2008. december 30., kedd

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Simeon tanúságtételét a Megváltóról Anna tanúskodása folytatja. Ő is jelen
van, amikor bemutatják Jézust a templomban, s arról beszél az ott
lévőknek, hogy ez a Gyermek, az, akire évszázadok óta vártak, a Megváltó.
Az isteni ígéret beteljesedését látja a kis Jézusban, s most örvendezik,
hogy az ő és a nép várakozása nem volt hiábavaló.
Karácsony napján a mi várakozásunk is beteljesedett. Nekünk is megadatott,
hogy felismerjük az emberré lett Istent. S ha minket is örömmel töltött el
az Istenlátás, akkor nekünk is tanúskodnunk kell a világban arról, hogy
valóban ő a Megváltó. Érdemes továbbadnunk nekünk is Simeon és Anna
utódaiként ezt az örömhírt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston

Nincsenek megjegyzések: