KOLOSTOR

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
"Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A múlt héten pénteken az isteni gondviselésről olvastunk az evangéliumnak.
E részben Jézus arra bátorított minket, hogy ne aggódjunk életünk és
megélhetésünk miatt, mert Isten gondoskodik rólunk. Tanítását persze nem
érti meg mindenki, s vannak olyanok, akik az isteni gondoskodás helyett
inkább a földi javakban, az anyagiakban bíznak. Ennek példáját láthatjuk a
mai történetben. Mivel a zsidó családokban a legidősebb fiú volt mindig az
örökös, ezért többiek nem kaptak örökséget. Egy ilyen, örökség nélküli
ember fordul Jézushoz, mert úgy gondolja, hogy számára nagyobb biztonságot
jelentene az, ha testvére lemondana javára az örökség egy részéről. Vajon
rá merem-e bízni magamat teljesen az isteni gondviselésre?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!