Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

A kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg -
olvashatjuk János evangéliumának bevezetésében. Keresztény életünk azt
jelenti, hogy egyre inkább Krisztus szerint élünk, azaz az isteni kegyelem
és az isteni igazság szerint. Aki pedig ebben él, az a világosság szerint
él és Isten él őbenne. Vajon a mögöttünk álló esztendőt felhasználtuk-e
arra, hogy növekedjen bennünk a kegyelem és az igazság? Tudott-e ennek
köszönhetően Isten növekedni bennünk? Tudott-e minket a kegyelem és az
igazság egyre krisztusibbá alakítani? Növekedett-e bennem a világosság?
Isten fénye, a kegyelem fénye, a hit lángja, a szeretet tüze? Isten talán
mégsem számon kér most minket. Majd eljön ennek is az ideje. Most az új
esztendővel új lehetőséget ad, hogy általa, kegyelme és igazsága által
éljünk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az
élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a
Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
hála mindörökkön örökké! Ámen.
II. János Pál pápa

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Simeon tanúságtételét a Megváltóról Anna tanúskodása folytatja. Ő is jelen
van, amikor bemutatják Jézust a templomban, s arról beszél az ott
lévőknek, hogy ez a Gyermek, az, akire évszázadok óta vártak, a Megváltó.
Az isteni ígéret beteljesedését látja a kis Jézusban, s most örvendezik,
hogy az ő és a nép várakozása nem volt hiábavaló.
Karácsony napján a mi várakozásunk is beteljesedett. Nekünk is megadatott,
hogy felismerjük az emberré lett Istent. S ha minket is örömmel töltött el
az Istenlátás, akkor nekünk is tanúskodnunk kell a világban arról, hogy
valóban ő a Megváltó. Érdemes továbbadnunk nekünk is Simeon és Anna
utódaiként ezt az örömhírt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

A karácsonyi öröm ma Simeon örvendezésével folytatódik. Az idős Simeonnak
a szíve vágya teljesedik akkor, amikor várakozása az Üdvözítőre
beteljesedik. Sőt, még ennél is több történik, hiszen láthatja és karjába
veheti a Gyermeket. Örvendező szavaiból lényeges dolgokat tudunk meg az
újszülöttről. A Jézus által elhozott szabadítás, megváltás minden népnek,
minden embernek szól. Az üdvösséget Isten minden ember számára felkínálja.
Simeon szavai már előrevetítik, hogy nem mindenki fogadja el az
üdvösséget. Lesznek, akik elutasítják Isten Fiát, szembeszállnak a
világossággal, s nem akarnak Isten törvényeinek azon útján járni, amely az
üdvösségre vezet. Vajon én meglátom-e a betlehemi kisdedben megváltómat?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó drága betlehemi Fiúcska, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni. Segíts, hogy
jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának gyermekei,
testvéri szeretetben éljünk egymással.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A szeretet otthona
Még 2007. nyarán olvastam a hírt, hogy veszélyben van Spanyolország
leghíresebb temploma, a barcelonai Szent Család székesegyház. A templomot
a világhírű építész Antonio Gaudí 1883-ban kezdte el építeni, s ő maga 40
éven át dolgozott rajta. Az építész olyannyira részletgazdagon tervezte
meg a székesegyházat, hogy az mind a mai napig befejezetlen. S bár a
munkák még több évig eltarthatnak, az épület máris műemléknek számít, a
Születés kapuja felöli homlokzatot például 2005-ben a Világörökség részévé
nyilvánították, s évente több millióan keresik fel. Az épület azért került
veszélybe, mert egy most épülő földalatti gyorsvasút közvetlenül a templom
alapjai mellett halad el, s ha az alapokat súlyos károsodás éri, akkor az
épület akár menthetetlenül romba is dőlhet.

Jogosan állíthatjuk, hogy napjainkban a család intézménye, a család
közössége veszélyben van. Mintha valamiféle földalatti munka
veszélyeztetné a család alapjait. Mintha valamiféle titkos betegség
támadná meg a család legérzékenyebb pontjait. Mintha egyesek szándékosan
támadnák azokat az emberi értékeket, amelyeken a családi élet nyugszik, s
amelyeket mindannyian a család közösségében tapasztalunk meg, kapunk a
szüleinktől és adunk tovább gyermekeinknek.

Néhány napja ünnepeltük karácsonyt, Jézus Krisztus születését. Az ünnep
lényegét így is megfogalmazhatjuk: Jézus születésével az isteni szeretet
jött el az emberek világába, a mi világunkba. A Szeretetnek otthonra van
szüksége. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. A
mindenható Istennek az volt a szándéka, hogy Jézus emberi családban
szülessen meg, a szeretet egy családban jöjjön el a világba. Istennek
szüksége volt egy családra, hogy megszülessen. A mai napon, a karácsony
ünnepe utáni első vasárnapon a Szent Családot: a kis Jézust, Máriát és
Józsefet állítja az Egyház ünneplésünk középpontjába és a családok elé
példaképként. Jézust, aki maga a szeretet, a családban megszülető
szeretet. Máriát, Jézus édesanyját, minden édesanya példaképét. És Szent
Józsefet, Jézus nevelőapját, aki minden földi édesapa számára példát mutat
az atyai gondoskodásról.

Annak érdekében, hogy segítségére tudjunk lenni a családoknak az Isten
szándéka szerinti életben, érdemes pontosan megneveznünk azt a veszélyt,
ami a család ellen van. És ez nem más, mint Isten hiánya, a Szeretet
hiánya. A Szeretetnek szüksége van családra, de a családnak is szüksége
van a Szeretetre. Istennek szüksége van a családra, de a családnak is
szüksége van Istenre.

Hála Istennek nem csak a családot fenyegető veszélyeket és a családi élet
árnyoldalait, valamint mindennapi gondjait tapasztaljuk napról napra,
hanem láthatjuk a családi élet szép hatásait is. Azok a családok ugyanis,
ahol helye van Istennek, helye van a szeretetnek, könnyebben tudnak
küzdeni a nehézségekkel. Azok a családok, ahol jelen van az élő Isten és
élő a szeretet is, ott az új életet, a születendő gyermeket nem
elhárítandó veszélynek, hanem Isten áldásának tekintik. Isten jelenléte, a
szeretet jelenléte ha nem is látványosan, de egyértelműen és észrevehetően
megmutatkozik a családok életében, a házastársak egymással való
kapcsolatában, a szülők és a gyermekeik kapcsolatában. Isten közelsége, a
szeretet légköre a gyermekektől kezdve a szülőkig és a nagyszülőkig a
család minden tagját segíti abban, hogy felelősséggel éljen saját
hivatásának.

Befejezésül néhány gondolatot szeretnék idézni a Szentatyától, XVI.
Benedek pápától, aki tavaly ilyenkor, Szent Család vasárnapján a
következőket mondta: "Isten Fiát Mária és József szeretete vette körül,
amikor e világba jött. Az Ő titkáról elmélkedve arra buzdítom a keresztény
családokat, hogy tapasztalják meg életükben az Úr szerető jelenlétét, s
ugyanakkor Krisztus emberszeretetétől indíttatva tegyenek tanúságot a
világban a szerelem és a szeretet, a házasság és a család szépségéről. A
család, amely egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetségére épül, az a
kiváltságos környezet, amely az emberi életet - annak kezdetétől
természetes végéig - befogadja és óvja. Érdemes tenni a családért és a
házasságért, mert érdemes tenni az emberért, aki Isten legértékesebb
teremtménye." (2007. december 30.)

Legyen ez a pár gondolat erősítés és bátorítás a családok felé, hogy
bennük, plébániánk családjaiban és minden magyar családban otthonra leljen
a szeretet, otthonra találjon az Isten.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék, hogy
tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét,és hogy a törvény
megtartása ennek szeretetét is jelentse.
Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor Názáretben
éltél. Tartsd meg szereteted által a család egységét minden pillanatban,
és az örökkévalóságban.
Boldog XXIII. János pápa

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és
a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték
az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány
elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben
odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön
feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki
először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

János evangéliumában mindvégig felfedezhető az a szándék, hogy egyrészt
bemutassa a mennyei Atya és a Fiú közti kapcsolatot, másrészt elvezesse az
olvasót a Jézusban, mint Isten Fiában való hitre. Az ember számára ez a
hit a feltétele az üdvösségnek. Jézus az Atya küldötteként jön el a
földre, az ő megtestesülését ünnepeljük karácsonykor. Jövetelének célja,
hogy meghívjon minket az Atyával való közösségbe és felébressze bennünk a
hitet. Hinni abban, hogy a betlehemi Gyermek valóban az Isten Fia,
ugyanúgy nem könnyű, mint hinni abban, hogy feltámadt a halálból.
Születése és halála egyaránt a hit döntése elé állít minket. A sírhoz
siető János apostol látott és hitt. Vajon a kis Jézust látva megszületik-e
bennem a hit?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Krisztus született értünk, jöjjetek, imádjuk! Hozzád jövünk, Betlehem édes
Gyermeke, aki megszületvén elrejtetted istenségedet, hogy osztozz a mi
törékeny emberi természetünkben.
A hit világánál felismerünk téged mint igaz Istent, aki megtestesült
értünk. Te vagy az ember egyetlen Megváltója!
II. János Pál

József Attila - Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

1929. december

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Karácsony másnapján Szent Istvánra, egyházunk első vértanújára emlékezünk.
Élete arra példa számunkra, hogy végigjárta az üdvösség útját, s kész volt
Jézusért feláldozni életét. Aki megismeri Jézust és felismeri a betlehemi
Gyermekben az Isten Fiát, annak döntenie kell: odaadja életét Jézusnak
vagy nem? Elindul-e a jászoltól a hit útján, amely sokszor keresztúttá
változik? Végigmegy-e azon az úton, amelyen az örömteli napok mellett
nehézségekkel teli órák is vannak. Jézusnak, az Üdvözítőnek a születését
ünnepeltük tegnap. Ő valóban minden ember Üdvözítője akar lenne, de jól
tudjuk, hogy csak azok juthatnak el az üdvösségre, akik mindvégig
kitartanak mellette. Szent István vértanú példája minket is indítson az
üdvözítő Istenünk akarata szerinti életre!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mária, te tudod igazán, mi az anyai szeretet, hisz minden szeretetedet,
egész életedet, Megváltónknak, Jézusnak ajándékoztad. Kérünk, védelmezd a
földkerekség minden gyermekét! Használj fel bennünket; általunk adj nekik
oly gyöngéd szeretetet, amilyet édesapjuk és édesanyjuk nyújtott volna
nekik. Fiad szeret minket, ezért megengeded, hogy ugyanilyen szeretettel
és gyöngédséggel forduljunk azokhoz, akik elveszítették szüleiket.
Mária, legszentebb Anya, veled és az angyalokkal együtt a mennyek
országában dicsőítjük majd Urunkat, aki annyira szeret bennünket, hogy
senki sem mondhatja: Nincsen apám, sem anyám. Ámen.
Kalkuttai Boldog Teréz

0 December 25. (2008 éve történt)
Jézus Krisztus születésnapja, karácsony.

Krisztus születése

Jézus Krisztus, Isten Fia, körülbelül 2000 évvel ezelőtt született.
Jézus Krisztus születése, amit karácsonykor ünneplünk, az emberiség történelmének egyik legjelentősebb eseménye.A Bibliából megtudjuk, hogy Jézus jászolban született, egy szűz anya, Mária fiaként. Születését angyalok jelentették pásztoroknak, később pedig bölcsek érkeztek napkeletről, hogy hódolatukat fejezzék ki.A mennyek örvendeztek, hogy Isten Fia eljött a földre.Születése jelentette az örömhírt akkor és jelenti ma is minden embernek, minden korban és minden földön!

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

A világ legnagyobb csodája
Az egyik vallásos család kislánya nagyon szerette a bibliai történeteket,
főként a Jézusról szólókat. A kislányt - bár nem ez volt az igazi neve -
mégis nevezzük most is Eszternek, nehogy az igazi Eszter megnehezteljen,
hogy nem ővele példálózunk karácsony ünnepén. Az egyik esztendőben, amikor
a kislány még csak az első osztályba járt, karácsonyra kapott a
keresztanyjától egy gyönyörű képeskönyvet, amely az ókori világ hét
csodájáról, építészeti remekműveiről szólt. Mivel olvasni még alig tudott,
édesanyja segített neki szenteste a könyv megismerésében. Mondta lányának,
hogy ebben a könyvben Jézus korának, vagy még korábbi időknek a
legfontosabb épületei, házai vannak. A kis Eszter kíváncsian nyitotta ki a
könyvet, amely az egyiptomi piramisokkal kezdődött. Nézte, nézegette a
képeket, de látszott rajta egy kis csalódottság. Aztán csak annyit mondott
az édesanyjának, hogy lássuk a másodikat! A következő csodaszámba menő
alkotás Zeusz hatalmas szobra volt. Eszter kissé értetlenül nézte, aztán
megint csak azt mondta, hogy lapozzanak tovább a következőhöz. A harmadik
csodás építmény a rodoszi kolosszus volt, amely a város kikötőjénél
magasodott, de ez sem nyerte el a kislány tetszését. Az alexandriai
világítótoronyra éppen csak rápillantott, aztán ment is tovább,
villámgyorsan végignézte mind a hetet. A végén becsukta a könyvet és
megkérdezte édesanyját: "És hol van a betlehemi istálló? Hol van a
betlehemi barlang? Mert nekem ez a legnagyobb csoda! Hol van a betlehemi
jászol, a világ legnagyobb csodája?"

Miután az éjféli misén mi is hallottuk az angyalok csodálatos énekét a
Megváltó születéséről, most, a karácsonyi reggeli szentmisén a
pásztorokkal együtt útnak indulunk, hogy megkeressük a betlehemi istállót,
a világ legcsodálatosabb épületét, a benne megtaláljuk az újszülöttet, a
betlehemi kisdedet, a kis Jézust. Az elmúlt évszázadokban a világ
különböző részein sok csodálatos épületet építettek és napjainkban is
készülnek építészeti remekművek. Hatalmas templomok az Isten dicsőségére,
még hatalmasabb felhőkarcolók az emberi tudás dicsőségére és óriási
bevásárlóközpontok a vásárlás kétes dicsőségére. De hiába is építenek több
száz méter magas házakat, hiába építenek szállodákat a tenger alá, nincs a
világon még egy olyan csodálatos ház, mint a betlehemi házikó, amelyben
megszületett a megváltó. Lehet fényes palotákat építeni, de az egyszerű
betlehemi istálló mindegyiknél ragyogóbb, mert benne a világ világossága
született meg. Lehet drága pénzen gazdag házakat építeni, de a szegényes
betlehemi házikó mindegyiknél többet ér. A kis betlehemi ház nem olyan,
mint azok a turistalátványosságok, amelyek előtt lenyűgözve állnak meg a
kirándulók ezrei. De mégis, ebbe a házba tér be az egész keresztény világ,
s térdel le a Gyermek előtt. A betlehemi ház, Jézus születésének helye a
világ legcsodálatosabb háza.

És az én szívem is ilyen csodálatos hellyé változhat, ha megszületik benne
Jézus! Máriának azért kellett egy istállóban világra hoznia gyermekét,
mert "nem kaptak helyet a szálláson" (Lk 2,7). Mi ne legyünk olyanok, akik
elutasítjuk, elküldjük Jézust! Fogadjuk be őt a szívünkbe, adjunk neki
helyet az életünkben! A pásztorok úgy tértek haza, hogy szívükben magukkal
vitték az Urat. A mostani karácsonyi szentmiséről mi is Ővele térjünk
haza, hogy a betlehemi Gyermek megszentelje otthonainkat és békét adjon
családjainknak!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Csillag fénye vezess minket,
Hogy megleljük Istenünket!
Hitünkkel és tetteinkkel
Éljünk a Te kegyelmeddel!

Csillag fénye légy vezérünk,
A kisdedre, hogy ráleljünk!
Világosítsd szívünk, lelkünk,
Erősítsd meg igaz hitünk!

Áradjon ránk szent kegyelem!
Mutass rá, hogy merre lelem,
Akit nemzedékek vártak,
S megszületett a világnak.

Add, hogy e szent éjjelen
Minden embernek legyen
Ahol álomra hajtja a fejét,
Érzi család szeretetét. Ámen.
(Takács Attila: Karácsonyi ima)

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Zakariás imádsága végül is az eljövendő Megváltóról szól, aki
helyreállítja a kapcsolatot a bűnös ember és az Isten között. Ez azonban
nem az ember valamiféle érdemének köszönhető, hanem Isten irgalmasságának.
Ő jön el hozzánk, ő hajol le irgalmával értünk, ő közeledik hozzánk, hogy
megbocsássa bűneinket. Ő teljesíti hűségesen ígéretét, bár az ember
sokszor hűtlen lett hozzá. A megváltó születése új élet lehetőségét
jelenti számunkra. A bűnös élet homálya, sötétsége helyett az üdvösség
világos útjára léphetünk. Használjuk ki a lehetőséget, hogy Isten maga
kínálja fel nekünk a lelki újjászületést.
(Horváth István Sándor)

2008. december 25. - Urunk születése, Karácsony - Éjféli mise
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés:

Megszületett
Az esztendő többi napjához képest egészen szokatlan időben, éjnek idején
hívott minket a harang a templomba, s most azok is meghallották ezt a
harangszót, akik máskor talán elengedik a fülük mellett. Van ebben a
harangszóban valami varázslatos, valami ellenállhatatlan. A karácsonyi
éjféli misére hívott minket, hogy ebben a szokatlan időben, éjnek idején
ünnepeljük meg Jézus Krisztus születésének napját. Egyeseket talán csak a
megszokás hozott ide, másokat a kíváncsiság, vagy az, hogy máskor nem
lehet éjfélkor a templomba menni. Sokaknak ilyenkor eszükbe jut
gyermekkoruk szép karácsonya, s visszasírják a régi szép időket. Úgy
gondolom, teljesen szükségtelen romantikázni, fölösleges sajnálkozni az
ünnep fényének elhalványulása miatt, hiszen idén is szép ünnepnek lehetünk
a részesei, ha sikerült megőriznünk magunkban egy keveset a gyermeki
lelkületből, vagy sikerül azt feléleszteni magunkban. Arról a gyermeki
lelkületről beszélek, amelyet maga Jézus is ajánlott tanítványainak.

Fekete István, a gyermekeknek szánt regényeiről híres magyar író szívesen
eleveníti fel írásaiban saját gyermekkorát. A Betlehem című elbeszélésében
például arra emlékezik vissza, hogy kisgyermekként hogyan betlehemezett
barátaival. Kartonpapírból saját maguk készítettek kis betlehemi házikót,
amivel sorra járták a házakat, s persze perselyt is vittek magukkal, mert
a köszöntésekért és jókívánságokért szívesen adtak az emberek egy kis
aprópénzt. Egy alkalommal a gyerekek december 24-én elhatározták, hogy
átmennek a szomszéd faluba betlehemezni. Mivel estére nagyon rossz idő
volt várható, ezért siettek volna haza, de az emberek minden háznál
hosszasan megnézték a betlehemet, szívesen marasztalták és etették a
gyerekeket, aminek aztán az lett a következménye, hogy mire hazafelé
indultak nagy hófúvás kerekedett. A viharos szél majdnem belelökte őket a
jeges patakba, s csak lassan jutottak előre nehéz pásztorsubáikban. Még az
is felmerült bennük, hogy inkább vissza kellene fordulni, s majd másnap
hazamennek, de a vezető fiú azt mondta, hogy csak menjenek tovább, mert őt
bizony "agyonverik, ha nem lesz otthon az éjféli misén". Ezért aztán
vánszorogtak tovább hazafelé, nagy félelemmel a szívükben. Egyszer csak
megálltak, mert nem tudták, hogy hol lehetnek. A nagy hidegben
összebújtak, már azt hitték, meg fognak fagyni az éjszaka, amikor az egyik
fiú, Péter, aki papnak készült, ezt mondta a többieknek: Imádkozzunk! E
szóra csend lett, s a csendben alig hallhatóan megérintette őket a távoli
harangszó. Boldogan indultak el, mert most már tudták az utat, a harang
szava megmutatta nekik az utat. A történetnek az lett a vége, hogy
szerencsésen hazaértek és mind ott voltak az éjféli misén.

Most mi is mind itt vagyunk az éjféli misén. Követtük a harang szavát.
Követtük szívünk hangját. Követtük a csillag fényét. Halljuk az angyali
szót: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Az angyali szó minket is Betlehembe vezet. Ha valaki
újdonságra, rendkívüli vágyott, az csalódni fog. A történet, Jézus
születésének története idén is ugyanaz, mint minden esztendőben. Ez az
egyszerű történet mégis megörvendeztet minket, s olyan boldogsággal tölti
el mindannyiunk szívét, amelyet az év más napjaiban nem szoktunk érezni.
Lélekben Betlehembe érve pontosan azt találjuk, amit az angyalok
hirdettek: egy szegényes istállóban a jászol szalmáján fekszik egy
gyermek. Egy újszülött, akit édesanyja ezen a szegényes helyen hozott a
világra. Ez a gyermek az Isten Fia, a mi Megváltónk.

Vártuk a csodát. Vártuk az angyalokat. Vártuk a szentestét, a fenyő
illatát, az ajándékozást. Vártuk a betlehemi Gyermeket. Várakozásunk most
teljesült. Megtörtént a csoda: az Isten emberré lett, emberként született
meg erre a világra. Megjöttek az angyalok, s énekükkel békét, Istentől
jövő békességet hirdetnek nekünk. Itt van végre, eljött hozzánk,
megszületett végre Jézus, az Isten Fia. Mondjuk örömmel: ma megszületett
Jézus Betlehemben és az én szívemben is!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jószándékú emberek
a föld minden nemzetéből,
jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához!
Siessetek, hogy találkozhassatok azzal,
aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk
az igazság, a béke és a szeretet útját!
II. János Pál pápa

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

"Irgalmas volt hozzá az Úr" - mondták a rokonok és a szomszédok
Erzsébetnek, akinek hosszú időn keresztül nem lehetett gyermeke. Az
emberek tehát úgy tartották, hogy a gyermek János Isten ajándéka, Isten
irgalmasságának a jele. Ennek az irgalomnak örvendeznek mindannyian
Erzsébettel együtt.
S ha az előfutárnak, Keresztelő Jánosnak a születése az isteni irgalmasság
jele, akkor ez még inkább elmondható Jézus születéséről. Az ő személyében
az irgalmas Isten öltött emberi testet, hogy az embereket visszavezesse a
mennyei Atyához, aki irgalommal és könyörülettel fogad vár bennünket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Mária imádsága dicsőítés és hálaadás egyszerre. A mindenható Istent
dicsőíti mindazért, amit az emberekért tesz Jézus által. Ebben az imában
nyoma sincs annak, hogy az ember bármivel is kiérdemelte volna Istentől a
Megváltót vagy a megváltást. Mária tudja, hogy ő maga kicsiny, és Isten
hatalmas. A kicsiny ember pedig rászorul Isten segítségére, aki
irgalmasságában lehajol hozzá, hogy megmentse. Amikor az ember felismeri
az ezt a felé hajló isteni szeretetet, akkor hála ébred szívében. Erről
tanúskodik az istendicséret mellett Mária imája. Hálát ad azért, hogy
Isten kiválasztotta arra, hogy a megváltó anyja legyen, ugyanakkor minden
ember nevében köszönetet mond az ígéretét teljesítő Istennek. Legyünk mi
is hálásak azért, hogy Isten irgalma testet öltött a betlehemi Gyermekben!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

St Mary Mazzarello	Servant of God, Pope John Paul II	Venerable Pope Pius XII
Ven. Maria Theresa Gonzalez-Quevedo	Archbishop Jacques Begnine Bossuet	St Louis Marie Grignon de Montfort
Archbishop Francois Fenelon	Don John of Austria	Augustin-Louis Cauchy
Blessed Laura Vicuna	Blessed Francis Xavier Seelos	Servant of God Jakob Rem, S.J.
Johann Tserclaes Graf von Tilly	Little Nellie of Holy God	Faustino Perez-Maglano
Justus Lipsius	Pere Louis Bourdaloue, S.J.	Peter Paul Rubens
Pierre Corneille	Pope Benedict XIV	Pope Pius XI
St Aloysius Gonzaga	St Alphonsus Liguori	St Francis de Sales
St John Berchmans	St Marie Bernard Soubirous	St. Alberto Hurtardo, S.J
St Teresa of the Child Jesus	St. Julie Billiart	St. Leonard of Port Maurice
St. Madeline Sophie Barat	St. Maria Goretti	Servant of God Fr John Sullivan, S.J
Archbishop John Charles Mcquaid	Cardinal Agagianian	Avery Cardinal Dulles
Fr. Claudius Aquaviva	Fr. James Cullen	Fr. Joseph Gill
Gen. Charles de Gaulle	Gen. Franco	Queen Fabiola
St Berrnardino Realino	St Charles Borromeo	St. Gabriel of Our Lady of Sorrows
St. John Eudes	St. Peter Canisius	St. Peter Fourier

1597 December 21. (411 éve történt)
Meghalt Canisius St. Péter teológus, filozófus, jezsuita szerzetes, akit ma is Németország apostolaként emlegetnek. XI. Pius pápa 1925-ben avatta szentté és emelte az egyháztanítók közé.

Családi nevén « de Hondt», a Jézus-rendi társaságnak első német tagja és Németországban a rend első főnöke.

1551. I. Ferdinánd német császár hivására a bécsi egyetemre ment és itt írta meg kétrendbeli kátéját, amelyek a kátéirodalomban fordulópontul tekintendők. Nagyobb katekizmusa 1554-ben jelent meg Summa doctrine christiane sive catechismus major címmel, 1566-ban pedig kisebb katekizmusa Institutiones christiane pietatis s. parvus catechismus catholicorum címen.

Magyarul: Magyar catechismus, mely C. P. pater által iratott és most ujonnan a keresztény híveknek oktatásokra magyar nyelven kinyomtattatott (Nagyszombat 1727, s többször).