2009. március 16., hétfő

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: "Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés:

Jézus az ószövetségi időkből hoz fel két példát arra, hogy a nép sok
esetben elutasította a prófétákat, ezért az irgalmas Isten segítségében
csak kevesek részesültek a próféták által. A próféták elutasításának több
oka is lehet, de az egyik legfőbb az, hogy ha valaki felismeri benne az
Isten emberét, akkor meg kell változtatni az életét. Ez pedig mindig a
megszokott, kényelmes élet feladását jelentette volna, amelyről az ember
nem szívesen mond le, s könnyebb megoldásnak tűnik elhallgattatni azokat,
akik Isten törvényeire figyelmeztetnek. Jézus is a próféták sorsára jut
abban a tekintetben, hogy elutasításban lesz része, s az életére törnek.
Küldetése azonban éppen így teljesedik be, s halála örök figyelmeztetés
marad azok számára, akik letérnek Isten útjáról.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca! Imádlak és szeretlek Téged lelkem
minden erejével. Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! Ne vess el engem színed elől!
Minden Általad történjék bennem, Érted, Ó Jézusom, a Te dicsőségedre,
irántad való szeretetből. Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiad
imádásra méltó Arcát, Szent Neved dicsőségére és a lelkek üdvére.

Nincsenek megjegyzések: