KOLOSTOR

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és
megszólította: "Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt
el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Bűnösnek kikiáltva olyan emberek taszítják Jézus elé a porba a
házasságtörő nőt, akik önmagukat bűntelennek gondolják. Véleményük szerint
a nő bűne megbocsáthatatlan, ezért a törvény szerint halálbüntetés,
megkövezés jár érte. Egyedül Jézus tudja, hogy még ez a bűn is
megbocsátható, úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az
irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába is
mondana bármit, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól
semmit, csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő
vádlói ugyanúgy bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg
az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból,
kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem
részesülnek ebben az irgalomban.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Krisztus-keresés
Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
Nagy világi rangban pompáznak palotán.
Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.
Szent Ambrus