Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20
Elmélkedés:
A világ legnagyobb csodája
Az egyik vallásos család kislánya nagyon szerette a bibliai történeteket,
főként a Jézusról szólókat. A kislányt - bár nem ez volt az igazi neve -
mégis nevezzük most is Eszternek, nehogy az igazi Eszter megnehezteljen,
hogy nem ővele példálózunk karácsony ünnepén. Az egyik esztendőben, amikor
a kislány még csak az első osztályba járt, karácsonyra kapott a
keresztanyjától egy gyönyörű képeskönyvet, amely az ókori világ hét
csodájáról, építészeti remekműveiről szólt. Mivel olvasni még alig tudott,
édesanyja segített neki szenteste a könyv megismerésében. Mondta lányának,
hogy ebben a könyvben Jézus korának, vagy még korábbi időknek a
legfontosabb épületei, házai vannak. A kis Eszter kíváncsian nyitotta ki a
könyvet, amely az egyiptomi piramisokkal kezdődött. Nézte, nézegette a
képeket, de látszott rajta egy kis csalódottság. Aztán csak annyit mondott
az édesanyjának, hogy lássuk a másodikat! A következő csodaszámba menő
alkotás Zeusz hatalmas szobra volt. Eszter kissé értetlenül nézte, aztán
megint csak azt mondta, hogy lapozzanak tovább a következőhöz. A harmadik
csodás építmény a rodoszi kolosszus volt, amely a város kikötőjénél
magasodott, de ez sem nyerte el a kislány tetszését. Az alexandriai
világítótoronyra éppen csak rápillantott, aztán ment is tovább,
villámgyorsan végignézte mind a hetet. A végén becsukta a könyvet és
megkérdezte édesanyját: "És hol van a betlehemi istálló? Hol van a
betlehemi barlang? Mert nekem ez a legnagyobb csoda! Hol van a betlehemi
jászol, a világ legnagyobb csodája?"
Miután az éjféli misén mi is hallottuk az angyalok csodálatos énekét a
Megváltó születéséről, most, a karácsonyi reggeli szentmisén a
pásztorokkal együtt útnak indulunk, hogy megkeressük a betlehemi istállót,
a világ legcsodálatosabb épületét, a benne megtaláljuk az újszülöttet, a
betlehemi kisdedet, a kis Jézust. Az elmúlt évszázadokban a világ
különböző részein sok csodálatos épületet építettek és napjainkban is
készülnek építészeti remekművek. Hatalmas templomok az Isten dicsőségére,
még hatalmasabb felhőkarcolók az emberi tudás dicsőségére és óriási
bevásárlóközpontok a vásárlás kétes dicsőségére. De hiába is építenek több
száz méter magas házakat, hiába építenek szállodákat a tenger alá, nincs a
világon még egy olyan csodálatos ház, mint a betlehemi házikó, amelyben
megszületett a megváltó. Lehet fényes palotákat építeni, de az egyszerű
betlehemi istálló mindegyiknél ragyogóbb, mert benne a világ világossága
született meg. Lehet drága pénzen gazdag házakat építeni, de a szegényes
betlehemi házikó mindegyiknél többet ér. A kis betlehemi ház nem olyan,
mint azok a turistalátványosságok, amelyek előtt lenyűgözve állnak meg a
kirándulók ezrei. De mégis, ebbe a házba tér be az egész keresztény világ,
s térdel le a Gyermek előtt. A betlehemi ház, Jézus születésének helye a
világ legcsodálatosabb háza.
És az én szívem is ilyen csodálatos hellyé változhat, ha megszületik benne
Jézus! Máriának azért kellett egy istállóban világra hoznia gyermekét,
mert "nem kaptak helyet a szálláson" (Lk 2,7). Mi ne legyünk olyanok, akik
elutasítjuk, elküldjük Jézust! Fogadjuk be őt a szívünkbe, adjunk neki
helyet az életünkben! A pásztorok úgy tértek haza, hogy szívükben magukkal
vitték az Urat. A mostani karácsonyi szentmiséről mi is Ővele térjünk
haza, hogy a betlehemi Gyermek megszentelje otthonainkat és békét adjon
családjainknak!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Csillag fénye vezess minket,
Hogy megleljük Istenünket!
Hitünkkel és tetteinkkel
Éljünk a Te kegyelmeddel!
Csillag fénye légy vezérünk,
A kisdedre, hogy ráleljünk!
Világosítsd szívünk, lelkünk,
Erősítsd meg igaz hitünk!
Áradjon ránk szent kegyelem!
Mutass rá, hogy merre lelem,
Akit nemzedékek vártak,
S megszületett a világnak.
Add, hogy e szent éjjelen
Minden embernek legyen
Ahol álomra hajtja a fejét,
Érzi család szeretetét. Ámen.
(Takács Attila: Karácsonyi ima)
2008. december 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése