KOLOSTOR

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és
a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték
az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány
elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben
odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön
feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki
először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

János evangéliumában mindvégig felfedezhető az a szándék, hogy egyrészt
bemutassa a mennyei Atya és a Fiú közti kapcsolatot, másrészt elvezesse az
olvasót a Jézusban, mint Isten Fiában való hitre. Az ember számára ez a
hit a feltétele az üdvösségnek. Jézus az Atya küldötteként jön el a
földre, az ő megtestesülését ünnepeljük karácsonykor. Jövetelének célja,
hogy meghívjon minket az Atyával való közösségbe és felébressze bennünk a
hitet. Hinni abban, hogy a betlehemi Gyermek valóban az Isten Fia,
ugyanúgy nem könnyű, mint hinni abban, hogy feltámadt a halálból.
Születése és halála egyaránt a hit döntése elé állít minket. A sírhoz
siető János apostol látott és hitt. Vajon a kis Jézust látva megszületik-e
bennem a hit?
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Krisztus született értünk, jöjjetek, imádjuk! Hozzád jövünk, Betlehem édes
Gyermeke, aki megszületvén elrejtetted istenségedet, hogy osztozz a mi
törékeny emberi természetünkben.
A hit világánál felismerünk téged mint igaz Istent, aki megtestesült
értünk. Te vagy az ember egyetlen Megváltója!
II. János Pál