KOLOSTOR

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
feltámadás. Megkérdezték őt: "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha
valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét,
akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot
testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és
meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen
feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül
meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan feltámadnak -, ezek
közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: "Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e
Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
Isten: "Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27

Elmélkedés:

A farizeusok sikertelen próbálkozását követően a szadduceusok vallási
csoportjának képviselői tesznek fel Jézusnak egy kérdést. Kérdésük a
feltámadásra vonatkozik, amelyet ők maguk elutasítottak arra hivatkozva,
hogy arról nem tanítanak a mózesi könyvek. Jézus azokból a szentírási
könyvekből bizonyítja a feltámadást, amelyeket a szadduceusok is
elfogadtak, tanítást adva az élők Istenéről. Már az ószövetségi könyvek
is, de még inkább Jézus tanítása arról tanúskodnak, hogy a hívő embert a
halál nem szakíthatja el Istentől. A hívő abban a reményben él, hogy a
feltámadás révén Isten újjáalkotja, s az öröklétben vele lehet majd.
Testünk halála nem jelenti a halál győzelmét, hiszen Krisztus feltámadása
számunkra is megjelöli a célt.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Óh Uram, Istenem! Benned van reményem.
Óh édes Jézusom! Szabadíts most engem!
A szorító láncban, nyomorult kínzásban
Hozzád vágyik lelkem.
Epedve, sóhajtva, térdemre roskadva,
imádlak, esengek: szabadíts meg engem.