KOLOSTOR

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Mária imádsága dicsőítés és hálaadás egyszerre. A mindenható Istent
dicsőíti mindazért, amit az emberekért tesz Jézus által. Ebben az imában
nyoma sincs annak, hogy az ember bármivel is kiérdemelte volna Istentől a
Megváltót vagy a megváltást. Mária tudja, hogy ő maga kicsiny, és Isten
hatalmas. A kicsiny ember pedig rászorul Isten segítségére, aki
irgalmasságában lehajol hozzá, hogy megmentse. Amikor az ember felismeri
az ezt a felé hajló isteni szeretetet, akkor hála ébred szívében. Erről
tanúskodik az istendicséret mellett Mária imája. Hálát ad azért, hogy
Isten kiválasztotta arra, hogy a megváltó anyja legyen, ugyanakkor minden
ember nevében köszönetet mond az ígéretét teljesítő Istennek. Legyünk mi
is hálásak azért, hogy Isten irgalma testet öltött a betlehemi Gyermekben!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!