófétákat. S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a
korábbiak.
Én vagyok a felelős azért, hogy hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára
vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy nem.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget.
Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az
emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek
akaratod szerint a világosság gyermeke!
Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek
általam hozzád találjanak!