KOLOSTOR

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: "Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: "Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: "Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
"De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: "Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: "Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Az emberek körében teljes bizonytalanság uralkodik Jézus személyével
kapcsolatban. A kérdés, hogy ki Jézus, már máskor is felmerült. Sokan úgy
gondolják, hogy Jézus földi származásának és családjának ismerete teljes
választ ad, Ő viszont mindig hangsúlyozza, hogy a mennyei Atya küldötte.
Égi származását az emberek nehezen értik.
A kereszt minden kétséget eloszlat és minden bizonytalanságot megszüntet.
Itt válik nyilvánvalóvá az Úr igazi származása, az, hogy honnan jött, is
derül fény arra, hogy hová vezet életútja. A kereszthalált Jézus mennyei
Atya iránti engedelmességének jele, amelyet a mi Urunk azért vállal, hogy
megvalósítsa Isten megváltói szándékát.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, az én esztelen tetteim versenyre kelnek a tékozló fiúéval, és mint ő
tette, most én is lábadhoz borulok sírva kérem bocsánatodat, ne vess meg
engem, mindenség királya! Tégy méltóvá engem halhatatlan asztalod
lakomájára, bár menyegzős köntösöm régen elvesztettem, bemocskoltam a
tőled kapott fehér ruhámat, Irgalmasságodban ajándékozz meg vele újra
engem, Uram, mindenség királya!