KOLOSTOR

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéddel Jézus arra ad magyarázatot,
hogy miért fordulnak vele szembe, miért viselkednek vele egyesek
ellenségesen. Ennek okát abban jelöli meg, hogy Isten küldötteit, a
prófétákat a korábbi időkben szintén ellenségesen fogadták. Az emberek nem
szívlelték meg a figyelmeztető isteni szót, s úgy gondolták, hogy nem kell
annak engedelmeskedniük. Isten törvényei helyébe ezzel a maguk törvényeit
állították, s azt gondolták, hogy ezt büntetlenül tehetik a végtelenségig.
Cselekedetük azonban nem marad következmények nélkül, mint ahogy mindenki
számíthat felelősségre vonásra, aki elutasítja Istent. Mindazok viszont,
akik Isten engedelmes gyermekeinek bizonyulnak, jutalomra számíthatnak
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség.
Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak
tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
kezdődnék az életem.