KOLOSTOR

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment
Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot
árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort
font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az
ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat
felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne
tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy
írva van: "Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
teszed?" Jézus azt válaszolta: "Romboljátok le ezt a templomot, és én
három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat esztendeig
épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban
testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak
eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő
nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott
bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is
tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25

Elmélkedés:

Építsd újjá!
A fiatalkorában igencsak világias életet élő Assisi Szent Ferenc életében
a Krisztussal és örömhírével való találkozás jelentős fordulatot hozott.
Bár a város leggazdagabb családjában született, ettől kezdve már nem
érdekelte a pénz, a dicsőség vagy a hírnév, hanem teljes szegénységben és
egyszerűségben élt. Egy alkalommal a San Damiano-i kápolnánál imádkozva a
keresztről Krisztus hangját hallotta: "Ferenc, menj és építsd újjá
egyházamat!" Ferenc először azt gondolja, hogy a romos templomépületet
kell újjáépítenie, s nekiáll, hogy Assisi városának környékén három
kápolnát is felújítson. Később azonban világossá válik számára, hogy
küldetése ennél jelentősen nagyobb. Az általa és szerzetestársai által
megélt krisztusi szegénység az egész egyház lelki újjászületésének,
újjáépítésének lett az alapja a XIII. században. Isten kegyelmével
megértette, hogy a kőből épült templom felújításánál sokkal fontosabb a
hívőkből, mint élő kövekből felépülő Egyház újjáépítése.

A mai evangéliumban arról olvastunk, hogy a jeruzsálemi templomban Jézus a
következő kijelentést tette: "Romboljátok le ezt a templomot, és én három
nap alatt fölépítem!" Zsidó hallgatósága nem értette e mondat értelmét, de
ekkor még a tanítványai sem tudták, hogy saját testére, a halálát követő
harmadik napon feltámadt testére gondol mesterük.

Mire is gondolhatott volna másra a hallgatóság, mint arra az épületre,
amelyben elhangzott e különös kijelentés? A zsidók jól ismerték ennek a
templomnak a történetét. Miután az ország fővárosában, Jeruzsálemben
palotát épített a maga számára, Dávid király elhatározta, hogy házat épít
Istennek. Az isteni gondviselés azonban nem engedte meg, hogy terve
megvalósuljon, hanem csak fia, Salamon építhette meg az Úr templomát,
amelyet a hódító asszírok később leromboltak. A babiloni fogságból
visszatérő zsidók építették újjá a templomot, amely ettől kezdve
évszázadokon keresztül ismét az istentisztelet legfőbb helyéül szolgált.

Minden vallásban, így a zsidó vallásban is a templom az Isten háza, Isten
jelenlétének a megszentelt helye. Isten természetesen mindenütt jelen van,
de a templom az a hely, ahol jelenléte különösen is megtapasztalható, s
ahol az egyéni, de főként a közösségi istentisztelet zajlik. Az
ószövetségi időkben a jeruzsálemi templom ezt a szerepet töltötte be. Ide
zarándokoltak el a hívek évente legalább egyszer, hogy bemutassák
áldozataikat.

Jézus tisztelte a templomot. Ebben a templomba mutatta be őt édesanyja,
Mária az Istennek a születése utáni negyvenedik napon, s a gyermek Jézus
családjával együtt erre a helyre jön fel zarándokolni minden esztendőben.
Már 12 évesen is Atyja házának tekinti a templomot, ezért nem csoda, hogy
felnőttként még nagyobb a templom iránt érzett buzgósága. Rossz szemmel
nézi, hogy a kereskedők és a pénzváltók az imádság házában, az
istentisztelet helyén ahhoz méltatlan tevékenységet folytatnak. Amikor
Jézus kiűzi őket a templomból, nem csupán ez a buzgóság vezérli, hanem a
messiási idők jelét akarja mutatni a népnek és a vallási vezetőknek.

Jézus testének lerombolásával, azaz halálával és az Úr testének
újjáépítésével, azaz feltámadásával megszűnik a régi, a kőből épült
jeruzsálemi templom szerepe, ezt jelzi a kereszthalál pillanatában a
templom függönyének kettéhasadása. Pontosabban Jézus veszi át a közvetítő
szerepet Isten és az emberek között. Ebben az értelemben nincs már többé
szükség a régi templomra, s azt ott bemutatott régi áldozatokra. Jézus az
új templom. Ő az új szentély. Ő az új oltár, s ő az új áldozat. Jelenléte
az Oltáriszentségben Isten állandó jelenlétét jelzi.

Jézus azt szeretné, hogy mi, az ő követői, valamennyien lelki templommá
épüljünk, akikben jelen van az Isten. Engedjük, hogy Jézus minket is
megtisztítson bűneinktől miként egykor megtisztította a templomot. Egyedül
ő képes kegyelmével újjáalkotni, újjáépíteni minket.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram! Múltamat irgalmasságodba, jelenemet szeretetedbe, jövőmet
gondoskodásodba ajánlom!
Szent Pio