2008. december 28., vasárnap

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A szeretet otthona
Még 2007. nyarán olvastam a hírt, hogy veszélyben van Spanyolország
leghíresebb temploma, a barcelonai Szent Család székesegyház. A templomot
a világhírű építész Antonio Gaudí 1883-ban kezdte el építeni, s ő maga 40
éven át dolgozott rajta. Az építész olyannyira részletgazdagon tervezte
meg a székesegyházat, hogy az mind a mai napig befejezetlen. S bár a
munkák még több évig eltarthatnak, az épület máris műemléknek számít, a
Születés kapuja felöli homlokzatot például 2005-ben a Világörökség részévé
nyilvánították, s évente több millióan keresik fel. Az épület azért került
veszélybe, mert egy most épülő földalatti gyorsvasút közvetlenül a templom
alapjai mellett halad el, s ha az alapokat súlyos károsodás éri, akkor az
épület akár menthetetlenül romba is dőlhet.

Jogosan állíthatjuk, hogy napjainkban a család intézménye, a család
közössége veszélyben van. Mintha valamiféle földalatti munka
veszélyeztetné a család alapjait. Mintha valamiféle titkos betegség
támadná meg a család legérzékenyebb pontjait. Mintha egyesek szándékosan
támadnák azokat az emberi értékeket, amelyeken a családi élet nyugszik, s
amelyeket mindannyian a család közösségében tapasztalunk meg, kapunk a
szüleinktől és adunk tovább gyermekeinknek.

Néhány napja ünnepeltük karácsonyt, Jézus Krisztus születését. Az ünnep
lényegét így is megfogalmazhatjuk: Jézus születésével az isteni szeretet
jött el az emberek világába, a mi világunkba. A Szeretetnek otthonra van
szüksége. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. A
mindenható Istennek az volt a szándéka, hogy Jézus emberi családban
szülessen meg, a szeretet egy családban jöjjön el a világba. Istennek
szüksége volt egy családra, hogy megszülessen. A mai napon, a karácsony
ünnepe utáni első vasárnapon a Szent Családot: a kis Jézust, Máriát és
Józsefet állítja az Egyház ünneplésünk középpontjába és a családok elé
példaképként. Jézust, aki maga a szeretet, a családban megszülető
szeretet. Máriát, Jézus édesanyját, minden édesanya példaképét. És Szent
Józsefet, Jézus nevelőapját, aki minden földi édesapa számára példát mutat
az atyai gondoskodásról.

Annak érdekében, hogy segítségére tudjunk lenni a családoknak az Isten
szándéka szerinti életben, érdemes pontosan megneveznünk azt a veszélyt,
ami a család ellen van. És ez nem más, mint Isten hiánya, a Szeretet
hiánya. A Szeretetnek szüksége van családra, de a családnak is szüksége
van a Szeretetre. Istennek szüksége van a családra, de a családnak is
szüksége van Istenre.

Hála Istennek nem csak a családot fenyegető veszélyeket és a családi élet
árnyoldalait, valamint mindennapi gondjait tapasztaljuk napról napra,
hanem láthatjuk a családi élet szép hatásait is. Azok a családok ugyanis,
ahol helye van Istennek, helye van a szeretetnek, könnyebben tudnak
küzdeni a nehézségekkel. Azok a családok, ahol jelen van az élő Isten és
élő a szeretet is, ott az új életet, a születendő gyermeket nem
elhárítandó veszélynek, hanem Isten áldásának tekintik. Isten jelenléte, a
szeretet jelenléte ha nem is látványosan, de egyértelműen és észrevehetően
megmutatkozik a családok életében, a házastársak egymással való
kapcsolatában, a szülők és a gyermekeik kapcsolatában. Isten közelsége, a
szeretet légköre a gyermekektől kezdve a szülőkig és a nagyszülőkig a
család minden tagját segíti abban, hogy felelősséggel éljen saját
hivatásának.

Befejezésül néhány gondolatot szeretnék idézni a Szentatyától, XVI.
Benedek pápától, aki tavaly ilyenkor, Szent Család vasárnapján a
következőket mondta: "Isten Fiát Mária és József szeretete vette körül,
amikor e világba jött. Az Ő titkáról elmélkedve arra buzdítom a keresztény
családokat, hogy tapasztalják meg életükben az Úr szerető jelenlétét, s
ugyanakkor Krisztus emberszeretetétől indíttatva tegyenek tanúságot a
világban a szerelem és a szeretet, a házasság és a család szépségéről. A
család, amely egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetségére épül, az a
kiváltságos környezet, amely az emberi életet - annak kezdetétől
természetes végéig - befogadja és óvja. Érdemes tenni a családért és a
házasságért, mert érdemes tenni az emberért, aki Isten legértékesebb
teremtménye." (2007. december 30.)

Legyen ez a pár gondolat erősítés és bátorítás a családok felé, hogy
bennük, plébániánk családjaiban és minden magyar családban otthonra leljen
a szeretet, otthonra találjon az Isten.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés uralkodjék, hogy
tiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét,és hogy a törvény
megtartása ennek szeretetét is jelentse.
Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor Názáretben
éltél. Tartsd meg szereteted által a család egységét minden pillanatban,
és az örökkévalóságban.
Boldog XXIII. János pápa

Nincsenek megjegyzések: